Megmaradni valahol gyereknek – hogy örülhessünk a látszólag apró dolgoknak is
Gally Anna Katalin művészete iránt sokan érdeklődnek.
Elég volt körbenézni a Képzőművészek a Kolozsvár Társaság palettáján sorozat legutóbbi, negyedik találkozóján, de bizonyították ezt azok a visszajelzések is, amelyek a Facebookon érkeztek. Egy nappal a találkozó előtt, s néhány órával azután, hogy otthonában, műtermében meglátogathattam, három fotót tettem közzé a közösségi oldalon, a lájkok, szívek özönében pedig egy-két hozzászólás: Ercsey-Ravasz Ferenc újságíró, zenész azt írta: „Nagyszerű ember, büszke vagyok rá, hogy ha rövid ideig is, de tanított!” Németh Júlia műkritikus, az alkotó művészetének egyik jó ismerője pedig így bátorított: „Sok sikert mindkettőtöknek! Ami persze garantált.”
Gally Anna Katalin Kolozsváron végezte tanulmányait, 1965-ben diplomázott a Pedagógiai Főiskola képzőművészeti szakán. Tagja az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének, a Barabás Miklós Céhnek és az Országos Képzőművészek Szövetségének. Művészi kiteljesedését nyugdíjazása utánra teszik ismerői közül többen is. De vajon mit jelentettek, milyen erővel bírtak a művész számára a diákokkal töltött évtizedek? Ez is kiderül az alábbi összeállításból.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Szerkesztő: zsoltferencz, 2019 június 24, 20:41
