Címlap » Vezető » Főoldal » „Vegyük elé a kicsi lábosokat, a nagy fazekokat s a fakanalas tudásunkat!”

„Vegyük elé a kicsi lábosokat, a nagy fazekokat s a fakanalas tudásunkat!”

Otthonkában s karincában

Csernik Pál Szende imádja a székely tájszólást, s ezt az élményt másoknak is szereti átadni.

„Csücsülj otthon! Ne zelegorkodj! Ne kasmatérozz! Ne menj sehova! Cövekelj le! Vackolj be! Gubózz be” – csak néhány azon jó tanácsok közül, amelyeket a mostani, otthonülésre késztető időszakban mondhatunk egymásnak, egyúttal pedig a magyar nyelv szépségére is újból rácsodálkozhatunk. Ezek a kérések, biztatások is szerepelnek Csernik Pál Szende székely mesemondó, lábbábos videójában, amely óriási népszerűségnek örvend a Facebookon.

A sepsiszentgyörgyi születésű művész családjával a Nógrád megyei Honton él, a szlovák határ közelében.

Szeretünk itt élni, s van udvarocskánk, állatocskáink es, reggel kukorékolt a kakas, úgyhogy olyan nehéz dolgunk nincsen. Jó falun lakni, talán nehezebb lenne egy tömbházlakásban, de hát ott is bekuckózik az ember.

Csernik Pál Szende a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceumban végzett, ahol tanára volt Ütő Gusztáv, Hervai Katalin, Köllő Margit és Polgár Erzsébet is. Amikor Erdélyből Magyarországra költöztek, előbb Szendehelyen telepedtek le, innen írta leveleit – zárásként általában ezt írta: „úgy szeretem Szendehelyet, hogy el nem felejthetem Sepsiszentgyörgyöt”.

Már gyermekként is „falta” a meséket, mint a kenyeret; idővel aztán, amikor maga is elkezdett mesélni, arra jött rá, hogy a mesének kifele és befele is óriási ereje van.

Amikor mesélek, viszontlátom az emberek tekintetében a mese teremtő erejét. Valósággal csillog a szemük, olyankor egyek vagyunk. Nagy erő rejlik az élő szóban; olyan ez, mint a só, ízet ad, összekapcsolja a lelkünket. A mesének pedig olyan üzenete van, amit valamikor az őseink felleheltek az égre, s most pedig mi visszakapjuk tőlük.

Aki azt álmodja, hogy Ausztráliában jár, vigyázzon: Csernik Pál Szende már „megjárta”, hogy egy hét múlva meghívták Ausztráliába, meséljen az ott élő magyaroknak. Ez is, mint a mese: elment szerencsét próbálni, és meg is találta.

Béültek négyen s várnak engem!

Amikor arról kérdeztük, hogy eljönne-e a Kolozsvári Magyar Napokra, így válaszolt: „há’ hogyne mennék; ha hívnak, akkor szívesen megyek”.

Ha nehéz is a világ, amikor annyi zakotaság vagy nehézség van, akkor is legyen erőnk és ne veszítsük el a hitünket! Lányok, asszonyok, itt az ideje a bölcsességek átadásának! Vegyük elé a kicsi lábosokat, a nagy fazekokat s a fakanalas tudásunkat, lássuk, milyen előnyök vannak az otthonülés idején. Indítsunk főzőtanfolyamot! Én például eddig kicsit adós voltam azzal, hogy nemigen fogtam magam mellé a lányomat a konyhában, hogy a főzés fortélyait átadjam neki…

A teljes beszélgetés a lejátszóra kattintva hallgatható vissza.