„Sárga út ki van kövezve, messze, messze…” – Óz-nosztalgia Albert Csillával
A színház gyermeknapi ajándéka alkalmat kínált az emlékezésre is.
Valóságos rajongótábora alakult annak idején az Óz, a nagy varázsló című előadásnak, amelyet 2012. március 9-én mutattak be a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, Puskás Zoltán rendezésében. Közelebbről és távolabbról egyaránt érkeztek az érdeklődők, kicsik és nagyok, hogy megnézzék, vagy akár sokadjára is újranézzék a musicalt.
Gyermeknap alkalmából idén online felületen, a színház Facebook-oldalán tekinthető meg az előadás, vasárnap délelőtt 11 órától másnap éjfélig. A Dorothyt játszó Albert Csilla színművésszel emlékeztünk.
Röpködnek a pillangóim, mert már nagyon rég nem hallottam ezt a zenét. Hogyha leteszünk egy előadást, és el kell tőle búcsúzni, akkor utána nem szívesen nosztalgiázom, mert hiányzik.
A kedves emlékek sorában ott találjuk egyebek mellett azt a helyzetet is, amelyet a történet abszolút pozitív és fölöttébb negatív figurája közötti konfliktus eredményezett: a Nyugati boszorkány „Szép vagyok?” kérdésére érkező reakciók nem éppen voltak szívderítőek a karaktert megformáló Vindis Andrea számára, de a tapsrendnél végül mindig jól sültek el a dolgok.
Egy ideig nem is gondoltam, hogy ekkora hatása van ennek az előadásnak, s hogy úgyszólván ekkora hullámok indulnak el. Az utcán megszólítanak, hogy Dorka, Dorka… És én válaszolok nekik, mert tudom, hogy nekem szólnak, holott engem nem így hívnak… Amikor még benne voltunk, nem gondoltam, hogy ennyire meg fogják szeretni az előadást és ezt a szereplőt.
Nagy kihívás volt színészként is, emberileg pedig mindenképpen. Számoljunk csak jó átlag 600 nézővel, ebből fele gyerek, hát az a szeretet, amivel vártak és fogadtak, meg jöttek és kérdeztek… Ritka az olyan előadás, ahol ez megtörténik, de a gyerekek folyamatosan ontották magukból a szeretetet, és visszajártak, és újból megnézték, és összehasonlították, és véleményük volt… Szóval ez egy élő organizmus volt, amíg játszottuk.
Az Óz, a nagy varázsló mellett a Keresztes Attila által 2004-ben színre vitt A kék csodatortáról is szót ejtettünk, amelyben Albert Csilla a férjhez menni nem akaró Szupertónia királykisasszony bőrébe bújt. S hogy miként múlik az idő, hogyan lehet ezt lemérni annyi év távlatából?
Ez is kiderül a lejátszóra kattintva.
Beszélgetőtárs: Ferencz Zsolt
Szerkesztő: kristalybea, 2020 május 29, 16:08 / actualizat: 2020 május 30, 13:53