Diskurálni egy nagy közös asztal körül – Palocsay Zsigmond emlékezete
A Palocsay Zsigmond emlékére létrehozott Facebook-oldal a jövőbe mutat, de a múlt és a jelen megannyi lenyomatát hordozza magában.
Palocsay Kisó Kata bábszínésszel, egyetemi oktatóval és lányával, Hatházi Rebeka látványtervezővel, illusztrátorral elevenítjük fel Palocsay Zsigmond költészetének, életének különböző vonatkozásait. Kiindulópontként a neves költő, hegedűtanár hagyatékával való találkozásuk szolgál, amely számos izgalmas, felfedezésekkel, rácsodálkozásokkal teli pillanatot kínált a család számára. Bízunk abban, hogy a nagyközönség is hasznos információkkal, kedves életérzésekkel gazdagodhat meg-megállva egy-egy témánál, helyzetnél.
A költő írásművészete mellett a zenetanítás és a költészet kapcsolata, valamint a természethez való viszonyulása és az abból való építkezés is szóba kerül, ugyanakkor a Palocsay Zsigmond nevű Facebook-oldalnál is elidőzünk. Ez egyfajta eredménye, interaktív továbbgondolása mindannak, amivel a hegedűtanár, költő leszármazottai a levelek, naplók, feljegyzések, fényképek és könyvek tanulmányozása során szembesültek.
Az édesanyám felőli nagyszüleimhez utaztam először, mondtam is a barátaimnak, hogy náluk nyaralok. Nagyon szép volt a nagyszüleimnél lenni, olvasni a leveleiket, nézni a fotóikat, mindent, amint összegyűjtöttek, megőriztek… Miután újraéltem, felfedeztem a nagymamámtól és a nagytatámtól maradt emlékeimet, elővettem a következő bőröndöt, az édesapámtól maradt hagyatékot.
Sok mappa és doboz fogadta Palocsay Kisó Katát, kéziratok és gépiratok egyaránt szerepeltek a hagyatékban. Palocsay Zsigmondnak nagyon sok versíró füzete volt, amelyek telis-tele vannak töredékekkel, személyes feljegyzésekkel, hétköznapi jegyzetekkel. Emellett levelezések, rajzok, fotók, számlák kerültek elő, minden, ami egy élet alatt összegyűlt.
Édesapám halála után édesanyám vette kézbe a hagyatékot, és nagyon szép dolgok születtek, kötetek, Egyed Péter szerkesztésében. Számomra most jött el az ideje annak, hogy ezt a hagyatékot elővegyem, és közben magammal is találkoztam, a saját múltammal is. Aztán egy adott ponton el kellett kezdeni gondolkodni a sorsáról. Miután több jó barátommal beszélgettem, úgy döntöttünk, a Szabédi-házban helyezzük el az anyagot. Leltároztunk mindent, amiben nagy segítségemre volt Széman Emese Rózsa: néhány napig együtt dolgoztunk, és aztán egyszer csak eljött a nap, amikor az egészet be kellett pakolni egy dobozba, és el kellett küldeni az új helyére.
Palocsay Zsigmond 1935. november 2-án született Tordaszentlászlón, középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban végezte. 1955-ben érettségizett, majd két évig a Mezőgazdasági Főiskolán tanult, végül a Zeneakadémián szerzett hegedűtanári diplomát. A kolozsvári zenelíceumban tanított, ugyanakkor a Napsugár című gyermeklapnak is munkatársa volt. Első verseskötete 1966-ban jelent meg Kórémuzsika címmel, majd az évek, évtizedek múltán több másik, a Borzaskata például 1983-ban látott napvilágot, a bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában. Utóbbit Palocsay Zsigmond a következőképpen dedikálta lányának: „Katám, tátád csak így tud szeretni téged. Édesapád.”
Nekem most – és csak erről tudok beszélni, a többi csak emlék lehet, és nem tudom pontosan, hogyan történt –, most nagyon sokat jelent, mert olyankor együtt vagyok vele. Elolvasom, és itt van.
Mi nem laktunk együtt, a szüleim el voltak válva, de édesapám minden nap meglátogatott, hetente egyszer-kétszer én is felmentem hozzá, és diskuráltunk. Ezt a szót használta, a diskurálást. És akkor sokat-sokat diskuráltunk, nagy kávékat ittunk, dohányoztunk… Verseket olvasott, és nagyon tudott figyelni, kíváncsi tudott lenni az emberre. Könnyű volt vele beszélgetni.
Adott ponton Zsiga bá is úgyszólván közelebb ül ahhoz a bizonyos asztalhoz, ahol Palocsay Katával emlékezünk rá, hogy egyfajta párbeszéd valósuljon meg apa és lánya között, kiegészíthessék egymást bizonyos kérdésekben. A képzeletbeli körbe pedig egyre többen belépést nyernek: Palocsay Kisó Kata ugyanis reménykedik abban, hogy édesapja műveinek újbóli közlése – mert tulajdonképpen erről szól a mostani kezdeményezésük, a Facebook-oldal működtetése – sok szép pillanatot szerez a nagyközönségnek is.
Kiveszi a részét ebből a család apraja-nagyja, legfőképpen Hatházi Rebeka illusztrátor, aki édesanyja megfogalmazása szerint híd szerepet tölt be: a rajzai által is, és úgy is, ahogyan az öccsével egyetemben részt vesznek a válogatásban. „A rajzai kaput nyitnak, és azokon keresztül könnyű átsétálni a múltba” – jegyzi meg Palocsay Kata.
Azóta, hogy a hagyatékkal elkezdtek foglalkozni, és tavaly november 2-a óta működtetik a Facebook-oldalt, Rebeka is egyre több olyan verset, szöveget megismert, amelyek nagytatája tollából származnak. Egyre jobban megszerette ezeket, megismerte az embert, és szeretné, ha ezek az érzések sok ember mindennapjaiba is beköltözhetnének.
Számomra talán ez a vizualitás a legizgalmasabb, amivel a szövegeit írta. A hatásszünetek, a vonalak, amelyeket egyébként nagyon nehéz szerkeszteni, de ezekkel nagyon különlegessé válik ez az egész. Sokat mondanak a hatásszünetek, és úgy érzem, hogy költőként nagyon megelőzte a korát.
Összeállításunk, amelyben számos emlék is megelevenedik, és rádiós felvételekről „csatlakozik” hozzánk Zsiga bá, meghallgatható a lejátszóra kattintva.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Szerkesztő: kristalybea, 2021 március 19, 17:56 / actualizat: 2021 március 21, 13:27