Címlap » Rovatok » Bundások és tollasok » Varjak – beretvaész „gyászos” gúnyában

Varjak – beretvaész „gyászos” gúnyában

Nagy, fekete madarak, károgó, sötét tömegekben – körülbelül ez jut eszünkbe a varjakról. Akik azért ennél a sommás imázsnál sokkal jobbat érdemelnek. Hogy miért? Erről szólnak az alábbiak.

Esteledik. Nyugovóra tértek a varjak a kolozsvári Mikó-kert fáin

„Vörös Rébék általment a Keskeny pallón s elrepült – Tollászkodni, már mint varju, Egy jegenyefára űlt. Akinek azt mondja: kár! Nagy baj éri és nagy kár: Hess, madár!„
Arany János balladája nem varjakról szól, viszont ezzel a néhány sorával is nagyon sokat elmond arról, milyen érzelmeket keltenek bennünk ezek a madarak.
Persze a zsigerieken túl, a varjúról ma már sokaknak Betty és Abel, az Oxfordi Egyetem etológiai kutatócsoportjának eszközkészítő új-kaledóniai szárnyas sztáralanyai ugranak be.
A két kép között jó nagy az ív, nem is járjuk végig, csupán úgy középső fertályát, az is izgalmas, színes és egészen megváltoztathatja eddigi, hétköznapi varjúimázsunkat. Idegenvezetőnk Szabó D. Zoltán, ismerősöknek csak “Zola”, a Milvus Csoport ornitológusa.

CSALÁDI KÉP KITERJEDT ROKONSÁGGAL

Lehet, hogy ezzel a megállapítással örökre elidegenítjük magunktól zenei hallásunkat, ám az ornitológiát nem feltétlenül a violinkulcsot követő harmóniák kalauzolják, szóval jó mindjárt az elején túlesni ezen: a varjúfélék énekesmadarak, a család legimpozánsabb képviselője pedig a holló!
Azoknak pedig, akik hajlamosak a család minden tagját feketében látni, érdemes megjegyezni, hogy a rokoni kör mifelénk honos tagjai közé tartoznak a kifejezetten látványos színezetű szajkók is.

Szabó D. Zoltán:

This slideshow requires JavaScript.

IQ-LOVAGOK SÖTÉT GÚNYÁBAN

A varjak intelligenciája bizony jócskán felülmúlja az átlagos madarakét. Azon szárnyasok közé tartoznak, akik eszközöket használnak – sőt, szükség esetén akár létre is hoznak – feladatmegoldó készségük pedig többlépcsős megoldások kidolgozására/ felfedezésére is képessé teszi őket. Mennyire általános jellemzője ez a varjúféléknek? – kérdeztem Szabó D. Zoltánt.

AZ EMBER ALAKÍTOTTA ÉLETTÉR

Mikor a varjak életterét elképzeljük, erőteljesen asszociáljuk azt az ember-alakította környezettel. Mára már nem is tévedünk nagyot ezzel. De mi (volt) ezeknek a madaraknak az eredeti, természetes élettere? Mert biztosan nem a városok, még csak nem is a megművelt földek és szomszédságuk…

KÖZÖSSÉGI LÉT – TÁPLÁLÉK ÉS BIZTONSÁG

A varjak együttműködve kutatják fel az ígéretesnek látszó táplálékforrásokat. Közben azért a potenciális fenyegetésekről sem feledkeznek meg, munkamegosztásuknak hála, a csapat meghatározott tagjai felügyelhetik a légteret és általában a környéket, hogy senkit ne érhessen meglepetésszerű támadás.

Varjúfa, avagy élet a „lakótelepen”

CSALÁD ÉS ÉLETRE SZÓLÓ PÁRKAPCSOLAT

Intelligenciájuk mellett a varjak emberi mérce szerinti másik nagy aduja jó szülői hírnevük. Igen családcentrikus madaraknak tartják őket, már amennyiben ez – a kakukkoktól és más fészekparazitáktól eltekintve – egyáltalán kivételes erény a madárvilágban. A tágabban értelmezett család csókaágánál konkrétan tudjuk: az egyes családokon belül a nemzedékek hosszabb ideig kapcsolatban maradnak, kölcsönösen segítséget nyújtva egymásnak falatok és „szolgáltatások” terén egyaránt.

Hétköznapi meghittség: csókapár az ágon

FÖLÖS FALATOK – AZ ÉLELEMMEGOSZTÁS RENDJE

Fölös falatok?! Sokan úgy gondolják, az állatvilágban nincs ilyen. Nos, van. Az pedig, hogy a pillanatnyi felesleg – meg egyáltalán, hogy mi a felesleg – kinek jut (az elsődleges megtaláló szabad akaratából, vagy szelídebb-nyersebb kényszerből), családi-közösségi kapcsolatrendszerek és hierarchia függvénye. De egyáltalán, mi is a „fölös falat”?

A NAGY „Ő” – PÁRVÁLASZTÁS ÉS SZEMPONTJAI

Varjúberkekben hölgyekből van kevesebb, így kegyeikért komoly versengés folyik. A jövendőbeli kiválasztásának egyik legfontosabb szempontja a hím építőmesteri tehetsége. Hiszen a családnak kégli kell, ez pedig sosem albérlet (persze a kolozsvári árakat ismerve, hajlamosak lennénk egy hanyag „naná!”-val elintézni a kérdést, de bizonyított tény, hogy a varjak lakhatási kérdésekben kifejezetten konzervatív gondolkodásúak, máshol sem próbálkoznak kovártéllyal).

This slideshow requires JavaScript.

AGGLEGÉNYLÉT

Mivel a varjaknál bizony jóval kevesebb a tojó, mint a hím, utóbbiaknak nem feltétlenül jut pár, azaz – ha nem is saját elhatározásukból – előfordul, hogy az ivarérettség nem jár önműködően családalapítással. Mi lesz ilyenkor például a társas vállalkozás reményében megkezdett fészekkel?

GYEREKNEVELÉS

A fészeképítés, mint már megtudtuk, a boldogító „igen” elkárogásától kollektív vállalkozás. De mi a helyzet a kotlással, fiókák etetésével, pátyolásával? Milyen nevelők a varjak, képesek átadni saját tudásukból, és ha igen, milyen keretek közt?

A „BIRTOK” – KÖZ- ÉS MAGÁNTERÜLET A VARJAKNÁL

A territórium vagy revír fenntartása, védelmezése sok madárnál létkérdés. Csakhogy a vetési varjak, csókák csapatokban élnek, legtöbbször táplálékukat is ebben a felállásban keresik és találják meg. Ez pedig funkcionális szempontból értelmezhetetlenné teszi az egyéni lebontású vadászterületeket.

BETEVŐ ÉS NAPIREND

A varjak napi programját természetesen a táplálékszerzés határozza meg. Persze nem mindegy, mekkora a nyomás: „csak” önellátásról vagy az örökké farkaséhes fiókák etetéséről van szó… No és persze az évszak is beleszól, hiszen a hőmérséklet sokmindent befolyásol.

ELLENSÉGEK ÉS KOLLEKTÍV VÉDELEM

A varjaknak nincs igazán sok természetes ellenségük. Gyakorlatilag a nagyobb termetű ragadozómadarakat sorolhatnánk ide, ők azonban „hála” az ember fellépésének vagy egyszerűen életterük zsugorodásának, nem képviselnek igazán népes kategóriát. Ráadásul varjakkal kikezdeni kockázatos, vagy minimum „költséges” vállalkozás, igencsak kérdőjeles mérleggel, amint azt az alábbi – varjakra amúgy még csak csőrt sem emelő – fehérfejű rétisas esete is júl mutatja:

VARJAK ÉS EMBEREK – ZÁRSZÓ HELYETT

A minket körülvevő fauna számos más, nem haszonállat-tagjához hasonlóan, a varjakhoz fűződő kapcsolatunk is konfliktusokkal terhes. Nem szeretjük őket, mert sokan vannak, nagyok, „gyászos külsejűek” és vakmerőek – emiatt hitchcocki képzettársításokra hajlamosítanak, zajosak és bepiszkítják lakófáik környékét . Persze a külsőségeken túl keveset tudunk róluk és még kevesebbet vagyunk hajlandók megismerésükbe invesztálni.
Mi, emberek nehezen vagy inkább sehogy nem vagyunk képesek megkülönböztetni egymástól ezeket a fekete madarakat. Ők viszont – számos forrás szerint – igenis képesek az arcfelismerésre, főleg ha számukra valamilyen szempontból fontos emberekről van szó: kiismerten ártó szándékúakról vagy éppen ellenkezőleg, barátságosan közeledőkről, netalán éppen táplálékkal szolgálókról.