Jó (volt) sapientiásnak lenni – a 20 éves egyetemet ünnepeltük a Farkas utcában
A Farkas utcai nyüzsgés közepette a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 20. születésnapját is megünnepeltük.
Jó ideje hagyomány, hogy a Kolozsvári Rádió is jelen van a Kolozsvári Magyar Napok fesztiválutcájában, s hogy a rendezvénysorozat idején a kézművesek, kistermelők, könyvesek által is belakott Farkas utcából közvetítjük műsorunkat. Kihelyezett stúdiónkba ezúttal olyan egykori és jelenlegi diákokat, tanárokat is meghívtunk, akikkel együtt emlékezhettünk a Sapientia EMTE húsz évére, egyúttal pedig egyfajta sapientiás életérzést is igyekeztünk megtalálni.
Török Ferenc 2016-ban végzett Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakon, valamint jogon, és jelenleg is az egyetem oktatója. Szakterületei: kisebbségi jogok, közigazgatás-elmélet, nemzetközi intézmények, politikai identitás, politikaelmélet, politikai ideológiák.
Ez a szak széles látószöget biztosít, egyúttal nagyon jó alapot ad ahhoz, hogy az ember elindulhasson valamilyen irányba, akár a még mélyebb tudásszerzés vágyával. Az egyetem önmagában is egy olyan tárgyi tudást és hozzáállást kínál, amely önmagában is elég ahhoz, hogy az ember megállja a helyét a munkaerőpiacon.
Siklódi Lilla első évet végzett Környezettudomány szakon. Szarvasgombagyűjtés Kolozsváron/környékén és a mögötte álló ember–természet kapcsolat címmel fogott kutatásba, ehhez pedig olyan embereket keres, akik jártasak a témában.
A hibrid oktatás miatt sokan csak online oktatásban vehettek részt az elmúlt egy év alatt, nekünk azonban megadatott, hogy kiscsoportos tevékenységekként bejárjunk laborgyakorlatokra, terepgyakorlatokra menjünk, és így legalább találkozhattunk, személyesen is megismerhettük egymást. Egy év után megtaláltam azt a biztonságérzetet, hogy ez az én utam, és ezzel szeretnék foglalkozni. Teljes mértékben meg vagyok elégedve a választásommal.
Jánosi Andrea illusztrátor, grafikus a Filmművészet–fotóművészet–média szakon tanult 2003 és 2007 között, az első évfolyamon. Örömmel idézi fel a műhelygyakorlatokat, nyári gyakorlatokat, magazinkészítéseket – „mindenki hozzá tudta tenni azt, amivel érkezett, vagy ami őt érdekelte”.
Jó hely volt a Bocskai-ház is, nagyon szerettem, bár már akkoriban kicsinek bizonyult. Sosem fogom elfelejteni a fotónagyításokat a Bocskai-ház pincéjében, a sötétben, Móser Zoltánnal, Buglya Sándorral; fekete–fehéret fényképeztünk, előhívtuk, és megtanultuk annak a hogyanját és a mikéntjét.
Demeter Gyöngyi a tavaly indult Táncművészet szakon végezte el az első évet.
A csoportunkból mindenki kíváncsi a másikra, és próbálja önmagát is megtalálni a különböző műfajokban. Egy táncos esetében amúgy is nagyon fontos, hogy ne csak leszűkített stílusokat, táncrétegeket tanuljunk, hanem hogy különböző témákkal ismerkedjünk meg.
Tonk Márton rektor tavaly novemberben közzétett vezetői programjában is utalt arra, hogy az elmúlt 20 évben megtanult „együtt lélegezni” az egyetemmel: „ha a Sapientiának sikere volt, én is boldognak éreztem magam, ha az egyetemet támadták, mintha emberi mivoltomat kezdték volna ki. Ezen évek alatt a Sapientia egyre világosabban vált többé számomra, mint egy egyszerű egyetem vagy munkahely.”
Az egyetem egyre inkább jelen van a város nyilvánosságában, a különböző történésekben, és ennek az alapja az emberi együttműködés, a csapat. Megértem azokat a diákokat, akik családias hangulatról beszélnek, hiszen van itt egy közösség: nem nagyok az évfolyamok, ugyanakkor együttműködések, barátságok tudnak kialakulni a hallgatók között, valamint a hallgatók és az oktatók között.
A Sétatérben folytatott beszélgetésfolyam meghallgatható az alábbi lejátszóra kattintva.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Szerkesztő: kristalybea, 2021 augusztus 26, 13:31