Saly Noémi: „A kávé társas ügy, összehozza az embert a barátaival”
A kávé világnapján Saly Noémivel beszélgettünk a kávézás nyújtotta élményekről, tapasztalatokról, kultúrtörténeti vonatkozásokat érintve.
A világnap ötlete eredetileg Japánban fogalmazódott meg, onnan indult útjára a mozgalom, 2009 óta pedig már a világ számos országában ünneplik szeptember 29-én a kávét és a kávézás élményét. Ünnepelni persze sokféleképpen lehet, de talán a legegyszerűbb az, ha az ember megiszik egy csésze ízletes feketét, úgy ízesítve és olyan helyszínen, társaságban, ahol igazán jól érzi magát.
Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész legfontosabb kutatási témája a kávéháztörténet. (Fotó: Horváth Péter Gyula/nullahategy.hu)
De vajon mit mond a szakember? Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész legfontosabb kutatási témája a kávéháztörténet, vagy ahogy ő fogalmaz, „a régi budapesti élet elbűvölő esszenciája”. Sokak egyik kedvenc italának világnapján őt tárcsáztuk reggeli magazinműsorunkból. Mivel napi szinten fogyasztjuk, ki-ki az otthonában is, vajon veszített-e a „feketeleves” a fenségességéből, a magasztosságából?
A kávé mostanra már nagyon közkeletűvé vált, és az ember lépten-nyomon csak bekap egy kávét, meg otthon is főzdögéli mindenféle készülékeken, de azért régen a kávézás társas tevékenységnek számított. Szerintem az egy nagyon boldog világ volt. Az emberek elmentek a kávéházba, részben azért, hogy ott igyanak kávét, és akkor ezt összekötötték mindenféle fontos tevékenységekkel, nevezetesen az információhoz való hozzájutással. A kávéház ugyanis ilyen csodálatos helyként működött, amelynek nem a kávé, hanem valójában az információ a legfontosabb szolgáltatása. Vannak is ilyen szólások az araboknál, hogy a kávé összehozza, összekapcsolja az embert a barátaival… Ezt már ők is nagyon komolyan vették, hogy a kávé társas ügy.
Az Osiris Kiadó gondozásában 2005-ben jelent meg Saly Noémi Törzskávéházamból zenés kávéházba – Séta a budapesti körutakon című kötete, amely a Népszabadság megboldogult Budapest mellékletében 2002 tavaszán indult cikksorozatot gyűjti egybe a budapesti Nagykörút régi kávéházairól. Mint írta, „alig vágtam át a Ferenc körútról a József körútra, már rugdalózott bennem a vágy: körbejárni az egészet! Budát is, a Kiskörutat is! De nem elsiratni, hanem igaz valójában megmutatni és föléleszteni nagyapáink és nagyanyáink, polgárok, iparosok, arisztokraták és bohémek jól bevált »napköziotthonát«… Így és ezért kerekedett ki ez a kávéillatú városmesekönyv. Szeretettel teszem kávésok, pincérek, hajdani, mai és leendő vendégek elé, újra létező márványasztalokra, gőzölgő csészék mellé.”
A Hungária (korábban és ma New York) kávéház Márvány terme 1961-ben. Forrás: Fortepan / Bauer Sándor
Ha Kolozsváron kezdene el keresgélni, kutatni, akkor vajon hol kezdené, esetleg az egykori New York szállónál?
Még mielőtt ilyen tekintetben Kolozsvárra tenném a lábamat, legelőször is fognám magam, és a Csíki Székely Múzeum igazgatójának, Gyarmati Zsoltnak a diákkori munkáihoz fordulnék. Ő ugyanis foglalkozott a kolozsvári kávéházakkal, kiváló tanulmányokat írt róluk, úgyhogy nekem csak elő kellene kapnom Zsoltnak ezeket a szövegeit; annak idején, diákkorában még konzultáltam vele a témában. Innen indulnék tehát, de azért hogyha a hallgatók között van olyan fiatal történész, művelődéstörténész, akit a téma érdekel, arra biztatom: ne hagyja abba, mert most már olyan források tárulnak föl, egyre több és egyre inkább, amelyekből sokkal kényelmesebb kutatni, mint régen. Anno az ember még a Széchényi Könyvtárban vagy Kolozsváron az Akadémiai Könyvtárban tekerte a mikrofilmet, nyálazgatta a régi újságokat… Most már vannak olyan internetes felületek, ahol a régi újságokhoz hozzá lehet férni, az ember csak beírja, hogy kávéház, és valósággal ezrével, tízezrével gyűlnek a találatok. Biztos, hogy Kolozsvárra is ezrével gyűlnének, úgyhogy ottan szíveskedjenek kutatni. Ami engem illet, nem kutatom a kolozsvári kávéházakat, tessenek azt helyben elintézni.
A beszélgetés teljes hosszában visszahallgatható az alábbi lejátszóra kattintva.
Beszélgetőtárs: Ferencz Zsolt
Borítókép: az egykori budapesti Belvárosi kávéház az Április, óh április című rádióműsor felvételekor 1968-ban. Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán
Szerkesztő: kristalybea, 2021 szeptember 29, 17:42
