„Jókedvűnek lenni kötelességünk” – Kovásznai Györgyről és a Habfürdőről Másik Jánossal
„Zenés trükkfilm szívdobbanásra”. Ilyen a Habfürdő című egész estés animációs film, amelyről Másik János zeneszerzővel beszélgettünk.
A Habfürdő méltán vált az egyik legkülönlegesebb színfolttá a magyar és a nemzetközi animációs palettán. Azt is írják róla, hogy 1980-ban, amikor bemutatták, megosztotta a szakmát, a kritikusok és a nézők is értetlenül fogadták a film szokatlan műfaji keverékét, amelyből hiányolták a mesés fordulatokat, az izgalmas akciójeleneteket. Negyven év távlatából is úgy tűnik, nem igazán értették ezt a fajta filmnyelvet, s talán nem voltak rá kellőképpen felkészülve. Valószínűleg mást vártak, valami olyasmit, gyerekeknek szóló, klasszikus irodalmi alapanyagból építkező rajzfilmet, amilyen korábban a János vitéz és a Lúdas Matyi volt.
A Habfürdő viszont kiállta az idő próbáját, és egy szerencsés kezdeményezés nyomán napjainkra szépen visszakerült a filmes párbeszédek sodrába. Másik János zeneszerzővel a rendező-forgatókönyvíró, Kovásznai György emlékét is megidéztük, aki festő, animációs rendező és író volt egy személyben. Hasonlították már Vincent van Gogh-hoz, Boris Vianhoz, Jean Cocteau-hoz, Csontváryhoz, Hitchcockhoz, és azt is mondták róla, hogy senki máshoz nem hasonlítható.
Nagyon sokat nem tudtam róla eleinte, nem tudtam a kötődéseiről, de nagyon hamar kiderült, hogy ő igazából egy polihisztor. Már a Habfürdő songszövegeiből kiderült, hogy kiről van szó, azon kívül egy idő után alkalmam volt látni az olajképeit is, és hát a közös beszélgetéseink során a közös ideáljainkra is fény derült – amilyen Tamkó Sirató Károly volt, neki is kedvence volt, nekem is, és tulajdonképpen egy kicsit egymásra is találtunk. Különbözött azoktól a művészektől, képzőművészektől, akiket ismertem, filmes dolgok kapcsán pedig nagyon bátran nyilatkozott. Volt benne egy provokatív attitűd is, valamint egy állandó keresgélés, ami például ebben a műben is megnyilvánul.
Több, mint 40 évvel azután, hogy a Habfürdő elkészült, a film napjainkban a virágkorát éli, és a fiatalokra is érezhetően óriási hatással van. Ilyenként is örvendetes, hogy a Nemzeti Filmintézet filmfelújítási és digitalizációs programja keretében restaurálták, Lossonczy Árpád operatőr és Másik János zeneszerző közreműködésével.
Tulajdonképpen egy kész alkotó volt, az ars poeticájában hasonlított a KEX zenekar frontemberére, Baksa-Soós Jánosra, alias Január Hercegre – Gyuri is azt vallotta, hogy jókedvűnek lenni kötelességünk. Január is ezt szokta mindig mondani, hogy a művészeknek felszabadultságot és jókedvet kell magukból árasztaniuk, nem egy ilyen depresszív dolgot.
Összeállításunk meghallgatható a lejátszóra kattintva.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Szerkesztő: kristalybea, 2022 január 18, 17:24