Érzelmi állapotok keresője – Márkos Tamás fotóművész
A kapcsolatteremtés Márkos Tamás minden tevékenységét átszövi, és ezúttal is fontos szerepet kap.
A kolozsvári fényképész olyan egyéni kiállítással lép a nagyközönség elé, amely által sokkal inkább a témára szándékszik ráirányítani a figyelmünket, mint önmagára. Sorsokra, élethelyzetekre, amelyek egy közösség mindennapjait meghatározzák. Ő a gyerekekre figyelt, de a képei által a saját belső terébe is bebocsátást enged. Tűzpróba című kiállításának képei tavaly készültek Csíkszeredában, az Erőss Zsolt Arénában, valamint Csíksomlyón, a somlyói tűzvész után. A zömében gyerekeket ábrázoló életkép- és portrésorozat Márkos Tamás szemszögéből mutatja be az emberi sorsokat, fotóit pedig azokkal a gyermekrajzokkal egészítette ki, amelyek az ottani foglalkozások során születtek.
Az alkotó kedves sugallatra döntött úgy, hogy tető alá hozza a vándorkiállítást: a felkérés a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársai, Lőrincz Ildikó és Bartalis Izabella részéről érkezett. Kolozsvárra Székelyudvarhelyről utaznak most a munkák, majd Csíkszeredában és Budapesten is láthatók lesznek. Márkos Tamás megjegyezte: a köszönet elsősorban az őt befogadó és fotós projektjét teljes mértékben támogató csíksomlyói és az Arénában elhelyezett roma közösséget illeti.
A történet, amely tavaly januárban kezdődött, kicsit messzebbre nyúlik vissza az időben. Szoros összefüggésben van Márkos Tamás Kolozsvárra való hazatérésével.
Húsz éven keresztül Angliában éltem, azelőtt pedig tíz évig Budapesten. Húsz éves koromban mentem el innen, Kolozsvárról. Az volt az elképzelésem visszaköltözéskor, hogy én nem fotósként, hanem oktatóként, zenei fejlesztőként dolgoznék. Ugyanezt tettem korábban is, autista gyermekek zenés fejlesztésével foglalkoztam. Amikor megérkeztem, jött a hidegzuhany, a koronavírus: bezártak az iskolák. Ekkor aztán elkezdtem gondolkodni azon, hogy mivel is foglalkozhatnék. Ekkor jött az utcafotózás.
Márkos Tamás egyfajta tréningnek tartja azt az időszakot, amit 2020-ban megélt Kolozsváron – előbb a Szabadságnál, ahol a szárnyait bontogatta, majd a Transindex fotóriportereként is, egyéni projektek kivitelezőjeként is –, hogy aztán még több tapasztalattal, beleérzéssel folytassa a munkát Csíkszeredában és Csíksomlyón.
Tőkés Hunor és Márkos Tamás azzal a szándékkal utazott Csíkszeredába tavaly januárban, miután a tűzeset történt, hogy a személytelenebb, puszta számokat és statisztikai adatokat felsorakoztató híradásokon túl az események emberibb részét is a nagyközönség elé tárják. Elkészült a riport, majd a csíkszeredai városháza azzal a kéréssel kereste meg Tamást, hogy amennyiben neki is van kedve, ők továbbra is igényt tartanak a munkájára.
Eleinte tehát a történések dokumentálása volt a cél, majd amikor visszatért, a fotózás gyakorlatilag átlényegült, és eszközként élt tovább. A különböző foglalkozások során a gyerekek egyre közelebb érezték magukhoz a fényképészt, ez az érzés pedig kölcsönös volt. A legtöbb gyereknek ő „Tamás bácsi, aki minket kirándulni visz”. Másoknak az éneklés volt a legkedvesebb, és persze a fényképezkedés is elnyerte a tetszésüket – „fotózzunk, fotózzunk, Tamás bácsi, engem is, engem is!”
A képek szempontjából én azért szeretem ezt a sorozatot, mert nagyon sokszínű, a szó szoros értelmében is, de vannak benne nagyon intim, csendes pillanatok – például amikor a kisfiú fekszik a lovon –, és vannak nagyon dinamikus képek is, amikor a gyerekek szaladgálnak a mezőn. Lírai képek is vannak, egyesek olyanok, mint egy-egy vizuális vers. Sokrétűek, sokfélék, és talán a sorozat bemutatja az ottani emberek belső világát.
Összeállításunk meghallgatható az alábbi lejátszóra kattintva.
Márkos Tamás kiállítása szerdán, február 16-án délután 5 órakor nyílik meg a Művészeti Múzeumban, a Főtér 30. szám alatt. A következő időszakban szerdától vasárnapig reggel 10 és délután 5 óra között tekinthető meg a tárlat, március 6-ig. A Facebook-esemény ide kattintva érhető el.
Szerkesztő: kristalybea, 2022 február 15, 18:25 / actualizat: 2022 február 15, 21:00