Mit jelent Transznisztria függetlenségi kérelme a jelenlegi helyzetben?

Függetlenségének elismerését kérte a transznisztriai szakadár régió a Moldovai Köztársaságtól miután az ország benyújtotta az Európai Uniós csatlakozási kérelmét.

A Dnyeszter Menti Köztársaság tiraszpoli vezetése azt kifogásolja, hogy a kisinyovi kormány anélkül nyújtotta be az EU-s csatlakozási kérelmet, hogy egyeztetéseket folytatott volna a transznisztriai vezetéssel. A Moldovához tartozó szakadár köztársaság külügyminisztere emiatt a két állam nemzetközi viszonyának rendezését kérte a kisinyovi vezetéstől.

Arról, hogy ez mit jelent az orosz-ukrán konfliktus kontextusában, Ady András külpolitikai elemzőt kérdezte Birtalan Albert. Az interjú a lejátszóra kattintva meghallgatható, illetve alább szövegesen elolvasható.

A parlament épülete Tiraszpolban. Fotó: Донор/Wikimedia Commons

Ady András: A döntő irányulás Maia Sandutól és kormányától mindenképpen nyugati. A transznisztriai, fogalmazhatnánk úgy is, hogy moldovai exklávé sorsa az ezt követő periódusban (és egészen addig, ameddig egyértelműsödött az, hogy az orosz-ukrajnai behatolásnak távlati terve) az is lehet, hogy egy odesszai ugródeszkával átlendülnek Transznisztria felé is, és végre-valahára „oroszos szempontból” felhasználják tezt a földdarabot, aminek 400 kilométeres határa van Ukrajnával. És amelyről azt azért kell tudni, hogy mintegy 1500-2000 orosz katona állomáshelye; hivatalos orosz kommünikékben békefenntartó katonákról van szó, akik Közép-Kelet-Európa legnagyobb fegyverraktárát őrzik, egy 22 ezer tonnás lövedékraktárat. Ekkor került már igazából Transznisztria az érdeklődés központjába, illetve akkor, amikor az ukrajnai orosz előrehaladás második napján érkezett Moldovából olyan jelentés, hogy átrakétáztak orosz oldalról, majd néhány napra rá kiderült, hogy talán transznisztriai területről támogatták ily módon rakétázással és nehéztüzérséggel az orosz előrehaladást.

Transznisztria a Moldvai Köztársaságnak egy szakadár régiója, amely jelenleg is az orosz hadsereg ellenőrzése alatt áll. Mekkora az esélye annak, hogy a terület akár az orosz-ukrán háború részévé váljon?

– Mindenképpen szerepel az orosz hadműveleti tervekben egy olyan elképzelés, miszerint – ahogy említettem – délről fogják elérni Transznisztriát és ekkor a Kijevtől kiinduló Harkiv-Donyeck régiókon a Krímen, Odesszán áthaladó félhold majdnem teljesen bezárul, és marad esetleg egy nyitottabb rész az ukrán-lengyel határon Lvov felé, tehát ez mindenképpen szerepel az orosz hadműveleti tervek között. Az is tény viszont, hogy úgy, ahogy egyelőre Mariupol is kemény diónak minősül az orosz megszálló csapatok számára, Odesszánál feltételezhető, hogy deszant hadműveletekre kerül sor, de ugyancsak ez is egy nagyon-nagyon kemény dió lesz, úgy néz ki az orosz haderő és a partraszállás számára – amennyiben egy ilyesmi létrejön. Már csak azért érdekes, mert a napokban Moldova is kérte tulajdonképpen az EU-ba való gyorsított felvételét, és annak ellenére, hogy Moldova alkotmányában szerepel az, hogy független államként definiálja magát, egyáltalán nem zárta ki azt, hogy a NATO fele közeledjen. Hogy miért tenné meg Moldova a lépést először az Európai Unió felé? Hát először is azért, mert egy ilyen NATO-belépési kérésre nem érkezne semmiképpen jelenleg pozitív válasz. Az európai oldal mindig is nagyobb érdeklődést mutatott és úgy néz ki Moldovából, hogy ez egy könnyebben járható út lenne. Egyelőre nehéz eldönteni Ukrajna bevételét, nagyon elhúzódó viták lesznek ezek, és akkor még Moldováról nem beszéltünk, amelyik tulajdonképpen két lépésre van tőlünk, és Románia már NATO-bástyának, NATO-határvidéknek számít, innen bonyolódnak tovább a dolgok.

Orosz békefenntartók 2014-ben. Fotó: Clay Gilliland/Wikimedia Commons

Elképzelhető az tehát, hogy akkor Moldvának az EU-s csatlakozási kérelme az egy első lépés a fő cél felé, ami a NATO-hoz való csatlakozást jelentené?

Az európai oldal részéről Moldova fele mindig is határozottabban fogalmaztak meg kecsegtető ajánlatokat, ha lehet így fogalmazni, ez az keleti partnerség egyik kiemelt országa volt, egyik fontos országa volt mindig is. Arról kevesebbet beszélt az európai oldal, hogy valójában mivel indokolták. Itt egészen pontosan az utóbbi évtizedben egyre nyilvánvalóbb orosz, hibrid hadviselési képességek elleni foganatosításokra gondolt az európai oldal, tulajdonképpen egy olyan hírszerzési és kémelhárítási európai központot szeretett volna létrehozni, ami nagyon-nagyon hasznos lett volna Európának. Az Európai Unió vezető országai szempontjából is ebben konszenzus volt Németország, Franciaország között például, mint két nagy európai szereplő, két igazán húzómotor-ország, úgyhogy ezekről a tervekről továbbra sem mondtak le, miért mondtak volna le, hiszen Moldova egyre inkább érdekesebbé válik az ukrán-orosz, orosz-ukrán konstellációval.

Az EU-s csatlakozási kérelem is egyértelműen arra utal, hogy a Moldovai Köztársaság az európai közeledés felé hajlik, a kisinyovi kormány Oroszországgal való viszonyáról mi mondható el jelenleg?

– Egyre kevésbé jellemzi az a helyzet például a kormányzási hangulatot, vagy a kormánykörök hangulatát, mint ami Sandu asszony megválasztása után alakult ki, akkor az egyik legjellemzőbb húzása például a moldovai titkosszolgálati rendszernek az volt, hogy megpróbálták a parlamenten keresztül tönkrevágni tulajdonképpen Sandu asszonynak a terveit és a politikai felemelkedését, hatalomba jutását, úgyhogy ez most nem jellemző erre a régióra. Ennyit tudok felhozni pozitívumként és nem kevés.

Tank emlékmű Bender városban. Fotó: Julian Nyča/Wikimedia Commons

Áttérve egy kicsit Romániára: a román külügyminiszter, Bogdan Aurescu támogatja a Moldovai Köztársaság EU-s csatlakozását, továbbá Ukrajna mellett áll a háborúban, és Oroszország emiatt a barátságtalan országok közé sorolja Romániát és azt is kifogásolják, hogy az ukrán gépek román reptereket is használtak, bár Románia azzal védekezik, hogy a gépek fegyvertelenül távoztak az országból. Mi mondható el Románia és Oroszország jelenlegi viszonyáról, mire kell figyelnie Romániának ahhoz, hogy kimaradjon a konfliktusból?

– Végig és továbbra is ragaszkodnia kell ahhoz, hogy ő NATO-ország, mint ilyen, rá is vonatkozik. Természetesen a NATO-charta közös védelmi intézkedése, amennyiben Romániát támadás éri, akkor a NATO tagországok kell kisegítsék a bajból. Jelenleg áll a legjobban Románia, de nemcsak Románia, hanem a lengyel oldal is például, meg a Baltikum országai állnak a lehető legjobban. Az utóbbi hónapokban, mondhatjuk már így, oda irányított – tény és való, hogy zömmel másodosztályú – fegyverzet, attól függetlenül még nagyon is használható a fegyverzet, illetve hadiszállítmányok, pénzsegélyek és nem utolsó sorban talpasok száma miatt. Illetve a napokban helyezték ugyebár készenlétbe történelme folyamán először a gyorsreagálású NATO-kontingenst, amely az első reakciós választ képviseli orosz betörés esetén. Romániának arra kell nagyon figyelnie, hogy a közeljövőben például légterét illetően, vagy például felségvizeket illetően mennyire fog megélénkülni adott esetben az orosz provokációs szándék. Erről a szándékról és az ehhez értésről nagyon híres az orosz oldal. Én személy szerint inkább félek az emberi tévedési lehetőségekről vagy félreértelmezési lehetőségekről, mint kimondottan háborús vagy háborút kirobbantó szándéktól.

Ezek a félreértések min alapulhatnak, vagy melyek lehetnek ezek?

– Relatív egyszerű dolgokról lehet szó. Például orosz repülőgép halad át egy olyan légtéren, amelyiket román aktív radar tapogat le. Ezt az orosz repülőgép fedélzeti komputere úgy értelmezi, mint lokátor-befogottsági állapotot, úgy értelmezi, mint támadási szándék megelőzése és megpróbálja természetesen kiiktatni a lokátorállomást, ami viszont egy NATO-állam területén van. Úgyhogy ebben látok ilyen nagy tévedési lehetőségeket, de ugyanez megvan a Fekete-tengeri térségben a partvédelmi radarrendszerekkel is megtörténhet, itt látok én hibalehetőségeket.

Szerkesztő: kristalybea, 2022 március 9, 11:15