Novák Károly Eduárd: olyan rendszer kell, amelyben nem hagyják abba a sportot 18 éves korukban

A sportminisztériumban olyan nemzeti sportstratégia kidolgozásába fogtak, amely segítségével remélik, hogy fellendítik a versenysportokat és mindenki számára elérhetővé teszik a tömegsportolást.

2032 a végső cél arra, hogy a stratégia életbe lépjen, de 5-6 éven belül a legfontosabbakat szeretnék beépíteni a meglévő rendszerbe. A stratégiáról Novák Károly Eduárd sportminisztert Forrai Szerénke kérdezte. Az interjú a lejátszóra kattintva meghallgatható, vagy alább szövegesen is elolvasható.

Novák Károly Eduárd: Jó visszaemlékezni azokra az évekre, amikor Románia eléggé elöl volt az éremtáblázaton az olimpián, és a sportban nincsenek véletlenek, főleg a profi sportban, ott mindig 90-90 százalék az a munkának, a háttérszervezésnek az eredménye. Tehát, ha jól emlékszem, 2000-ben volt utoljára, amikor Románia elég szép mennyiségű érmet nyert, és elöl helyezkedett az éremtáblán az olimpián, akkor ezekben az években meg kell nézni azt, hogy lényegében mi is volt a sportszervezés, hogyan is állt össze a sportstruktúra szervezése Romániában. Még most is léteznek a sportiskolák, a sportlíceumok, az ország minden városában. Ezek azért voltak létrehozva, hogy gyerekeket bevonják a sportba, és a tehetségesebb sportolók ezekből a sportokból felkerüljenek abban a megyében lévő sportklubba, utána pedig a sportklubból a legjobb sportolók bekerüljenek a válogatottba, a szövetségbe. Tehát volt egy nagyon tiszta piramisrendszer, ahol mindenki számára tiszta volt az, hogyha elkezd egy sportiskolában sportolni, akkor bekerül egy klubba, onnan a szövetségbe. Tehát volt egy egyszerű képlet, és persze minden szintnek megvolt a vonzóereje. A jó sportolók zsebpénzt, a profi sportolók, akik válogatottba kerültek, fizetést kaptak, tehát voltak előnyök. De ami lényeges, hogy a piramisrendszer átlátható és egyértelmű volt. 2001-ben történt egy úgymond rendszerváltás; megírták az új sporttörvényt, ez a mai 69-es sporttörvény, amely ennek a rendszernek az az alját a tanügyminisztériumhoz helyezte át. A sportminisztérium megmaradt a sportklubokkal, és a szövetségekből privát szervezetek lettek, amelyek leváltak a minisztériumról. 2000-ig ezt az egész rendszer a minisztériumhoz tartozott, és ők irányították, támogatták.

Magyarán egy kézben voltak.

– Így van, egy kézben volt. 2001-ben ezt szétválasztották, és létrejött úgymond 4-5 kisebb sportminisztérium, beszélek a tanügyminisztériumról, a sportminisztériumról, a Dinamónak, a Steauának és az Olimpiai Bizottságnak is lett egy kis „sportminisztériuma”. Ebben a párhuzamos rendszerben sajnos 20 évvel később oda jutottunk, hogy mindenki mindennel foglalkozik, öt évtől tizennyolcig, vagy öt évtől harmincvalahány évig, és nincs egyáltalán átfedés a sportokban. A rendszert, ami 2000-ig jól működött, azt sajnos szétszedték 2001-ben, és most oda jutottunk, hogy míg 2000-ben 24 olimpiai érmet szereztünk, most négyet.

A sportstratégia legfontosabb szerepe ennek a piramisrendszernek a visszaállítása lenne, persze nem pont úgy, mivel nekünk is haladnunk kell a korral. Egész Európában már csak nálunk és Bulgáriában vannak még állami klubok. Viszont olyan rendszert kell kialakítani, ahol mindenki számára tiszta lesz az, hogy mi történik egy tehetséges sportolóval. A 14-18 éves kor a legérzékenyebb periódus, ilyenkor sok gyerek abbahagyja. De ha számukra létrehozunk egy biztos pontot, és jó teljesítményt tudnak nyújtani, ez a kategória megmenthető lenne, és nem hagyná abba a sportolók 90 százaléka 18 éves korában.

Romániának mindig is voltak húzóerő-ágazatai, ilyen volt például a torna. Melyek azok az ágazatok, amelyekre most, 2022-ben érdemes lesz odafigyelni?

– Ebben a túl liberális rendszerben, a szövetségek nem épp szó szerint, de nagyjából azt csinálnak, amit akarnak; néhány szövetségi elnök és vezetés jóindulatára és szaktudására vagyunk utalva. Az evezés, az asztalitenisz és a birkózás az a három szövetség, amely jelen pillanatban biztos alapokon áll. A torna sajnos szerintem rosszul volt felépítve, csak a regionális központokra alapoztak, nem volt országszerte torna. De nem adjuk fel, azt szeretném, hogy tornában és hasonló sportágakban, ahol eredményeket lehetne elérni, minél több klub és szakosztály jöjjön létre, hogy ebből majd eredményeket kovácsoljunk a következő 10-20 évben.

Tömegsport. Vidéken többnyire megszűnt az az egészséges mozgásforma, amivel a gyerekek a múltban rendelkeztek. A lehetőség most már városon van. Milyen stratégiájuk van arra vonatkozóan, hogy minden gyerek és minden felnőtt hozzájusson ahhoz a mozgásformához, ami számára jó, vagy amit szeretne?

– Romániának 49 százaléka vidék; ez jó és rossz is. Azért jó, mert úgy tekintünk rá, mint 49 százaléknyi szűz terület a sport számára, illetve vidéken azok a fiatalok élnek, akik motiváltabbak, ki akarnak törni, és szeretnének eredményt elérni. Tömegsportról beszélek, de nagy terveink vannak a vidéki gyerekekkel kapcsolatban, hogy beolvasszuk őket a profi sportba, mert szerintem rengeteg lehetőség és adottság van bennük.

Minden sportnak és a sportolásnak az alapja az az infrastruktúra. És hogyha infrastruktúrát nem tudunk létrehozni, akkor elég nehéz lesz megmozgatni bárkit. Viszont két lépésben meg tudjuk oldani, hogy a városok köré egy olyan szállítási rendszert alakítsunk ki, amelyben 15-20 kmre is beviszik a gyereket edzésre. Persze olyan sportokra, amelyeket fejleszteni szeretnénk, mivel egyszerre 70-re biztosan nincs kapacitás. Viszont ott az úszás, torna, atlétika, judo, birkózás, ökölvívás. Ez lenne egy megoldás. A másik megoldás az lenne, hogy több konzultáción vagyunk túl, és vannak ezek a vidéki GAL-ok (helyi akciócsoportok), amelyek vidékfejlesztéssel foglalkoznak és velük összedolgozva bizonyos projekteket építsünk be. És persze infrastruktúrákat, tanuszodákat, atlétikapályát, játékpályát is lehet építeni. De a lényeg az, hogy azt szeretnénk, hogy minden sportfejlesztés azokból a sportokból induljon ki, amit szeretnénk fejleszteni és eredményeket elérni, mert sajnos 2001-től errefelé szinte eltűntek az olimpiai és nem olimpiai sportágak is, harci sportok helyettesítették ezeket. De ha mi olimpiában gondolkodunk, akkor ezeket kellene fejleszteni. Röviden a válasz az infrastruktúra fejlesztése.

Ami az infrastruktúrát illeti, vannak olyan polgármesterek, akik ügyesen mozogtak az elmúlt időszakban. Úgy érzem, hogy pillanatnyilag ezekre a polgármesterekre van rábízva egy picit az, hogy mi is az, amit létrehoznak az illető településen az illető községben. Van-e elképzelésük arról, hogy esetleg valamilyen, hátha nem is egységesített, de a szükségleteknek megfelelő, a szükségletet kielégítő infrastruktúra létesüljön?

– Romániában a sportinfrastruktúra sajnos nem adott terv szerint működik. Mindenki azt épít, amit akar és elképzel, de ez nincs rendben. Akkor lesz rendben, amikor a minisztériumnak lesz egy szava ebben. Persze a stratégiában benne lesz az infrastruktúra-stratégia is, hogy mit szeretnénk építeni, merre szeretnénk haladni, és bárki, aki építene, az kérjen egy véleményt tőlünk, adjunk jóváhagyást arra a sportbázisra. Nem azért, mert mindenbe bele akarunk szólni, hanem hogy ki tudjunk védeni olyan befektetéseket, amelyek soha nem fognak működni adott térségben. És persze a legjobb megoldást tudjunk mindenki számára adni.

Abban, hogy „mindenki számára”, egy picit benne vannak ugye a speciális nevelési igényű gyermekek is, de ezeknek a gyerekeknek, felnőtteknek, tehát a fogyatékkal élőknek állami szinten nagyon ritkán biztosított a megfelelő sport, a speciális sport, amire sokszor szükségük van. Terápiás lovaglás, speciális úszás. Bele lehet-e valahogy sűríteni ebbe a stratégiába ezeket a különleges igényeket is?

– Szerintem bele kell, mert benne lesz a paralimpiai sportoknak a fejlesztése is, és biztos, hogy erre is fogunk gondolni. Köszönöm, hogy felhozta ezt a témát, mert nagyon fontos, és egyre többen igénylik.

Ez a stratégia, úgy tudom, hogy a hónap végéig kidolgozás alatt áll, valamikor májusban válik elérhetővé mindenki számára, illetve júniusban próbálják majd elfogadtatni.

– Igen, ez így van. Eddig több, mint 500 személlyel konzultáltunk körülbelül 35 különböző szervezetből, tényleg nagyjából minden érintettel: sportiskolák, edzők, sportolók, profi sportolók, szövetségek, vidék, város, megye, az üzleti szféra. Tehát elég sok információt feldolgoztunk, és elég nagy dokumentációnk is van. Próbálunk ihletődni a magyar stratégiából, lefordítottuk az olasz, a francia és a magyar törvényt, tehát azt szeretnénk, hogy a legjobb megoldásokat találjuk meg Románia számára.

Mekkora kifutása lesz ennek?

– Az első célkitűzés 2032, tehát 10 év, és a legfontosabb dolgokat szeretnénk olyan 5-6 éven belül beépíteni a rendszerbe.

Mit gondol arról, hogy ha esetleg nem ön lesz a következő sportminiszter? Nagyon gyakran láttunk megszakadni folyamatokat, jól felépített stratégiákat, dugába dőlni valahol középszinten. Lát-e arra lehetőséget, hogy más is folytassa ezt a stratégiát, amibe most nagyon sok időt és energiát ölnek?

– Pont ezt szeretnénk elérni ezzel a stratégiával, és ezért is vannak felvázolva minden évhez a határidők, hogy milyen programot mikor kell beépíteni a stratégiából azért, hogy a következő miniszter is minden évben számoljon be a minisztériumközi csoportnak, illetve a kormány előtt, hogy mik voltak beépítve. Tehát tényleg nemcsak a sportminisztériumé ez a stratégia, hanem a nemzeti sporté. A többi minisztérium aláírta ezt a memorandumot, és azt szeretném, hogy ez mindig éljen, és 2032-ig mindenki, aki fog utánam is jönni, az folytassa és számoljon vele.

*Az átiratban kisebb, szövegszintű, a tartalmat nem érintő szerkesztéseket végeztünk.

Szerkesztő: kristalybea, 2022 április 19, 17:57