Szintlépés, de nem minőségbeli javulás

A román politikai szereplők egy része és a bukaresti külügy egyaránt reagált, a sajtóban és a közösségi hálókon is visszhangot keltett Orbán Viktor tusványosi beszédének néhány passzusa.

A diskurzusról, mint eszközről, és arról, hogy a szombati üzenet több volt mint elterelő kommunikációs gyakorlat – a többi között erről is szól a hétkezdő Tetőterasz Stefano Bottoni történésszel, aki könyvet is írt a magyar miniszterelnökről. Házigazda: Rostás-Péter István. A teljes műsor a lejátszóra kattintva meghallgatható, néhány részlet pedig alább szövegesen is elolvasható.

“A Magyarországra irányuló figyelem, ami a 90-es évek végén vagy a 2000-es évek elején, amikor én elkezdtem foglalkozni Kelet-Közép Európával, elenyésző volt. Magyarországra gyakorlatilag nem irányult figyelem, az ország pozitív értelemben le volt írva, mint egy sikeres, posztszocialista átmenet, nincs itt semmi látnivaló. Ez egy demokrácia, parlament, kicsit unalmas politikai élettel, nincsenek forradalmak, nincsenek előrehozott választások, nincsen turbulencia, tehát igazán nincs mit mesélni Magyarországról. Na most 2006 után kezdett érdekes lenni a média számára, ezt nagyon jól megfigyelhettem. 2008-2009-ben, amikor például romagyilkosságok, európai parlamenti választások, a Jobbik előretörése, a gazdasági összeomlás 2008-2009-ben a gazdasági, politikai, pénzügyi összeomlás ismét érdekessé tette Magyarországot, és akkor egyáltalán nem volt ilyen belpolitikai szakértő. Tehát a nemzetközi sajtó is kicsit kapkodta a fejét, hogy itt mi történt. Tehát volt egy teljesen rendben lévő ország, ugye ez volt a nagy kép, és akkor egyszer csak problémás esetté válik, és hát olyan országokkal kezdik említeni egy napon, mint Románia, vagy Bulgária, vagy úgymond a rettegett Balkán. Aztán 2010-ben, amikor a Fidesz megnyerte kétharmaddal a választást, és Orbán [Viktor] ismét hatalomra került, és bevezette a Nemzeti Együttműködési Rendszert, az új alkotmányt, stb, onnantól kezdve kialakult egy újabb keretezés. Magyarország, mint az új lopakodó illiberalizmus fő központja, és egyfajta fő gonosz. Az elején bevallom, én is egy kicsit szkeptikus voltam ezzel kapcsolatosan, tehát én is néhány éven keresztül adtam a NER-nek úgymond esélyt abból a szempontból, hogy nem voltam azok között, akik 2013-14-ig körülbelül teljesen negatívan ítélték volna a NER működését. Sőt, azt gondoltam, hogy olyan rettenetes a szociálisliberális kormányok által hagyott örökség, gazdaságilag, társadalmilag, hogy ez a kormány, tehát ez a nemzeti együttműködési rendszer megérdemelhet egy esélyt. Azt viszont be kellett látnom 2014-15 környékén, hogy nemcsak, hogy elpuskázta ezt az esélyt, hanem egy soha nem látott demokráciaminőségi zuhanás következett be Magyarországon, tehát olyan rendszert vezettek be, aminek közvetlen velejárója az, hogy csökkeni fog a demokrácia szint minden téren, és hogy ez nem egy nem várt következmény, hanem pontosan az, amit akarnak. Na, akkor ijedtem meg, amikor én is be kellett lássam, hogy pontosan ezt akarják.”

Fotó: Tusványos/Facebook

“Románia fontos Magyarország számára, energetikai ügyek miatt, NATO-ügyek miatt, európai uniós ügyek miatt, de nézzük, hogy például milyen hatást gyakorol a magyar belpolitika a román belpolitikára. Például a meleg közösségekkel szembeni fellépés vagy törvényjavaslatok. Itt azért van egy folyamatos hatás, amit az orbáni modellt gyakorol Romániára, és Orbánék valószínűleg felmérték, hogy ha nem akarják ezt elveszíteni, nem akarják elveszíteni a román szavazóréteg által kinyilvánított szimpátiát – és van ilyen, ugye, amit most a Nézőpont Intézet mért, hogy megháromszorozódott a pár év alatt az Orbán-fanok aránya Romániában. Most nevezzük őket így, románok közt. – eszerintem reális. Nyilván egy alacsony szintről indult, tehát valószínűleg nem egy többség, de ezt tényleg lehet érzékelni, ahogy egyébként folyamatosan romlik a román demokrácia minősége is. Itt azért látok egy problémát például a magyar ellenzéki részről is, amikor Romániával példálóznak, mint ilyen demokratikus bástya – hát nem. Tehát Románia gyakorlatilag egy minitarizált állam, ahol tábornokok vannak, kormányok és gyakorlatilag teljesen megszűnt a demokratikus átjárás. Ez is egy probléma. Tehát ez is egy demokratikus eltorzulás, ez is a ’89-es értékeknek egy arculcsapása, tehát Románia nem egy működő demokrácia, másképp nem működik. Én egyáltalán nem mondanám, hogy ez egy modell, és Orbánék számára viszont ez a fajta működés tökéletesen megfelelt. Ezért is szerintem nem volt konfrontatív ez a beszéd és ez az egész látogatás ebből a szempontból.”

Stefano Bottoni

“Amióta bejelentették a tarifák emelését, az energiatarifák emelését, a magyar gazdasági élet gyakorlatilag leállt. Arra kell gondolni, hogy több tízezer ember, hanem százezer egyszerre leállított ilyen mikroberuházásokat. Legyen egy üdülés, legyen egy autóvásárlás, legyen egy felújítás, legyen bármi. Ilyen hatása van az emberek mindennapi életére. Kiszámolták, megijedtek, rettenetesen megijedtek, és egyszerűen mindenki benyomta a kéziféket. A magyar gazdaság gyakorlatilag most ilyen szempontból nem olyan egymilliárdos német beruházás, amit föl kell tölteni valami munkaerővel és már lelki szemeimmel látom, ahogy Srí Lankáról és máshonnan hoznak embereket, hogy fel tudják tölteni ezeket a gyárakat, mert ez már mindennapi valóság volt. Előbb jöttek az ukránok, mexikóiak, vietnamiak, elég nagy mennyiségben és akkor nyilván miniszterelnök úrnak semmilyen probléma nem volt ezzel kapcsolatban, ha keveredtek, ha nem keveredtek, csak dolgozzanak, viszonylag kevés pénzért, és ők nem panaszkodnak, nem tiltakoznak, nem sztrájkolnak, tehát kiváló munkaerő. De itt látni kell, hogy ez történt most a gazdasági életben, és mi egy elég jó környéken lakunk Budapesten, és egyszerűen vállalkozók azt mondták, hogy oké, most minden leáll, lássuk, hogy mi történik. Lássuk, hogy mi történik, de az az első reakció, mint minden családban, egyszerűen nem költekezünk. Leáll ez a dolog, lássuk, hogy mi fog történni, pontosan mennyit kell fizetni, aki KATA-s volt, és ez Magyarországon azért majdnem félmillió embert gondoljunk bele. Családokkal együtt ez egy-másfél millió embert érint a 9 és fél millióból. Nem egy elhanyagolható tömeg, ezek az emberek most egy másodperc alatt át kell, hogy gondolják az egész életüket, a stratégiájukat Rengetegen túlköltekeztek, felvettek hitelt, például lakáshitelt, vagy más áruhitelt. Ezek a hitelek rettenetesen megdrágultak és folyamatosan drágulnak, mert mennek fel a kamatok. Ezeket a hiteleket vissza kell fizetni majd. Tehát itt nagyon kemény folyamatok jönnek, amiben én el tudom képzelni, hogy azok az erdélyi hallgatók, akik azt a Viktort látják a szentgyörgyi stadionban, akit lehet ünnepelni, és aki ott hagyja magát ünnepeltetni, de Magyarországon soha nem állnak ki már egy stadionban. Azt el tudom mondani, hogy soha nem állnak ki semmilyen tömeg előtt, nem is teszi, hogy éppen egy stadionban ünnepeltesse magát. Olyan emberek által ünnepelteti magát, akik nincsenek benne a magyarországi mindennapokban, beleértve a gazdasági életbe, vagy éppen az adóhelyzetben, tehát nekik úgymond ők egy Viktort látnak, egy kormányfőt látnak, aki egy virtuális világot megteremt. A való világ az más.”

Fotó: Tusványos/Facebook

„Én egészen idáig és idén is ilyeneket nyilatkoztam, hogy én nem hiszek a Huxitban, mert olyan mértékben irracionális, gazdasági szempontból öngyilkosság lenne, hogy ezt egy regnáló politikus, egy hatalmon lévő politikus nem akarhatja, mert ezzel az ő saját hatalmát is meggyengíti. De ez a mostani beszéd is ez a folyamat mintha azt előlegezné, hogy Orbán Viktor sem feltétlenül hisz abban, hogy meg tud és meg akar állapodni az unióval, akarja ezt a helyreállítási pénzt, tehát már mintha előre beárazta volna, hogy ő nem fogja valószínűleg megkapni ezt a pénzt, mert meg fogják ezzel büntetni, és kétféleképpen tud ebből kijönni. Politikailag lemenedzsel egy megszorítást, egy gazdasági megszorítást, és én ettől félek igazán, mint olyan ember, aki sok időt tölt itt és a családja is itt van, a közpolitikában újabb szorítást vezet be, tehát szorít egyet vagy kettőt a rendszeren. Tehát a rendszer autoriter jellegét megerősíti. Másképp tényleg nem tudom értelmezni a határvadászokat, nem tudom értelmezni a rendőrök és a katonák bérének a nagyon-nagyon gyors határozott rendezését, ami azonnal megtörtént a nyár kellős közepén. Én nagyon pesszimista lettem ebben a tekintetben, és azt látom, hogy ahogy a magyar társadalom zuhan bele ebbe a közönybe, az apátiába, és elfogad olyan szövegeket, amiket a napokban is hallottunk, ami azt jelenti, hogy elfogadja, azt jelenti, hogy nincs közfelháborodás. Ha van is felháborodás, néhány Facebook-poszton manifesztálódik, néhány ember beszél valamit a rádióban, amíg van ilyen, vagy podcastokon, és ezzel le van tudva. Tehát egyszerűen nemcsak hogy lehet ilyeneket mondani, hanem az, ami tele van mondva, ez minden felmérés szerint egyre inkább tükrözi azt, hogy a magyar lakosság jelentős része mit gondol a világról, mit gondol a többiekről, mit gondol a másságról, bármiféle másságról legyen etnikai, politikai, szexuális, értékbeli, satöbbi, satöbbi. Ijesztő ez a folyamat, és azt gondolom, hogy Orbán egyre inkább erre játszik. Tehát ő folyamatosan használja ezt, mert ez az a tényező, ami folyamatosan tartja őt a hatalmukat. Ebből a szempontból a tusnádfürdői beszéd egy elterelő művelet is: eltereli a figyelmet az adóváltoztatásokról, eltereli a figyelmet az energiaárakról, eltereli a figyelmüket a valódi társadalmi problémákról, és odadob nekünk, a társadalomnak egy gumicsontot. Mi ezt rágjuk, heteken keresztül elemezzük, hogy ez a fajgyűlölet mennyire új nála, és milyen gyökerei vannak, hogy a 19. században gyökerezik-e, vagy a 20. század elején, vagy a szocializmusban, vagy akár később, tehát fantasztikus ilyen elméleti vitákat rendezünk erről, hogy ő mennyire fajgyűlölő, vagy egyáltalán az-e.”

„A magánélet az magánélet. Ha az állam belép az emberek magánéletébe – én ismerek ilyen példákat a történelemben: nácizmus, fasizmus, kommunizmus -, ha Orbán Viktor ilyen sorba akar beállni, akkor nagyon jó, de nekem akkor jogom van néven nevezni a dolgokat, és azt mondani, hogy ő egy fasiszta. Pont. És akkor részemről a dolog le van zárva, pontosan tudom, hogy ki áll velem szemben, de akkor ne állítson senki magáról egy ilyen ártatlansági bizonyítványt abból a szempontból, hogy én így értettem a keveredést, ezt nem kell érteni. Azt kell mondani, hogy egy emberiség van, ezen belül az emberek magánélete, szerelmi élete, reprodukciós hajlama magánügy. Én legalább ezt gondolom, és azt gondolom, hogyha abból indulunk ki, akkor ez az egész vita. Ez az egész mondatszerkezet, ez az egész gondolatmenet, ami ott elő volt adva, az nem csak hogy zagyva, hanem egyszerűen sértő. (…) 2015-ben is mondott ilyen zagyvaságot. 2018-ban is mondott ilyen zagyvaságot, tehát nem ez volt az első, itt viszont az a különbség szerintem, és ezért szintlépés ez a beszéd ebből a szempontból, hogy ő most gyakorlatilag egy állami doktrínává emelte ezt a dolgot. Tehát, amit ő elmond Tusnádon, az nem egy egyszerű intelem, az a párt vonala, és ez a hivatalos vonal, ez kicsit olyan, mint az illiberális demokrácia 2014-ben. Addig is azt építette, de ugye 2014-ben épp Tusványoson kijelentette, hogy pontosan azt csinálja, és hogy az a jó is, hogy azt kell követni.”

Szerkesztő: kristalybea, 2022 július 25, 18:22