Emberek, sorsok, történetek – Kárpátalja egy éve a háború árnyékában
Az ukrajnai háború kitörésének egyéves évfordulóján újabb emberi történeteket hoztunk: a fiatal magyar fogorvosról, aki ukrán kollégájával dolgozik együtt jó hangulatban Dercenben, valamint Katiról, aki szeretettel viszi a segélycsomagokat a frontvonalra.
Egyfajta krónikásként is jelen volt Ferencz Zsolt kollégánk azon a háromnapos látogatáson, amelynek során január közepén Balázs Attila tordaszentlászlói lelkipásztor négy generátort vitt Kárpátaljára. Láttunk, hallottunk, és egészen közelről tapasztaltunk meg helyzeteket, kezdve már onnan, hogy mekkora bizonytalanságot tud kelteni az is, ha nem sikerül megfelelő időben árammal ellátni a telefonunkat. A cél az volt, hogy fényt vigyünk az ottani magyarok életébe, kívülről is – mert az energiaszektort ért támadások miatti akadozó áramellátás nagyon is beárnyékolja az ott élő emberek mindennapjai –, másrészt pedig a szívükbe is: azáltal, hogy meghallgatjuk őket, hátha ezáltal könnyíteni tudunk a terheiken.
Hazatérve pedig igyekeztünk úgy egymás mellé illeszteni a Kárpátalján készült beszélgetéseket, hogy minél szélesebb képet tárjunk hallgatóink elé az ottani sorsokról, élethelyzetekről. Összeállításaink itt és itt visszahallgathatók.
Az ukrajnai háború kitörésének egyéves évfordulóján további történeteket tárunk hallgatóink elé, amelyek által még közelebb kerülhetnek a kárpátaljai magyarok mindennapjainak megértéséhez. Zsukovszky Miklós derceni református lelkipásztor lányával már a hazafelé vezető úton beszélgettünk: a háromtagú család – az édesapa és férj, Dénes-Zsukovszky Elemér, az édesanya és feleség, dr. Dénes-Zsukovszky Anna és kislányuk, Adélka – a Mezővárihoz tartozó Borzsovában élnek, Beregszásztól 11 km-re.
Annát, aki fogorvos, arra kértük, hogy mondja el a történetét: kezdve onnan, hogy a derceni parókia udvarán kialakított rendelőben jól tudnak együtt dolgozni ukrán anyanyelvű kollégájával, de aztán több különböző vonatkozást is sikerült érinteni.
Zsukovszky Miklós lelkipásztorral hosszabban beszélgettünk a kárpátaljai magyarok hétköznapjairól, szót ejtve az áramhiányról is, ami nagyon megnehezíti az életüket. Hogyan lehet jól kommunikálni a gyerekek felé, hogy mi történik ezen a téren, és mi a helyzet az óvóhelyekkel?
Fehér Ferenccel, a munkácsi székhelyű Szent Márton Egyházmegyei Karitász vezetőjével beszélgetve szóba került az is, hogy a háború sújtotta területekre is visznek segélycsomagokat. „Gáz elzárva, villany kikapcsolva, emberek élnek, szükségünk van fára” – ez a felirat olvasható az egyik kapun Harkovban, Ukrajna második legnépesebb városában. Innen (is) tudják a segélyszállítmánnyal érkezők, hogy itt bizony nagy szükség van mindarra, amit magukkal hoztak sok száz kilométeren.
Hogy mi mindennel szembesülnek ilyenkor a Karitász munkatársai, önkéntesei, s hogyan bírják az ezzel járó nagy fokú lelki terhelést?
Molnár János plébánossal, a munkácsi egyházmegye püspöki helynökével a beregszászi Pásztor Ferenc Házban találkoztunk, majd a szomszédban lévő Szent Kereszt felmagasztalása-templomba is betértünk. Ő mondta, hogy a bizonytalanság a legnagyobb probléma, hiszen valahányszor találkozik a híveivel, édesanyákkal, akik a elmenekült gyermeküket vagy a férjüket várják haza, látja és érzékeli rajtuk, sőt ki is mondják: szívesen maradnának, sőt, itt képzelik el a jövőjüket, de mi legyen, ha még évekig eltart ez a háború… Molnár János plébánost papi hivatásokról is kérdeztük.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Szerkesztő: kristalybea, 2023 február 24, 10:58