Tálas Péter: megbillenni látszott az izraeli egység a biztonság kapcsán

Körülményeiben és léptékében egyaránt előzmény nélküli az, ami történik most Izraelben.

Fotó: Agerpres/EPA/Atef Safadi

A meglepetésszerű jelleg és az időzítés egyrészt a Jom Kippur-háborúra emlékeztet, de azzal az óriási különbséggel, hogy a kezdeményezők most nem arab államok voltak reguláris hadseregekkel, hanem egy koldusszegény minientitás, a gázai övezetet irányító radikális politikai katonai szervezet. Honnan a logisztika, a több ezer rakéta és persze egy ekkora támadás kiterveléséhez szükséges hírszerzési adatok és know-how?

Innen indítottuk a beszélgetést Tálas Péterrel, a magyarországi Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársával. Papp-Zakor András interjúja a lejátszóra kattintva meghallgatható, vagy alább elolvasható a némileg szerkesztett átirata.

Tálas Péter: Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy külső támogatásból [származik a logisztika]. A szakértők alapvetően azt mondják, hogy a Hamász mögött és e támadás mögött tulajdonképpen két szereplő lehet: az egyik Irán, a másik Szíria. Ezt abból következtetik, hogy például az a nagy számú rakéta – most már állítólag 3200 rakétáról beszélünk – gyakorlatilag iráni, illetve szíriai rakéták. Nyilvánvalóan nagy kérdés, hogy ezeknek a gázai övezetbe való beszállítását behozatalát, becsempészését, hogyhogy nem tudták ellenőrizni, illetve kontrollálni, vagy egyáltalán hogyhogy nem tudott róla az izraeli hírszerzés.

A külső okok mellett szerintem belső okok is hozzájárultak ehhez. Túl azon, hogy váratlan volt a támadás, ha valakik vártak támadást, akkor sem Gázából várták, hanem Ciszjordániából. Ugye, Ciszjordániában az utóbbi időben elég sok terrorcselekmény történt, illetve az izraeli hadsereg megtorló műveleteket is hajtott végre. Ha jól érzékelem, elsősorban a Netanjahu-kormány jobboldali pártjainak nyomására, a hadsereg leginkább Ciszjordánia környékén volt csoportosítva, ezért nem volt komoly védelem Gáza környékén. Ami a további logisztikát illeti, alapvetően azt kell mondani, hogy gyakorlatilag kézifegyverekkel meg lehetett támadni különösen nem védett településeket. Szemben 1973-mal (a Jom Kippur-háború – szerk.), amikor a halálos áldozatok közül a legtöbb a katona volt, most a halálos áldozatok túlnyomó többsége civil. Már 700 izraeli halálos áldozatról és 2200-2300 sebesültről tudunk. Ami valószínűleg még inkább problémát okoz Izrael számára, hogy nagyon sok izraelit, legalább 160-170 embert még el is hurcoltak Gázába a Hamász fegyveresei. Ezért a megtorlás, amire készül Izrael, szerintem eléggé kockázatos; pontosabban figyelembe kell venni, hogy túszaik vannak a Hamász fegyvereseinek.

Nagyjából így lehet látni ezt a dolgot, vagy én legalábbis így látom. A cél, amit szerettek volna elérni, nagy valószínűséggel az izraeli-szaúdi megállapodásnak a megtorpedózása. Ez ugyanis nagyon rosszul jött volna Iránnak, illetve Irán szövetségeseinek, hiszen azt jelentette volna, hogy egy Irán-ellenes, Izrael és arab országok közötti blokk jött volna létre. Most nagyon sokan azt mondják az elemzők közül, hogy nem valószínű, hogy létrejön ez a megállapodás.

Visszatérve egy pillanatra az izraeli oldalra, illetve a felkészületlenségre. Nyilván a védelemnek ott van a hírszerzési része, mondjam azt, hogy egy magasabb szintű valami, és ott van a hétköznapi, állandó jelleggel működő rutinszerű struktúra, amelyik többé-kevésbé körülményektől függetlenül azért a helyén van. Na most például hogy maradhatott ennyire nyitva az izraeli légvédelem, a Vaskupola, ha erre rá lehet kérdezni?

– Azt nem tudom, hogy nyitva maradt-e, vagy sokkal inkább arról volt szó, hogy olyan mennyiségű rakétával támadták meg egyszerre Izraelt, hogy a Vaskupola nem volt képes elfogni és megsemmisíteni ezeket a rakétákat. Azt gondolom, hogy a mennyiség nagyon fontos, már 3200 rakétáról beszélünk, és az első időszakban is már 2000 vagy 1500 rakéta körüli támadásra tettek utalást különböző források. Ami a biztonsági szerveknek az állapotát jellemzi, van egy teória, amiről majd kiderül, hog igaz-e. Az az elmélet, hogy a belpolitikai helyzetre nagyon rányomta a bélyegét, hogy [Benjamin] Netanjahu a szélsőjobboldallal kötött szövetséget a mostani koalícióban, ráadásul a koalíción belül a szélsőjobboldali pártok birtokolták a biztonsági pozíciókat, a hadsereg vezetését, a titkosszolgálat vezetését – tulajdonképpen a belső biztonságért felelős posztokat. Hosszú hónapok óta erős tiltakozás van a bírósági reform miatt, és azt is tudjuk, hogy nagyon sok tartalékos például azt mondta, hogy nem hajlandó gyakorlatra menni, amíg ez a kormány van. Ezt most ugyan felfüggesztette, de azért az, hogy a tartalékosok ilyet kijelentenek, nagyon sok elemző szerint azt jelenti, hogy nincs a toppon az izraeli pártbiztonsági és izraeli hadsereg sem. Sőt, arról is viták voltak, hogy az izraeli hadseregnek a vezetője be tud-e számolni a hadsereg állapotáról a kormánynak.

Azt akarom ezzel mondani, hogy volt egy olyan belpolitikai helyzet, ahol lehetett látni, hogy az az izraeli egység a biztonság kapcsán is, ami eddig rendben volt volt, mintha megbillenni látszott volna, és ezt a Hamász vagy más erők figyelembe tudták venni. Azt gondolom, hogy az időzítésben ez nagyon komoly szerepet játszott. Most nem beszélve természetesen arról, hogy a Jom Kippur-háború 50. évfordulójának közelében történt ez az esemény, ráadásul szombaton, ünnepnapon, amikor a hivatalos nyilatkozatok szerint a hadseregből nagyon sokan szabadságon vagy eltávozáson voltak. Rögtön hozzáteszek még egy dolgot: azért az elég ritka volt eddig Izrael történetében, ahogy egy ilyen esemény kapcsán a hadsereg vezetője hat órát várt volna, amíg megjelenik, és valamit mond. És lényegileg annyit mondott, hogy majd további információkat is közölni fog. Az én meglátásom szerint az izraeli belbiztonsági szervezettel is gondok voltak vagy vannak, és ez vezethetett oda, ahol most vagyunk, hogy egy ilyen váratlan támadás érhette az izraelieket. Nagyon sokan számolnak be arról a Gáza környéki településeken, hogy a legnagyobb probléma az volt számukra, és a legnagyobb sokk az volt, hogy nem volt ott a hadsereg.

A „miért pont most”-ra mondott már két indokot: az izraeli-szaúd-arábiai megállapodás megtorpedózása, illetve az Izrael belső helyzetének kihasználása. Vajon itt bezárható a kör, vagy esetleg mások is implikáltak, nemcsak Irán és Szíria? Rákérdeznék például Oroszországra, és esetleg mondjam úgy, hogy bővebb célok is közrejátszottak itt?

– Előfordulhat. Oroszország érintettségét egyelőre nem tudjuk bizonyítani, de az kétségtelen, hogy Oroszország számára nagyon jól jön. Elsősorban azért, mert a világ most megint a Közel-Keletre figyel, és ez nagyon sokak szerint azt jelenti majd, hogy az ukrajnai háború kérdése – ami kapcsán amúgy is bizonyos fáradtság érzékelhető – háttérbe szorul. Emellett nagyon fontos kérdés, hogy a Hamász miért pont most döntött így. Olyan ígéretet is kaphatott akár Irántól, akár bárki mástól, hogy ha most kezdi ezt a nagyszabású akciót, akkor többen is csatlakoznak; ez egyelőre nem következett be. A Hezbollahon kívül, ami szintén iráni támogatású, más arab ország vagy palesztinbarát ország vagy szervezet nem kapcsolódott be ebbe az egész történetbe, de elképzelhető. Még a ciszjordániaiak is tulajdonképpen rendkívül határozottan ítélték és nyugalomra hívták fel az izraeli alaplakosságot. Tehát azt gondolom, hogy valami ilyesmi oka is lehetett.

Természetesen az is lehetett, ami valószínűleg be fog következni: valamifajta tárgyalásokat kell majd kezdeni magával a Hamász vezetésével is, annak érdekében, hogy a túszul ejtett izraelieket kiszabadítsák, és ennek valószínűleg az Izrael által bebörtönzött palesztin foglyok egy részének a szabadon bocsátása lesz a tétje. Nem tudjuk egyébként, hogy a kormányzat ebbe bele fog-e menni, de nagyon sok szakértő szerint ez is motiválhatta a Hamászt.

Összességében látjuk azt, hogy kinek jött ez jól: Iránnak, Oroszországnak, mindazoknak, akik az Ábrahám-egyezménnyel kapcsolatban szkeptikusak voltak, akik meg akarták akadályozni az amerikai-izraeli-szaúdi egyezményt. Azt is látjuk, hogy kinek jött rosszul: én azt gondolom, hogy a Netanjahu-kormánynak nagyon rosszul jött, továbbá a Biden-kormányzatnak is. Ne felejtsük el, hogy [Joe Biden] hosszú ideig nem fogadta, és most szeptemberben fogadta először Netanjahut. A képviselőházban és a szenátusban a republikánusok nagyon erősen bírálták. A Biden-kormányzat egyik külpolitikai törekvése, ha tetszik, eredménye lett volna a szaúdi-izraeli megállapodás, és ha ez nem jön össze, akkor az a Biden-kormánynak egyértelműen kudarc. És mindenféleképpen kedvezőtlen Európa számára, mert az európaiak azt gondolják, hogy pont az izraeli megtorlás következtében rendkívül sok palesztin fog elmenekülni Gázából, amennyiben tud, hiszen erre fel is szólította maga Netanjahu is a palesztinokat. És ez azt fogja eredményezni, hogy egy újabb migrációs hullám indulhat meg Európa felé.

Tudjuk, hogy egy-egy ilyen akció után az elemi ösztönök felszínre törnek, vagy legalábbis hajlamosak felszínre törni. Mit lát most legfőbb fenyegetésként helyi és világpolitikai viszonylatban?

– Én azt gondolom, hogy helyi viszonylatban az a nagy kérdés, hogy mennyire képes a Netanjahu-kormány megfontoltan válaszolni erre a dologra. Amennyiben bosszúval fog élni – amit egyébként többször is használnak az izraeli kormányzati politikusok -, abban az esetben nagyon könnyen előfordulhat, hogy Izrael háborús bűnöket fog elkövetni a gázai övezetben, és ez óhatatlanul zavarni fogja a világ közvéleményének egy részét. Akkor is, ha most a Nyugat nagyon határozottan és joggal állt ki az izraeli biztonsági igények mellett. Emellett nagy kérdés lesz, hogy ez az egész eset mikorra konszolidálódik, és mennyi ideig tartja fogva, mennyi ideig fordítja el a világ figyelmét az ukrajnai háborúról. Az ukrajnai háború, ugyanis egészen biztosan nagyon sokak számára most egy időre zárójelbe fog tevődni abban az értelemben, hogy a közvélemény érzékenyebb lesz akár arra, hogy mi történik Izraellel, akár arra, hogy mi történik a palesztinokkal. Eddig azt láttuk, hogy a palesztin kérdés a [Donald] Trump elnöksége óta, egész pontosan az Ábrahám-egyezmény óta tulajdonképpen zárójelbe került, és most azt gondolom, hogy ez a palesztin kérdés újra követeli magának a helyet a nemzetközi politika napirendjén.

Szerkesztő: kristalybea, 2023 október 9, 12:33