„Főúr, egy szöcske lesz, natúr, harmattal!” – avagy kisegér nagy étvággyal
A szöcskeegerek a természet élő, finommechanikai remekművei. Nálunk három fajuk fordul elő (igen diszkréten!): az északi szöcskeegér, a magyar (Ő csíkos. Nem, nem csikós, hanem csíkos 🙂 ) és a Nordmann-szöcskeegér. Róluk beszélgettünk Hegyeli Zsolt biológussal, a Milvus Csoport (főként) kisemlős kutatójával.
Hegyeli Zsolt Sicista Betulinaval. Vagyis egy északi szöcskeegérrel. Fotó: Aczél-Fridrich Zsuzsánna
Vallomással tartozom: Mielőtt nekiálltam témát keresni, majd dokumentálódni, fogalmam nem volt arról, létezik ilyen, hogy „szöcskeegér”. Frusztrációm picit enyhült, amikor ismerősökkel beszélve kiderült, hogy igazából nekik sem. Egy szó, mint száz: nagyon ráfér egy ilyen általános bemutató hősünkre, annál is inkább, hogy nálunk, velünk (is) él!
Hegyeli Zsolt:
– Ezek a szöcskeegerek nagyon érdekes kis emlősök. Ugye kezdem a rendszertanukkal: a szöcskeegérfélék családjába tartoznak, amelyek az ugróegérféléknek közeli rokonai. Régebben az ugróegérfélék egy alcsaládjába sorolták be a szöcskeegereket is, ma már külön családba sorolják őket, és hát ezen a családon belül egyetlen nembe, a sicista nembe tartoznak ezek a fajok. Összesen tizenöt fajt ismerünk, amelyek Eurázsiában elterjedtek, Eurázsia különböző vidékein. Ugye azt mondtam, hogy 15 fajról beszélünk, ez a közeljövőben még változhat, mert folyamatosak a rendszertani kutatások, és csak néhány éve írták le a tizenötödik fajt magyar kutatók a Tien-san-hegység kazahsztáni részéről, azóta is dolgoznak egyéb taxonómiai problémákon…
Északi szöcskeegér-Sicista betulina
fotó: Aczél-Fridrich Zsuzsánna
A szöcskegerek általában nagyon kisméretű, ilyen 5-10-15 grammot nem meghaladó testtömegű állatok, puha szőrzetük van, nagy szemek jellemzik őket, hosszú, kapaszkodásra is alkalmas farkuk van, amely a testhossz másfélszerese, vagy annál hosszabb is lehet akár. Néhány európai vagy északi fajra jellemző a hosszanti sötét sík a háton. Ugye a csíkos szöcskeegér nevét is ez adta, viszont ez a kaukázusi és az ázsiai szöcskeegér fajoknál nincs jelen, azok ilyen „unalmas” egyszínűek. Nagyon ősi csoportról beszélünk, mert ezek már a korai miocén időszakban, tehát nagyjából 17 millió éve kialakultak valahol a belső-ázsiai hegységekben, onnan terjedtek szét Európa irányába, illetve a Bering-szoroson vagy a Bering-hídon keresztül Észak-Amerikába is, ahol aztán később kihaltak és csak Eurázsiában maradtak fenn. Tehát az egyik legöregebb rágcsálócsoportról beszélünk…
Papp-Zakor András:
– Az evolúció sajátosságait figyelembe véve, ez gondolom egyenértékű azzal az állítással, hogy ezek szerint egy sikeres fajcsaládról beszélünk.
H.Zs.:
– Végül is ez nagyon relatív, minden csoport sikeres, amely túlélt és diverzifikálódott valamilyen szinten. Igen, hogyha azt nézzük, hogy milyen nagy az elterjedési területük, és milyen változatosak ahhoz képest a szöcskegerek, akkor igen, nevezhetjük őket sikeresnek.
P.-Z.A.:
– Amúgy a 15 fajból hány él a mi vidékünkön?
H.Zs.:
Magyar szöcskeegér erdélyi alfaja-Sicista trizona transylvanica-
fotó: Aczél-Fridrich Zsuzsánna
– Európában négy faj él, míg Romániában ezek közül három. Ezek a fajok recensebben, frissebben lettek szétválasztva a taxonómusok által. Régebben csak két szöcskeegér-fajt különítettek el Európában is, az északi szöcskeegeret és az úgynevezett csíkos szöcskeegeret. Romániában az északi szöcskeegeret 5-6 különböző pontból jelezték, főleg a XX. század közepe táján a Keleti-kárpátokból, illetve egy helyről a Déli-kárpátokból is, aztán sokáig nem volt semmi hír róluk, az utolsó jelzésük is 1995-ből származik, mígnem a Gyergyói-medencében 2008-ban mi is megtaláltuk ezt a fajt, és azóta is időnként fogunk példányokat ezen a lelőhelyen, ezen kívül pedig jelenleg csak a Radnai-havasokból ismerik teljesen biztosan, úgyhogy még mindig egy nagyon alulkutatott és nagyon ismeretlen fajról van szó. És hát a másik két faj, ez még érdekesebb történet, ezek az úgynevezett csíkos szöcskeegerek. Ezeket ugyanebben az időszakban, a XX. század elején, közepén, az ország minden régiójából, majdnem minden régiójából jelezték, Dobrudzsából, Moldvából, Munténiából, Olténiából egyaránt voltak jelzéseik, de aztán ugyanúgy, mint a másik faj esetében említettem, a későbbi évtizedek Romániájában nagyon elhalt a tudományos érdeklődés a rágcsálók iránt és úgy általában minden iránt… így hát további jelzések sem születtek. A 2010-es években aztán mindkét fajt megtaláltuk. A Nordmann-szöcskeegér néven ismert fajt 2013-ban fogtuk be újra Jászvásár mellett, egy régi lelőhelyén, és azóta is keressük különböző vidékein az országnak, aktív csapdázással. Ennek ellenére máig sem sikerült más helyekről kimutatni.
Ami Erdélyt illeti, itt is volt egy szöcskeegér-jelzés, nem egészen mostanság, hanem az 1900-as évben gyűjtöttek be Apahida mellett, Kolozsvár környékén egy példányt, egyetlen egyet, ami azóta is a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményét gazdagítja, és ezt követően senki nem találta meg, de igazából nem is nagyon kereste ezt a fajt Erdélyben…
Aztán ismerve ezt a régi jelzést, 2008-tól kezdődően azt gondoltuk, hogy érdemes aktívan keresni ezt a fajt, és elkezdtünk nagy mennyiségben bagolyköpeteket gyűjteni Kolozsvár térségében, amelyekből aztán a következő évben elő is kerültek az első szöcskeegér csontok. Ezt követték a csapdázási kísérletek, eleinte sikertelenül, aztán 2012-ben végre ezt az állatot is sikerült befogni a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület magyarországi szakembereinek segítségével, akikkel hatékonyan együtt dolgozunk azóta is, és hát 112 év után újra felfedeztük ezt a nagyon ritka kisemlőst az országban…
P.-Z.A.:
– Ha jól értettem, akkor már eleve a besorolása körül is voltak holmi viták, vagy félrecsúszások, nem tudom, minek nevezzem. Ahhoz képest, hogy mennyire ősi faj, illetve fajcsalád, ahhoz képest, ahogy mondtad, vagy az érdeklődés hibádzott a komolyabb kutatómunka vagy maga az állatka iránt, vagy nem tudom, hogy mi lehetett az oka, de az olvasmányaimból ítélve eléggé döcögősen indult be a kutatás, azonosítás, aztán volt ez az eltájolt besorolás eleinte, majd ezek a hiatusok a folytonosságban. Mi a magyarázata ennek?
H.Zs.:
– Igazából több oka van ennek. Az egyik az, hogy ezek a kisemlősök küllemre, morfológiailag nagyon hasonlítanak egymásra, és hát a korábbi időszakokban, amikor elsősorban külső jegyek alapján, vagy méretadatokra, esetleg csak a kromoszómákra hagyatkozva különítették el ezeket a fajokat, nem mindig fedezték fel ezeket a markáns különbségeket az egyes formák között. De aztán, a genetikai vizsgálatok eljövetelével ez megváltozott, tehát molekuláris módszerekkel sokkal több meghatározó különbséget sikerült kimutatni az egyes szöcskeegerek között, és ez igaz egyéb állat- vagy növénycsoportokra is. Ezen kívül nagyon rejtett életmódú állatokról beszélünk, amelyeket egyáltalán megtalálni, megfogni, kimutatni egy bizonyos területről nagyon munkaigényes, nagyon nehéz és hosszadalmas, úgyhogy ezért is az egyik legalulkutatottabb rágcsálócsoport Európában.
P.-Z.A.:
– Egyébként egy hétköznapi halandónak nem sok esélye van találkozni vele, illetve ha találkozik, akkor feltehetőleg halvány segédjegyzői fogalma nem lesz, hogy szöcskeegeret lát, igaz?
H.Zs.:
– Valószínűleg így van, általában a kelet-európai vagy közép-európai ember nagyon gyengén ismeri a rágcsálókat is, viszont vannak olyan példák is, amikor laikusok kezébe kerül egy-egy ilyen ritka kisemlős és felfigyelnek rá! A közelmúltban – éppen múlt hónapban is – volt egy új északi szöcskeegér-jelzés a Keleti-Kárpátokból, amikor valaki áfonyaszedés közben fogott egy példányt, és hát feltűnt neki, hogy ez milyen érdekesen néz ki, feltette Facebookra, és ott a biológusok egy-kettőre meghatározták, úgyhogy ilyen példák is vannak.
Sicista betulina – északi szöcskeegér – foto: Natura În Munții Rodnei, Facebook
P.-Z.A.:
– Van egy ilyen tétova emlékem, hogy a Mammals of Romania Facebook-csoportban mintha láttam volna egy ilyen fotót, illetve jelzést, de azt nem tudom, hogy laikus posztolta vagy kutató, nem is emlékszem pontosan…
H.Zs.:
– Igen, ez lehetett az, éppen múlt hónapban jött a jelzés, úgyhogy valószínűleg ugyanarról beszélünk.
P.-Z.A.:
– No, hát akkor mélyedjünk el egy picit, ugye a szöcskeegér az rágcsáló definíció szerint. Amikor rágcsálókról beszélünk, bejön óhatatlanul egy pár sztereotípia. Rögtön az első az az, hogy szapora állatkákról, vagy szaporaságra hajlamos állatkákról van szó. Amennyire értettem, ez a szöcskeegérre nem érvényes.
H.Zs.:
A magyar szöcskeegér – Sicista trizona – a farkát is képes kapaszkodásra használni. Fotó: Aczél-Fridrich Zsuzsanna
– Nem, a szöcskeegerek nem igazán úgy viselkednek, vagy úgy működnek, mint sok más rágcsáló. Általában más rágcsálóknál szokatlanul, évente csak egyszer szaporodnak, és az utódaik száma sem különösebben nagy. Úgyhogy emiatt általában alulreprezentáltak a kisemlős közösségekben, tehát sosem lesz annyi szöcskeegér egy akármilyen jó élőhelyen, mint bizonyos egér- vagy pocokfajok, vagy mások, ezért általában ahol megfelelő élőhelyeik még fennmaradtak, ott is ritka fajoknak számítanak.
P.-Z.A.:
– A szaporaság egyébként ezeknél a kis állatkáknál általában a fennmaradási stratégiának egy szerves része, hogyhogy ilyen devianciával mégis van még szöcskeegerünk? Vagy kérdezzek könnyebbet?
H.Zs.:
– Hát azt hiszem, hogy kérdezz könnyebbet… 🙂
P.-Z.A.:
– Jó, akkor a kettes számú sztereotípia az, hogy ha rágcsáló, akkor növényevő, ez sem stimmel. Mit eszik a szöcskeegér és honnan szerzi be a táplálékát?
H.Zs.:
– Igen, a szöcskeegerek rágcsálók, viszont gyakorlatilag mindenevők, növényi és állati táplálékot ugyanúgy fogyasztanak, illetve nem ugyanúgy, mert több szöcskeegér fajnál kimutatták azt, hogy az állati eredetű táplálék a gerinctelenek fogyasztásához főleg tavasszal a hibernálást követően ugrik meg, ezt követően, nyáron vagy ősz elején viszont inkább a növényfogyasztás jut fontosabb szerephez. Tehát amikor nagyobb szükség van fehérjére a hibernálást követően, akkor jellemzőbb az, hogy rovarokra vadásznak, elsősorban egyenes szárnyúakra, mint sáskák vagy szöcskék, és hát igen, az év többi részében is fogyasztanak gerincteleneket, de mint említettem, azért a különféle növényi részek, a magok, a bogyók, a levelek, satöbbi, ezek fontosabb szerephez jutnak később.
P.-Z.A.:
– Ha a nevéből indulunk ki, akkor ugye ez utalhat egyrészt az egyik kedvenc menüpontjára is, mert említetted a szöcskét. Ugyanakkor ők ugróegerek, tehát valahogy ide is lehetne társítani. Eléggé változó információkat olvastam arról, hogy rendben, ők besorolásilag ugróegerek, viszont de facto szoktak ők ugrálni, vagy nem igazán?
H.Zs.:
– Nem igazán. Igaz, hogy rokonai az ugróegereknek, de egészen másképp alakultak az evolúció során. Tehát
Magyar szöcskeegér erdelyi alfaja
fotó: Aczél-Fridrich-Zsuzsánna
nincsen egy nagyon megnövekedett, meghosszabbodott hátsó lábuk, ami nagyobb ugrásra tenné őket képessé. Nem, ahogy te is mondtad, ez a magyar elnevezés, hogy szöcskeegér, ez a táplálkozásukra vagy az egyik fontos táplálékukra vonatkozik. Igaz, hogy ezek az egerek általában képesek nagyobb ugrásokra, amikor megriadnak, mikor menekülnek, tehát akár 30-40 centimétert is tudnak ugrani, hogyha feltétlenül szükséges, de általában nem így közlekednek, nem így mozognak, úgyhogy nem igazi ugróegerekről beszélünk.
P.-Z.A.:
– Szöcskét egyébként akkor hogy fognak? Merthogy biztosan nem úgy, mint mi, hogy a tenyerüket ráborítják 🙂
H.Zs.:
– Nem, viszont ők is a mellső lábaikat használják általában arra, hogy elkapjanak rovarokat, aztán nagyon gyorsan a szájukhoz viszik, és elkezdik harapdálni, fogyasztani. Általában a szöcskéket, sáskákat a fejüknél kezdik meg, és aztán folytatják a többi résszel, elég ügyes vadászok, ugyanakkor ügyesen kihasználják azt is, hogy ezek a rovarok az éjjeli, hűvösebb időben általában lelassulnak, és sokkal könnyebb őket elkapni. Nappal azért nem lennének ennyire sikeresek.
P.-Z.A.:
– Ezt akartam kérdezni: Akkor ez a magyarázat, hogy egy egyébként igen dinamikus és ugró, szükség esetén repülő rovart is meg tudnak fogni. Tehát ezek szerint akkor a szöcskeegér körülbelül úgy ugró egér, mint ahogy madár a pingvin, vagy a strucc, igaz? Vagy talán inkább a tyúk, mert tyúkot azért láttam repülni rövid távon, főleg, ha ösztökélték.
Eléggé különleges az életmódjuk, amennyire tudom, illetve amennyire dokumentálódtam, vagyis hát eleve különleges az, ahogy mondjam azt, hogy felszíni jelenéseiket adagolják, nem túl bőkezűen, és ahogy az egész életvitelüket elosztják, berendezik. Erről mesélj talán egy kicsit még, hogy néz ez ki önmagában, illetve összehasonlítva egy szokványosabb egérével!
H.Zs.:
– Az életmódjuk, hogyha arról beszélünk, hogy szürkületi, illetve éjszakai életmódúak, akkor nagyon hasonlít a legtöbb rágcsálófajéra, vagyis nappal nem igazán mozognak, kivéve az északabbi régiókat, mondjuk a Tajga-övben, ahol nappal is inkább aktívak lehetnek. Legtöbb fajra jellemző ez az úgynevezett bifázisos aktivitás, vagyis hogy van egy ilyen esti aktivitási csúcsuk, meg egy másik hajnali periódusuk, amikor nagyon sokat mozognak, viszont ami elkülöníti őket a legtöbb rágcsálónktól, az az, hogy ezek kötelező hibernátorok, tehát a hideg időszakot azt hibernálással vészelik át, nagyjából októbertől áprilisig alusznak téli álmot, de emellett a rövidebb táplálékszegény vagy hideg időszakokat, például az éjszakákat is esetenként ilyen torpor állapotba merülve vészelik át, ami ugyanúgy egy félhibernáló állapotot jelent, amikor a fiziológiai funkciók nagyon lecsökkennek, és hát viszonylag rövid életű állatokról beszélünk, hasonlóan a legtöbb rágcsálóhoz, kettő legtöbb három évig élhetnek, de erre vonatkozóan azért nagyon kevés adattal rendelkezünk.
P.-Z.A.:
– Olvastam valami olyasmit, hogy azért tulajdonképpen ők nagyon keveset járnak ki a felszínre. És hogy a meleg, tehát a nem hibernáló, azaz aktív időszakokban is készleteznek. Ezt hogy képzeljük el közelebbről?
H.Zs.:
– Az, hogy különösebben sok időt töltenének a föld alatt, az valószínűleg nem igaz. Tehát a hibernálásuk sekély föld alatti üregekben történik, de a nyári időszakban, bár a földben is tölthetnek valamennyi időt, nagyon gyakran a felszín fölötti fészkeket készítenek maguknak, például korhadó fák üregeiben, vagy akár faodúban, és ezekben helyezik el a kölykező- vagy szülőkamráikat is, ahova szűk járatok vezetnek. Általában nem túl bonyolultak ezek az üregrendszerek, amennyit tudunk róluk, viszont még mindig nagyon kevés megbízható adattal rendelkezünk erre vonatkozóan, és ez érvényes az összes szöcskeegér fajra.
P.-Z.A.:
– Mennyire járul hozzá személyesen a fészek kialakításhoz, amikor teszem azt egy odúról van szó, vagy egyáltalán ilyen felszíni valamiről? Mennyire félkészbe költözik és mennyire dolgozik még rajta, hogy saját igényeihez alakítsa. Tudunk erről valamit?
H.Zs.:
– Nagyon-nagyon keveset tudunk erről, vannak olyan esetek, amikor más rágcsálók járatait foglalja el és alakítja valamilyen szinten, vagy amikor például korhadt fák üregeibe fészkeli be magát, akkor ugye fűfészkeket is készít, fűből vagy mohából készít ilyen valamennyire gömb alakú fészket magának, viszont általában nagyon limitáltak az adatok erre vonatkozóan, mert ugye ezt természetes viszonyok között kutatni, megfigyelni nagyon-nagyon körülményes.
P.-Z.A.:
– Nem stimmel akkor az az információ sem, hogy nyáron teszem azt, tárolna élelmiszert a kuckójában, a fészkében?
H.Zs.:
– Egyetlen fajnál, a magyar szöcskeegénél figyeltek meg egy ilyen tápláléktároló viselkedést, azt is egy alkalommal, hogyha jól tudom, amikor nyár végén a hidegebb napokra készülve egy állat táplálékot halmozott fel magának, és amennyire tudom, a többi faj esetében semmilyen hasonló megfigyelés nem történt, úgyhogy megint csak nagyon-nagyon keveset tudunk erről a témáról is.
P.-Z.A.:
– Gondolom, hogyha már úgyis annyira ritka élmény a szöcskeegér észlelés, akkor ez azt is jelenti, hogy nem különösebben társas lény. Tudunk erről valamit?
H.Zs.:
Talajcsapdába esett északi szöcskeegér-Sicista-betulina-
fotó: Hegyeli Zsolt
– A szöcskegerek nem társasak, vagy mondhatnám azt, hogy valószínűleg nem társasak, mert vannak köztük olyan fajok, amelyeknek az életmódja még egyelőre teljes rejtély, de az ismertebb fajoknál igen, kimutatták azt, hogy ezek magányosan élnek, és gyakorlatilag a párzáson kívül nem nagyon van dolga hímnek a nősténnyel sem, ugyanígy a kölykök nevelésében sem vesz részt, és a legtöbb emlősfajhoz hasonlóan ezek ilyen poligin állatok, ami azt jelenti, hogy egy hím több nősténnyel párzik. Ez valószínűleg a szöcskeegerek többségére is jellemző.
P.-Z.A.:
– Ez azt jelenti akkor, hogy a kölyköket, a fiókákat gyakorlatilag teljesen a nőstény neveli, igaz?
H.Zs.:
– Pontosan, ahogy a legtöbb emlősfajnál lenni szokott.
P.-Z.A.:
– Szállás szempontjából ez mit jelent? Ugye gondolom, hogy mindegyik egyednek van amúgy egy fészke, egy kurrens fészke a madaraktól eltérően, akik nem használják, csak költési időszakban, emlősökről lévén szó, feltételezem, hogy ez azért többé-kevésbé egy állandó lakcím nekik. Eddig rendben van, amit mondok, vagy már nem stimmel?
H.Zs.:
– Valószínűleg így van, de ahogy korábban is mondtam, az üregeikről, a fészkeikről annyira keveset tudunk, hogy ezt így nem is merném kijelenteni, hogy mindig csak ugyanazt a fészket használják, tehát elképzelhető, hogy ezeket váltogatják is valamilyen gyakorisággal.
P.-Z.A.:
– Mert a következő kérdés az lett volna, hogy rendben van, adott a hímnek egy lakása, alkalmasint van a nősténynek is egy ilyen, amikor ők párrá lesznek, akkor hogy van ezekkel a lakásokkal, illetve adott esetben a közössel? Hogyan tartja fenn a családapa a nyugalmát, a nem részvételét a fióka nevelésben, hogyha közösben laknak, vagy gyakorlatilag nem is laknak közösben onnantól, hogy megvolt a párosodás?
H.Zs.:
– Általában a párzás annyira gyorsan zajlik ezeknél a fajoknál, hogy nincsen szükség arra, hogy úgymond összeköltözzenek, úgyhogy ez általában nem tényező.
P.-Z.A.:
– Egy-egy fészekalja mekkora a szöcskeegereknél, mit tudunk erről?
H.Zs.:
– Hát a legtöbb fajnál ilyen kettő és nyolc-kilenc között változik az utódok száma, az átlag olyan négy-öt szokott lenni.
P.-Z.A.:
– És a gyerekhalandóság, vagy a túlélési esélyek?
H.Zs.:
– Erről megint csak nincsenek jó adatok, de feltételezhetjük, hogy amint a rágcsálók többségénél, nagyon gyenge a fiatalok túlélése, tehát a többségük valószínűleg elpusztul első évükben.
P.-Z.A.:
– Tudunk valamit arról, hogy meddig vannak a fészekben a nőstény felügyelete alatt a kicsik?
H.Zs.:
– Igen, a legtöbb fajnál körülbelül 25-30 napig tarthat a szoptatás, ami után a már kinyilt szemű, kiszőrösödött fiatalok elhagyják a fészket és onnantól önállósulnak. Itt érdekes lehet az, amit az északi szöcskeegér esetében észleltek: volt olyan eset, hogy a kölykök ezután is az anyjukkal maradtak, és ez alapján feltételezték, hogy akár együtt is hibernálhatnak vele, de ez valószínűleg nem jellemző a legtöbb szöcskeegész fajra.
P.-Z.A.:
– Hogy történik a hibernálás előkészítése, vagy egyáltalán azon túl, hogy van egy körülbelül fél éves időszak, amit hibernálva tölt el az állatka, és a másik rész, amelyik aktív, hogy árnyalódik ezen belül az ő életciklusa? Gondolom eleve elég markáns eltérés van a nőstény és a hím programja között ezen a téren, mert ha a hím egyáltalán nem vesz részt a gyereknevelésben, akkor ez nála nem szempont, a nősténynél pedig igen. Ez is már felvet kérdéseket a sikeres hibernálás előkészítését illetően.
H.Zs.:
– Sok konkrétumot nem tudnék mondani erről sem. Az tény, hogy a hímek korábban elvonulnak hibernálni, és aztán tavasszal hamarabb is ébrednek a nőstényeknél, ami után kezdetét veszi a párzás, megszületnek a fiatalok, önállósulnak, satöbbi. És hát a hibernálásra készülés valószínűleg hasonlóan zajlik a nemeknél, tehát minél több tartalékot magukra kell szedjenek. Ezek a hibernáló rágcsálók általában rendesen felhíznak őszre. Így növelik meg a túlélési esélyeiket, viszont sok hibernátornál a halandóság így is nagy a hideg időszakban, tehát nem mindig sikeres a hideg időszak átvészelése.
P.-Z.A.:
– Úgy kell elképzelni akkor feltehetőleg, hogy a téli álom az folyamatos, vagyis föl sem merül az, hogy készletezni élelmiszert másképpen, mint belsőleg?
H.Zs.:
– Pontosan! Tehát ezeknél a kötelező hibernátoroknál nincsen aktív periódus a téli időszakban, nem ébrednek fel és kezdenek táplálkozni, hanem gyakorlatilag végigalusszák, illetve végighibernálják a telet. Ami után egy gyors ébredés következik, ez esetleg meglepő lehet, hogy gyakorlatilag a teljes hibernálási állapotból 30-40 perc alatt teljesen aktív életmódra térhetnek át ezek az állatok.
P.-Z.A.:
– Már szinte olyan, mint egy homo sapiens hétfő reggele. Ezek szerint…Az ő életterük így mikróbban véve, mint amit elmondtál az elején, hogy fest? Milyen környezetet szeretnek, hol fordulnak elő elsődlegesen?
H.Zs.:
– Ugye említettem, hogy Romániában három faj fordul elő, ezekről beszélek inkább most, ezek közül az északi szöcskeegér egy úgynevezett boreális
Északi-szöcskeegér-Sicista-betulina
fotó: Aczél Fridrich Zsuzsanna
faj, tehát a lucfenyvesek övére jellemző, ami azt jelenti, hogy nálunk kizárólag a Kárpátokban fordul elő, ezen belül pedig nagyon változatos élőhelyeken került meg, erdőkben, ártereken, nedves kaszálókon, lápréteken, vagy akár szubalpin réteken is előfordul. A másik két faj a magyar szöcskeegér, illetve a keletibb elterjedésű normann szöcskeegér viszont sztyeppi vagy erdősztyeppi fajok, ezek a nyílt pusztákat kedvelik. A normann szöcskeegeret inkább fajgazdagabb ősgyepekben vagy homokpusztákon, esetleg más zavartalan élőhelyeken találhatjuk meg. A magyar szöcskeegér pedig, amennyire ismerjük, inkább az ilyen extenzív marhalegelőként használt, különben nem nagyon bolygatott, magas füves pusztákon maradt fent Magyarországon és Erdélyben egyaránt.
P.-Z.A.:
– Mondtad, hogy éjszakai életmódot folytat. Azt is említetted, hogy elsődlegesen bagolyköpetek elemzése alapján lehet következtetni elterjedésére, populációméretre, satöbbire. A baglyokon kívül – úgy, mint éjszakai ragadozók – kik az elsődleges természetes ellenségei?
H.Zs.:
– A baglyokon kívül elsősorban a ragadozó emlősök, a menyétfélék, a macskák, rókák vagy egyéb ragadozók lehetnek azok, amelyek szöcskeegérre vadásznak.
P.-Z.A.:
– Az ember közvetve, egyszerűen a maga élettér alakításával, mennyire kavar be a szöcskeegérnek?
H.Zs.:
Nordmann-szocskeegér-Sicista loriger-fotó: Hegyeli Zsolt
– Az ember eléggé bekavar neki, legalábbis Európában. Ezért nem véletlen az, hogy az egykor széles magyarországi elterjedés, az teljesen összezsugorodott, ma egész Magyarországon a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben ismerik a szöcskeegeret, és úgy tűnik, hogy mindenhonnan, ahol azelőtt jelezték, eltűnt. Ennek az elsődleges oka az, hogy ezeket a magas füves gyepeket, amit a faj kedvel, többször beszántották, esetleg intenzív legeltetéssel változtatták meg a növényzet struktúráját. A szöcskeegerek legtöbb faja eleve érzékeny az élőhely megváltoztatására, az élőhely zavarására, úgyhogy ez az egyik legfőbb veszélyeztető tényezőjük manapság is ezeknek az állatoknak.
P.-Z.A.:
– Azt írja valahol róluk, hogy a szöcskeegér – most így elsősorban magyarországi, illetve európai viszonylatban – ritkább, mint az óriáspanda. Nyilván, hogy az óriáspanda esetében nem az adott közegről van szó, hanem úgy általában. És… nem tudom, hogy mennyire aktuális ez az adat, de azt olvastam, hogy Magyarországon, ahol eszmei értéket kapcsolnak egy-egy védett fajhoz, egymilliót ér a szöcskeegér. Mi a hazai státusa, vagyis a romániai státusa, egyáltalán érdemesítették-e figyelemre?
H.Zs.:
– Romániában mindegyik szöcskeegérfaj védett. Tehát a román törvények és ugyanúgy az európai uniós törvények által is védettek ezek az állatok. Ezen belül a két úgynevezett “csíkos szöcskeegér”, tehát a magyar és a normann szöcskeegér, Natura 2000 jelölőfajok is, ami azt jelenti, hogy megőrzésük érdekében az EU tagállam köteles védett területeket kijelölni. Szerencsére mindkét faj jelenleg ismert kisállományai részben vagy teljesen ilyen Natura 2000-es területeken találhatók, ami persze nem jelenti azt, hogy az élőhelyek kezelésekor különösebben figyelnének a szöcskeegerek igényeire. Ugye azt is tudjuk, hogy Romániában már több mint öt éve gyakorlatilag alig létezik hatékony védett területkezelés, úgyhogy ez az elméleti védettség még nem garantálja ezeknek a fajoknak a fennmaradását.
A teljes beszélgetés hangfelvétele:
Képek: Aczél-Fridrich Zsuzsánna, Hegyeli Zsolt, Facebook
Interjú, webcikk: Papp-Zakor András
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2024 január 30, 19:24
