Élő Kolozsvári Rádió

Ha tilos, akkor akarjuk, ha szabad, nem kell a francnak sem?

Most, amikor millióegy lehetőség lenne intézményesen használni a magyar nyelvet, akkor kényelmesek vagyunk, nem merünk, nincs pénz, nincs ember.

Ha tilos, akkor akarjuk, ha szabad, nem kell a francnak sem?
2024 május 1, 05:20 / actualizat: 2024 június 5, 7:11

A Kolozsvári Rádióban is beszámoltunk arról, hogy a nyelvhasználati jogok erdélyi önkormányzatokban való érvényesüléséről készült egy átfogó felmérés. Az eredmények alapján jelentősen visszaesett a magyar nyelvhasználat helyzete az elmúlt 15 évben azon a 323 településen, ahol kötelező érvényűek a törvény rendelkezései.

Azt adatok azt mutatják, hogy a nyelvhasználat visszaesése azon közigazgatási egységekben is látványos, ahol magyar a polgármester, magyar a lakosság többsége. Lehet ezeken az adatokon háborogni, fogok is mindjárt, de először induljunk ki saját magunkból. Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a hozzáállással, hogy ha egy intézményben románul szólnak hozzám, akkor románul válaszolok, még akkor is, ha tudom: törvény adta jogom anyanyelvemen kommunikálni. Sőt, Kolozsváron eszembe nem jut magyarul kezdeményezni egy beszélgetést, ha az önkormányzat, vagy annak valamelyik intézményében kell ügyet intézzek. Ha egy önkormányzat honlapján próbálok megkeresni egy információt, eleve a román változatot böngészem, mert azt feltételezem, hogy magyarul nem érhető el minden, nem teljes körű a szolgáltatás. Vajon miért is van ez így? Legalább két okot látok. Az egyik, hogy kényelmesek vagyunk. Többségünk közel anyanyelvű szinten beszéli a románt, vagy legalábbis jól boldogul, nem okoz gondot az állam nyelvét használni. A másik, hogy az állami hivatalokba még mindig izgulva lépünk be, vajon melyik dokumentumunk nem teljes, miért van plikk irattartónk egy nem sínes, honnan hiányzik egy pecsét, miért maradt le egy iktatószám. Sokat javult a helyzet ebből a szempontból az elmúlt évtizedben, de sokunkban ott van: hogy bonyolítsam le az ügyemet minél hamarabb, nem akarok bajt magamnak, inkább nem igényelek magyar nyelvű munkatársat, formanyomtatványt, vagy tanácsi határozatot. Vagyis sok esetben mi tehetünk arról, hogy nem alkalmazzák a kisebbségi nyelvhasználatot biztosító törvényt.

A másik viszont az önkormányzat felelőssége. A törvény előír egy sor jogot: kétnyelvű településtáblák, kétnyelvű feliratok a polgármesteri hivatalokon, a postán, a rendőrségen, kétnyelvű szóbeli kiszolgálás, kétnyelvű formanyomtatványok, honlapok, tájékoztató dokumentumok. És mégis, a törvény alkalmazása, a jogokkal életbe ültetése csökkent az elmúlt évtizedben. Mondok egy néhány számot, ami a kutatásban benne van: a magyar önkormányzatok 8 százalékában érhető el a kétnyelvű űrlap, 23 százalékuknak van kétnyelvű honlapja, a hivatalos dokumentumokat az önkormányzatok alig több, mint fele fordítja le magyarra, szóbeli nyelvhasználat alig több mint 6 esetben lehetséges a 10-ből. Szinkronfordítást az esetek 1 százalékában biztosítanak. A magyarázat, gondolom, ugyanaz mindenhol: nincs pénz, nincs ember és nincs igény a lakosok részéről. Úgyhogy viszontlátásra, probléma letudva.

A kommunista rendszerben mindent megtettek, hogy az anyanyelvhasználatot eltiporják. A szászokat megoldották, volt egy gazdag vevő, eladták őket. A magyarok esetén is szinte sikerrel jártak, mert sok esetben az anyanyelv használatát beszorították a konyhába, családi körbe. Most, amikor millióegy lehetőség lenne intézményesen használni a magyar nyelvet, akkor kényelmesek vagyunk, nem merünk, nincs pénz, nincs ember. Kár.

Lett egy kedvenc buszsofőröm
Kanapéfilozófia péntek, 2024 október 252024 október 25, 14:58

Lett egy kedvenc buszsofőröm

Felülök egy buszra csúcsforgalom idején. Tömeg van, levegőtlenség, és sok az ideges ember, mert a dugó miatt jócskán késett a járat....

Lett egy kedvenc buszsofőröm
Ismeretlen ismerősünk: Péter, aki mosógépeket is javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2024 október 242024 október 24, 14:52

Ismeretlen ismerősünk: Péter, aki mosógépeket is javít

Ferencz Zsolt mosógépekről és kávéfőzőkről is kérdezte Pétert, aki szereti a munkáját – őt idézve, „ezt tanultuk, ezt szerettük,...

Ismeretlen ismerősünk: Péter, aki mosógépeket is javít
Jut pár percünk az emlékezésre?
Kanapéfilozófia szerda, 2024 október 232024 október 23, 14:53

Jut pár percünk az emlékezésre?

Október 23-a egy olyan nap, amelyre minden magyar büszke lehet. 68 évvel ezelőtt a magyarok megmutatták a nagyvilágnak, hogy számukra mennyire...

Jut pár percünk az emlékezésre?
A könyvborító, amely milliókat hozott lázba
Kanapéfilozófia péntek, 2024 október 182024 október 18, 13:01

A könyvborító, amely milliókat hozott lázba

Rég voltam tanúja annak, hogy egy könyvet olyan várakozás előzzön meg, mint a 2025 márciusában érkező új, Éhezők viadala-részt. A...

A könyvborító, amely milliókat hozott lázba
Kanapéfilozófia csütörtök, 2024 október 172024 október 17, 15:24

What’s up? Jójó, de hánykor?!

Bár csak néhány éve jelentek meg az interaktív online csoportok, ma már biztos, hogy nincs olyan internetfelhasználó, aki ne lenne tagja...

What’s up? Jójó, de hánykor?!
Kanapéfilozófia csütörtök, 2024 október 172024 október 17, 13:23

Amikor a képernyő kiszorítja a konyhát a lakásból

Képernyő elé szögezte magát az ember, végérvényesen és visszavonhatatlanul, ha csak nagyon, de nagyon nem akar kitörni bűvköréből. Ez...

Amikor a képernyő kiszorítja a konyhát a lakásból
Kanapéfilozófia szerda, 2024 október 162024 október 16, 12:52

Engedjétek, hogy lehessek hálás az orvosomnak!

Bejárta a sajtót, hogy Nelu Tătaru orvost, egykori egészségügyi minisztert azzal vádol a korrupcióellenes ügyészség, hogy több száz...

Engedjétek, hogy lehessek hálás az orvosomnak!
Kanapéfilozófia csütörtök, 2024 október 102024 október 10, 14:47

Ismeretlen ismerősünk: Judit, a szakács

Ferencz Zsolt legújabb ismeretlen ismerőse, Tamás Judit 2014 óta dolgozik a Bolyai utcai Rex pizzázóban. Ő készíti a napi menüt, és még...

Ismeretlen ismerősünk: Judit, a szakács