Sicko
A mai Kanapéfilozófiában Michael Moore nagysikerű amerikai rendező Sicko című filmje kapcsán lesz szó az amerikai egészségügyi rendszer viszontagságairól, de a román egészségügyre is rátekintünk.
2024 október 7, 13:10A mai Kanapéfilozófiában Michael Moore nagysikerű amerikai rendező Sicko című filmje kapcsán lesz szó az amerikai egészségügyi rendszer viszontagságairól, de mielőtt lezárnám a témát, a román egészségügyre is rátekintünk.
Először a filmről. A Sickót 2007-ben mutatták be a cannes-i filmfesztiválon. Az amerikai profitérdekelt egészségbiztosítás és a gyógyszeripar teremtette problémákról szól. Fő üzenete, hogy a közfinanszírozású egészségügy jobb, mint az amerikai modell, amelynek alapelvei a dokumentumfilm szerint a lehető legnagyobb nyereség és a lehető legkevesebb betegellátás.
A film olyan emberek történeteinek az elbeszélésével indul, akiktől megtagadták az egészségügyi ellátást, vagy mert nem volt egészségbiztosításuk, vagy mert az egészségbiztosító megtagadott tőlük bizonyos fajta kezelést, különböző okokra hivatkozva.
A 2001. szeptember 11-ei események önkéntes, amerikai, egészségkárosodást szenvedett munkásainak kálváriáját is bemutatja a film, akik vagy egyáltalán nem, vagy csak óriási összegekért kaptak egészségügyi ellátást, ugyanakkor a szocialista Kuba egészségügyi intézményei teljesen ingyen ellátták őket.
Megismerünk továbbá egy özvegyet, akinek férje veserákban elhunyt, miután a biztosító visszautasította, hogy finanszírozza az orvosa által javasolt kezeléseket, köztük egy csontvelőátültetést, amely életmentő lehetett volna. Egy másik esetben egy férfi véletlenül lefűrészelte a középső és a gyűrűs ujja végét, miközben otthon dolgozott. Mivel nem volt biztosítása és csak korlátozott mennyiségű pénzzel rendelkezett, a kórházban megkérdezték tőle, hogy a középső ujja végét illesszék vissza hatvanezer dollárért, vagy a gyűrűsujja végét tizenkétezerért. (A gyűrűsujját választotta, „mivel javíthatatlanul romantikus” – hangzik el a filmben.)
Az Egyesült Államok egészségügyi rendszerének egyik legnagyobb problémája ma is az egészségügyi ellátás magas költsége. Nem véletlen, hogy a legtöbb amerikai választáson téma az egészségügy. A néhány hete tartott Donald Trump-Kamala Harris vitán is felmerült, azonban az elnökjelöltek igyekeztek elmaszatolni a témát. Az Egyesült Államokban ugyanis napjainkban még mindig jelentős üzlet az egészségbiztosítás.
Bezzeg Romániában, itt ingyenes az egészségügy, csak hát… és itt bizony jó sok a csak. Az elmúlt néhány évben, biztos a COVID okán is, gyakran beszéltünk gyógyszerhiányról, arról, hogy az egészségügyi kártyákat kezelő informatikai rendszer nem működik, az állam óriási elmaradásokat halmozott fel, a pénz nem elegendő. Szintén drasztikus állapotokról olvashattunk a szociális ellátórendszer kapcsán is, egymás után leplezték el az időseket, fogyatékkal élőket ellátó központok súlyos visszaéléseit. Mondhatjuk, hogy itt legalább van ingyenes ellátás… csak akkor nem beszéltünk még azokról, akik addig várnak létfontosságú vizsgálatokra, míg már túl késő. És nem véletlen az sem, hogy az ország tele van magánklinikákkal, ahova taligával hordják a betegek a pénzt, már akinek van, illetve ameddig van. Csak éppen az állami ellátást ne kelljen igénybe venniük. Megfordítva a bezzeg irányát: Amerikában legalább van erről társadalmi vita, Romániában csak fellángoló felháborodást látunk, amihez szélsőséges eseteknek kell történnie. Valahogy automatikusan felmentjük az egészségügyi rendszert, fásultan legyintünk, hogy hát, ez Románia. Ennek a belenyugvásnak azonban az a hatalmas veszélye, hogy közben felmentjük a rendszert és vezetőit a kötelesség és a számonkérés alól. Így pedig változást nagyon nem tudunk elérni.