Címlap » Ajánlatok » Rókákkal táncoló

Rókákkal táncoló

Van egy HELY Balatonőszödön, ahol nyelvükön suttognak a sérült, beteg rókákkal, árván maradt kicsinyekkel. Ez Kurunczi Norbert és a Rókales Alapítvány természetszelete.

Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2024 november 17, 14:46 / actualizat: 2024 november 17, 19:22

Közvetlen környezetünk ritkán ragadja meg isten igazából fantáziánkat. Ez élőlényeire is érvényes. Azt gondoljuk, mindent tudunk róluk, amit érdemes, ez az érdemes pedig nem sok…

Közben állandó terjeszkedésünkkel mind több négylábú, madár, emlős, kétéltű vagy hüllő válik akaratán kívül közvetlen vagy közvetett szomszédunkká. Amit – ha az illetők jelenléte valamiért számunkra is feltűnő – sokan hajlamosak amolyan “szabálysértő magatartásként” felróni nekik. Nevezett “szabálytalankodók” közé tartoznak egyre inkább a rókák is. Például Kolozsvár peremkerületeiben, de időnként központjában is fel-feltűnnek, ami igazán nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy mondjuk a kicsivel nagyobb Londonban is régen ugyanez a helyzet. Persze ahány ház, annyi viszonyulás és ha Londonban, ahol – mint tudjuk – “hej, van számos utca”, alapkivitelben több sarokkal, ezeken meg házakkal, mely ingatlanok lakói egyre elfogadóbbak Vuk nemzetségével, mifelénk ez sokkal kevésbé igaz…

Pedig már Antoine Marie Jean-Baptiste Roger, vicomte de Saint-Exupéry pilóta-író kis hercegének rókája is megtette csábító ajánlatát:

“- Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.

– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.”

Ősz elején valamikor egy olyan emberrel beszélgettem, aki élt az ajánlattal. Kurunczi Norbertnek hívják, ő a balatonőszödi Rókales Alapítvány működtetője. Ő és önkéntesei sérült, beteg, meglőtt, kotorékmentett rókákat segítenek, rehabilitálnak, majd engednek vissza természetes környezetükbe. Cikkünk ennek a beszélgetésnek összegzése.

Kurunczi Norbert

Vajon miért választotta Exupéry a rókát üzenethordozójaként? Tényleg ennyire eszményi alany erre a szerepre? – nyitottam beszélgetésünket Norbival.

Kurunczi Norbert:

– Régen olvastam A kis herceget… Ha tényleg kicsit professzionálisan próbálom vizsgálni egy „rókaszakértő” szemével, akkor azért tényleg sok minden benne van, ami igaz az ember-róka kapcsolatra. Is.

Papp-Zakor András:

– Gondolok a kölcsönös megszelídítésről szóló markáns mondatokra, meg hát ugye arra a megállapításra, hogy „jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”.

K. N.:

– Ez abszolút így van! Illetve van még benne egy olyan, hogy „minden nap egy kicsit közelebb ülhetsz…”, egy ilyen mondat, és ez nagyon-nagyon igaz erre az egész történetre.

Itt nem feltétlenül az a cél, hogy vadállatokkal kialakítsunk egy baráti viszonyt. Most az, hogy nekem sikerül… ezeket a vadállatokat én mentettem meg! Tehát az életüket – mondjuk ki! – tényleg minden túlzás nélkül nekem köszönhetik, meg az orvosaimnak.

Róka-cica multikulti az alapítványnál

Természetesen ki tudott alakulni néhány rókával egy olyan bizalmi viszony, ami mondjuk beleillik ebbe a szerepkörbe… A vadállatok ugyanúgy éreznek, mint a mi háziállataink, óriási tévhit és óriási butaság, azt feltételezni, hogy ők nem érzékelnek, nem éreznek! Sőt! Szerintem sokkal jobban! Egyébként minden érzékszervük is sokkal jobb, mint a háziállatainké. Ők még nem lettek a csatlósaink, nem lettek a rabszolgáink… nem lettek belekényszerítve egy ember által létrehozott közegbe, és egy ember által körülhatárolt területre, az ő szabályai szerint játszva a játékot!
Nagyon sok háziállatom van, számomra a vadállatokban az a csodálatos, hogy ők játsszák a saját életüket, élik a saját életüket. Sajnos az embertől megpróbálnák minél távolabb, ami az életük miatt szükséges, mert ugye amikor emberrel találkoznak, az általában náluk sokszor akár a végét is jelentheti a pályafutásuknak…
Úgyhogy nekem ez a csodálatos bennük, hogy megmarad a vadságuk, megmarad az eredeti életük, és egy picit engednek a bizalmukba férkőzni!

P.-Z. A.:

– Na most nálad ugye kezdetben voltak a cicák, ami a mentéseket illeti, és az egész úgy kezdődött, – a rókahistória – hogy a cicáid közé odavegyült egy róka. Ő “szelídített meg”, ha a kis hercegre térünk vissza. Mivel szelídített meg? És te őt?

K. N.:

Lady, akivel minden indult…

– Igazából én egy macskakolóniát etettem, és úgy szegődött oda, ő volt a Lady nevezetű róka… Lány, még nem ivarérett rókáról van szó, és igazából ő odajött kajázni a macskákhoz, aztán baromira látszott, hogy egyrészt kíváncsi, másrészt nagyon jól viselte a játékos mozdulatokat, szóval így elég hihetetlen, de sokszor játékra invitált!

Tehát ő a sok macska között mondhatjuk, hogy tényleg csak étkezni járt oda, de amikor ott voltam, akkor nagyon sokszor incselkedett. És ez elég fura volt, vagy eléggé szokatlan számomra, s ugye én is vettem a lapot, aztán meglepetésemre ez egyre inkább átfordult ilyen játékos kergetőzésbe. Szabályszerűen örült a róka, amikor megérkeztem, odaszaladt a lábamhoz.
Soha nem tudtam megsimogatni, ez nagyon fontos, hogy soha nem tudtam megsimogatni, az orrát meg tudtam paskolni, de igazából nem feltétlenül volt ez a kapcsolatunknak a célja, hogy megsimogassam. Én sem tudtam pontosan, hogy most meddig mehetek el, de a lényeg az volt, hogy szabályszerűen jól éreztük magunkat a másik társaságában, és ez nemcsak az én oldalamról, hanem ő is mosolyogva jött oda, és játékra invitált!
És aztán ez olyan szintig fokozódott, hogy amikor terhes lett, és lekölykezett, akkor a kicsikkel otthagyott!

Lady kölykével

Kihívta a kicsiket a kotorékból! Ott voltak a kezemnél, az öt kicsi, ott játszottak, meg kajáltak, meg hemperegtek a fűben! S közben az anyjuk pedig odébbállt vadászni… Nem értettem, hogy egy vadállat hogy lehet képes ilyenre?! Aztán egyszer tettem egy próbát, fölemeltem a telefonomat, és lejátszottam a síró rókakölyök hangokat -ilyen fellelhető az interneten- s fél perc múlva ott volt az anyaróka!
Szóval igazából figyelt ő, és nagyon-nagyon óvta a kicsiket, de egyszerűen bizalmat szavazott nekem… Nem tudom, hogy egy vadállatnál ennél lehet-e nagyobb bizalom, amikor a kölykeit rád bízza, de ez így nagyon-nagyon megdöbbentett!
Viszont akkor mi már tényleg nagyon-nagyon sok óra játékon és nagyon-nagyon sok bolondozáson és együtt sétáláson, kergetőzésen és hülyéskedésen voltunk túl, meg együtt cseresznyéztünk, együtt ettük az almát… Szóval nagyon sok olyan momentum akkor már lezajlott közöttünk, ami egészen elképesztő volt.
Meséltem a barátaimnak, mikor mutattam egy-egy videót, mindenki elképedt, hogy ez hogy???
Volt olyan, hogy a barátommal beszélgettem, és egyszer csak odasétált a lábamhoz a róka, így a bokorsorból.
Nem tudom, de igazából ez volt az első olyan róka-kontaktom, ami nagyon-nagyon-nagyon közeli volt…

P.-Z. A.:

– És gondolom, ahogy te is többször hangsúlyoztad, hogy a bizalom, a nagy B-s Bizalom, amivel megajándékoz egy vadállat, az valami egészen különleges, mert végső soron az ő szempontjából élet és halál ura lehetsz, és ha ennek dacára bízik abban, hogy normálisan, úgymond, a mi megfogalmazásunkkal élve “emberien” fogsz viselkedni, az valahol egy egészen nagy kitüntetés lehet…

K. N.:

– Igen, a vadállatok bizalmát elnyerni… Nagyon fontos: ezt nem lehet erőltetni! Tehát egyszerűen ezt neki kell adni! És ha te befogadó vagy, vagy egy bizonyos szintig befogadó vagy, akkor ezt elfogadod. Nagyon sokan kérdezik, hogy vagyok a rókáimmal. Ugye tényleg elég sok rókával nagyon-nagyon közeli a kapcsolatom, sok ember a kutyájával nem tud olyan kapcsolatot kialakítani, mint én jó pár rókával. De azt tudni kell, hogy ezt nem lehet erőltetni! Tehát ő akkor jön elő, és akkor szán neked bizalmat, akkor szánja rád az értékes idejét…neki tényleg minden nap ajándék, és amikor ezekből a napokból rád szán esetleg órákat, szerintem az az egyik legcsodálatosabb dolog, ami mondjuk történhet egy emberrel!

Rókatekintet, a mindent elmondó

Azért ezek nagyon-nagyon-nagyon ritka dolgok és a rókák alapvetően az elmúlt évtizedek, évszázadok, évezredek pusztítása miatt baromira idegenkednek az embertől, és azonnal elszaladnak, tehát ők menekülnek!
Ma reggel is kint voltam, két szabadon élő rókám megjelent ott hátul, fütyültem kettőt, és minden nap igazából belecsodálkozom, hogy szabályszerűen lerángatják rólam a nadrágot, meg a cipőmet, hogy játsszak velük, holott nekik ott vannak a pajtásaik is!
Pont ma reggel is, az egyik rókám egyfolytában velem szeretett volna lenni, holott ott volt a másik kanróka, akivel szokott játszani, de ő nem őt választotta, hanem engem, sőt, amikor ez a másik kanróka közeledett hozzám, akkor szabályszerűen elűzte melőlem, és végig engem harapdált, és végig velem volt. Nagyon fura átélni, és nagyon hihetetlen.
Itt azért tudni kell, hogy ezt a rókát is például nagyon-nagyon piciként, tehát ilyen kéthetesként, vagy háromhetesként mentettem, és annyira kialakult benne ez a kötődés, hogy szinte én vagyok idézőjelben “az anyja és az apja” egy személyben. Ettől függetlenül jól elvan a többi rókával is, de amikor megjelenek, akkor valahogy annyira imád velem lenni, hogy hanyagolja a társait.

P.-Z. A.:

– Tehát a bizalmat nem lehet erőltetni, viszont ki lehet és kell érdemelni, igaz?

K. N.:

– Igen, igazából azért töltöm fel ezt a rengeteg videót, azért próbálok egy picit hatni az emberek lelkére, hogy az emberek és a róka, illetve az emberek és a vadállat kapcsolatába egy kicsit próbáljunk meg engedékenyebbek, toleránsabbak lenni! Ugye én azt megértem, hogyha egy vaddisznó-konda feltúrja egy mezőgazdásznak az ültetvényét, és ott óriási kárt okoz, akkor annyira nem örül ennek a történetnek, de egy 6-8 kilós róka effektív milyen kárt tud okozni a tyúkállományodban, hogyha felelőtlenül zártad be?
Tehát én egy picit így a vadállatokkal való együttélésnek az elfogadását próbálom ezekkel a videókkal… hát elmagyarázni vagy megmutatni…
Hogy miért pont róka? Hát azért, mert azokkal alakult ki egy ilyen kapcsolatom, vagy azokkal vagyok ilyen viszonyban. Valahogy nekem ők a legnagyobb csodák talán az életemben, vagy az egyik nagy csoda az életemben, a rókákkal kialakult viszony.

Lady előtt volt egy másik eset, amikor becsapdáztak két kis rókát. Elmentem a csapdáért és elengedtem őket egy helyen, nem messze az otthonomtól. Ahogy elengedtem ezt a két rókát, és elszaladtak, tőlem egy olyan 50 méterig tudtam őket figyelemmel kísérni. Az egyik róka – ez döbbenetes volt számomra – megállt, és visszaszaladt hozzám! Egy olyan három méterre…
Így le voltam döbbenve, hogy ez most miért jött vissza?! És aztán rá egy olyan három-négy évre, ahonnan visszaszaladt a kisróka, ahhoz képest mondjuk olyan 100 méterre vettem meg a rókamentő telephelyet 🙂 Nem tudom, ez ilyen elég sorsszerű volt…
Amikor ez a picur visszajött, akkor én mondom, nagyon ledöbbentem, és aztán rá… nem tudom, egy olyan másfél évre, két évre?… jött a Lady!
Az az ember egyébként, aki ezt a két kisrókát becsapdázta, – és ezt fontos elmondanom! – ő nagyon-nagyon nem volt rókaszerető! És ez az úriember, ez december 24-én szólt, hogy becsapdázott egy rókát, és ha gondolom, akkor vigyem el, mert nem akarja bántani. Tehát 6 év alatt, vagy 7 év alatt ekkora pálfordulatot vett ez az úr…
Én ezt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy emberek tömegei kezdik azt elfogadni, hogy a rókának is van helye élni az emberi környezet mellett, vagy az emberi környezetben is akár!

P.-Z. A.:

– Létrejött ez a bensőséges kapcsolatod a rókákkal. Ennek azért talán nem feltétlen folyománya az, ami nálad bejött: a felelősségérzet értük, minimum egy bizonyos szinten és síkon, és a felelősségvállalás. Ugye ebből származik ez a nap mint nap rókamentés… Ez hogy kelt benned?

K. N.:

– Ez úgy történt, hogy amikor már elkezdtem feltöltögetni a saját otthoni rókáimmal a videókat, egyre jobban kezdtem megismerni a rókákat, egyre inkább láttam azt, hogy mennyire sanyarú sorsuk van. Én úgy gondoltam, hogyha már ilyen viszonyban vagyok a rókákkal, ami talán… nem akarok nagyképű lenni, de hogy talán nagyon kevés ilyen van… akkor én megpróbálom erre szánni az életemet. Mivel kutyát, macskát… én nem tudom, van talán háromezer magánszemély, aki ment országosan, akkor azt mondtam, hogy lehet egy ilyen hülye Magyarországon, aki végre tényleg tesz valamit ezekért az állatokért, mert azért itt egy 90-100 ezres populáció van, nagyon-nagyon sok róka, és ez a lényeg, hogy az emberi tevékenység és az emberi élet, meg az emberi folyamatok miatt sérül meg! Tehát az, hogy egy róka beesik egy le nem takart medencébe, vagy egy munkagödörbe, kútba, beszorul egy kerítésbe, vagy belegabalyodik egy műanyag hálóba, vagy a kutyája az embernek megrágja, tehát megsebesíti…

„Becsomagolt” rókákkal az állatorvosnál

Természetesen van olyan, hogy a róka, a kis kölyökróka, kigyalogol az útra, jön egy autó és elüti. Ezt nem tudom az autósnak felróni, persze biztos vannak olyan esetek, ahol ki lehetett volna kerülni, de hát ez mondjuk olyan, hogy iksz… De rengeteg emberi tevékenység által megsérült róka van. És én azt mondom, hogy ha ennyit áldozunk a saját háziállatainkra, akkor igenis a vadállatok is megérdemelnek egy olyan áldozatot, amivel megpróbálunk kompenzálni, hisz ők csak élnének az ember nélkül szabadon a világban, de az ember folyamatosan hatással van az ő életükre…

P.-Z. A.:

– Tehát te erre tetted fel az életed, ahogy magad fogalmaztál. Áruld el akkor, hogy fest egy, mondjuk úgy, hogy munkanapod!

K. N.:

– Mondjuk a mai az egy picit kivételes, mert most kocsiban ülök és eljöttem…
Igazából nagyon korán kelek, menhelyen, otthon, elkezdem etetni az állatokat…

P.-Z. A.:

– Hány lakód van ott úgy átlagban?

K. N.:

Pillanatkép védenccel

– Hát az összes állatom az olyan…phú… szerintem olyan… 100 fölött vagyok, az biztos!
Elég sok macska van, rókából még több :), birkák vannak, van lovam, volt egy őz – sajnos ő most elhunyt – nem unatkozom! Olyan 100 fölötti állat biztos, hogy van, lehet, hogy picivel azért több is…
És hát ezeknek az etetése, az orvosi ellátása, a gyógyszerezése… Most pont nemsokára megyek állatorvoshoz. Szóval ez egy ilyen egész napos történet. Ugye ilyen melegben a vizet cserélni kell nekik, friss vizet adok nekik kora reggel, illetve hát ilyen 7-8 órakor szoktam etetni őket, amikor egy kicsit, ha be tud hűlni a levegő, az picit felélénkíti őket…
A reggeli etetés, rendezkedés… van bőven feladat! És hát az a helyzet, hogy az állatok közül azért nem mindegyik mindig ép és egészséges. Most mondjuk van negyven-valahány róka, ugye 63 volt most az idén a maximum egy alkalommal, azért az baromi nagy feladat. Közben folyamatosan, ha csöng a telefon, akkor megyek menteni, vagy olyan önkéntesekkel együtt dolgozva, akik értenek hozzá, mentjük a rókákat, aztán aznap állatorvos, és hát akkor folyamatosan… Tehát mindig érkeznek új vendégek.

„Kicsit rágcsáltam…baj?”

Most ebben a nagy melegben hál’ Istennek kevesebbet mennek a rókák! A másik az, hogy a mostani rókák már ilyen öt-hat hónaposak, akik márciusban születtek, és azok már azért viszonylag jól mozognak, tehát itt már olyan hogy beesik, leesik, nem tud kikászálódni, az már kevesebbszer fordul elő. Azért sok olyan sérülés van, ami hosszabb időt vesz igénybe, több műtétet. Van olyan kisrókám, aki hatszor volt műtve, és a végén le kellett operálni az egyik lábát, de túlélte, és meglepően jól van, úgy mászik, és úgy fut, hogy elképesztő!
Szóval bonyolultak a napjaink! Mindig azt mondom, hogy nem nagyon érek rá itt keseregni, meg nem nagyon érek rá fáradtnak lenni, mert ahhoz túl sok róka van és túl kevés ezzel foglalkozó vadállatmentő…

P.-Z. A.:

– Sokféle állatod van, onnan kezdeném, hogy voltak a cicák először. Nagyon sokan féltik a többé-kevésbé szabadon is mozgó cicákat a rókáktól azzal, hogy elég kibékíthetetlen közöttük az ellentét, és a találkozás fatális lehet a cicára nézve. Milyen kapcsolat van a rókáid és a többi állat között? Nem csak a cicák és a rókák között, hanem úgy általában.

K. N.:

– Az nagyon fontos, hogy itt most nem egy vagy két rókáról beszélek, hanem itt van legalább két tucat róka, akit megfigyeltem, birkák, ló, satöbbi, akár az őzikém, tehát az őzsutám mellett is!
Én úgy gondolom, hogy a róka mindenkivel ki tud jönni. A macska az egy hosszú beszélgetés lenne… Igen, ott azért lehetnek problémák, de szerintem ebbe látok bele talán a legjobban, hisz rengeteg macskám van és a macskáim találkoznak idegen rókákkal is, látom az ilyen-olyan viszonyt, meg rengeteg videót kapok.

Igazából a többi állattal, tehát akár a birkákkal, akár a malacokkal, akár a lovammal, kutyáimmal, ezekkel nagyon-nagyon jól kijönnek. Tehát az a róka, aki egészen kicsi kölyökkorától kezdve már ott van nálam, ők hihetetlen jól játszanak! Volt, aki a lovammal kergetőzött oda-vissza. Szóval ők nagyon bohókás és nagyon játékos állatok, és ez nemcsak azokra a rókákra igaz, akiket én mentettem, hanem ez a vadon élő, vadon született és emberhez nem közelítő, és emberekkel soha semmilyen kontaktban nem lévő rókákra is! Itt az ember a “kakukktojás”, mondjuk így!

Ha mellettem nő föl egy róka, és már szabadon engedem mondjuk, nem tudom, öt hónaposan, de megpróbálok biztonságos környezetet teremteni neki, akkor is látom, hogy tőlem egy picit kezd elvadulni! Az összes többi állatommal erősödik a viszony, az emberrel viszont nem. Tehát ha van egy kutyád, és jó fej a kutya, és valahogy tolerálja a rókának a hiperaktivitását, sőt esetleg jó barátok lesznek, az a barátság a későbbiekben erősödni fog, minden egyes nappal, amit együtt töltenek, viszont az emberrel szerintem gyengül. Nem feltétlenül minden rókánál, de az embertől szerintem el tudnak szakadni. Valahogy a génjeikben annyira hordozzák ezt, hogy az embertől félni kell…
Nagyon fontos elmondanom, mert sokan támadnak azzal kapcsolatban, hogy a rókákat megmentem és aztán visszaengedem a szabadba, “akkor ezek, mivel találkoztak már emberrel, emberközeliek lesznek”! Egyáltalán nem! Ezek csak, kizárólag engem engednek oda, rengeteg ilyen videóm van, hetente látok ilyet, mert ahol játszok velük, néha felbukkan egy-egy kerékpáros, vagy kutyás. Abban a pillanatban, hogy 2-300 méterről kiszúrják, vagy valamikor még messzebbről, abban a pillanatban lelépnek…és nagyon jó a szemük! Ez mind azért, mert az ember pusztította őket. Tehát egy ló soha nem bántott egy rókát se, ezért egy lótól nincs mitől tartaniuk. A lóval, mondom, folyamatosan jobb lesz a kontaktja, jobb lesz a viszony, többet játszanak, többet incselkednek! Vagy egy jó fej birkával, egy jó fej kutyával…
Ők örökölték azt, hogy az ember, a simabőrű, az nekik esküdt ellenségük!

P.-Z. A.:

– Tehát egyfajta faji emlékezetről van szó akkor, nem?

K. N.:

– Ez száz százalék.

P.-Z. A.:

– Nyilván a rókák is egyéniségek, mindenki a magáéval. Én arra lennék kíváncsi, hogy te milyen skálát tapasztaltál meg eddig? Ugye ott van az egészen barátságostól egészen addig, aki a nemrég megosztott harapást produkálta a fejeden…

K. N.:

– Hát, alapvetően a rókák rettegnek az embertől.

Korai kapcsolat

Azért amikor kölyökként megmenti az ember, és persze minél kisebb életkorban, tehát tényleg akár pár naposan, akkor ugye, mivel állandóan próbálod pesztrálni, hogy életben maradjon – persze a róka egy erős állat, meg akár szívós is, de hát gyerekként, vagy hát kölyökként, pár naposként minden állat szerintem nagyon sérülékeny, nagyon sebezhető – szóval, ha minél fiatalabb korban, minél több pesztrálást kap, ő érzi a gondoskodást, amikor a szülő már nincs meg, ő pedig még nem nyitotta ki a szemét, tehát soha nem látta az anyját vagy az apját, a szüleit, akkor azért van néha, hogy kialakul egy olyan kötődés, hogy nem harap meg a későbbiekben… Tehát mondjuk kajázik, és mit tudom én, pont a kajában van egy darab szemét, és én kiveszem a szája mellől, akkor sincs gond… de ez csak velem! Nagyon változó, tehát eddig kétszer volt azért olyan, hogy ki kellett, hogy jöjjek a kennelből, mert a felnőtt kanróka – és azért a kanróka szerintem más kávéház, mindig hangsúlyozom, mint a lányok – szóval volt, hogy két kanróka már azért kizavart a kennelből, szó szerint!

P.-Z. A.:

– Elég sokan olyanok, akik állatmentéssel foglalkoznak, mondták, hogy igazából arra kell vigyázni a vadállatoknál, hogy egy bizonyos kor fölött már nem szoknak oly módon az emberhez, hogy ne lehessen visszaengedni őket a természetbe, viszont kiskorban kialakulhat az a függőség, az az embertől nem tartás, ami aztán lehetetlenné teheti azt, hogy visszaengedd őt a természetbe.

K. N.:

Téli búvóhelyen

– Érthetetlen, de vannak olyan rókák, akik soha életükben nem találkoztak emberrel kölyökkorukban, és aztán mondjuk süldőkorukban, tehát 6-7-8 hónaposan mégis valahogy közel tudnak kerülni hozzá. Ez nagyon nehéz, nagyon összetett dolog… Én azt látom viszont, és ez 100%-os tapasztalat, hogy azok a rókák, akiket egészen kölyökkorukban mentettem, és eltelik ez a 6-7 hónap, tehát mondjuk pont most, a mostani rókáim, sorolhatnék neveket, ezek a rókák, ezek jó viszonyban vannak velem. De abban a pillanatban, ahogy ti idejönnétek a stábbal, nem tudnánk egy forgatást sem csinálni! Itt szabadon engedett rókákról beszélünk, tehát ezek a rókák már szabadon lettek engedve! Velem jóban vannak, esetleg, ha én ott vagyok még, mondjuk melletted, akkor elképzelhető, hogy egy 50 méterre beengednek még téged a területükre, de te semmiképpen nem tudnád őket nemhogy magadhoz csalogatni, hanem ha kiszúrnának téged 2-300 méterről, és nem túlzás 2-300 méterről, azonnal elszaladnának! Ezt én ezerszer látom, ezerszer bebizonyítottam videókon, ők egy emberhez képesek valamilyen szinten kötődni, a többi embert viszont utálni fogják. Deee… találkoztam azért olyan rókával, akinél – nem tudom az arányokat, de találkoztam olyan rókával – aki viszont minden embert elfogadott! Szóval van ilyen is, olyan is. De én úgy gondolom, hogy 99,9%-ban az otthonodban nevelt kis házi rókád, amikor kiengeded a szabadba, akkor megérzi a vadon ízét, meg a szabadság illatát, és onnantól kezdve már veled se olyan lesz a viszony…

Séta Foxyval

Ha egy kis szerencséd van, meg úgy csináltad ezt az egészet, akkor még elképzelhető, hogy veled továbbra is fenntartható ez a dolog, de persze én nem szeretnék erre senkit buzdítani, meg nem ez a cél, hanem ugye itt ezeket a vadállatokat visszaengedem a természetbe. És egyébként meg mindig azt szoktam mondani, hogy felnő a menhelyen, és elviszem a menhelytől mondjuk 80 kilométerre, kirakom egy teljesen másik vármegyébe, akkor ő többet nem fog velem találkozni, tehát hozzám lehet, hogy odajönne, ha két hét múlva odamennék – vagy hát szinte biztos- és fütyülnék kettőt, esetleg ha neve is van, és szólítgatnám, ha épp olyan viszony volt már köztünk, akkor elképzelhető, hogy odajönne, vagy hát van rá nagy esély, hogy odajönne, és üdvözölne, és farokcsóválás, stb. De én nem megyek többet arra a területre. Tehát én kirakom 80 kilométerre. Ő nem fog utánam jönni, nem jegyzi meg a rendszámomat, hogy ő most eljöjjön vissza a menhelyre… Én úgy gondolom, hogy a rókákban ez a vad vér annyira erős, hogy elszakadnak az embertől.

P.-Z. A.:

– Gyakorlatilag egy-két nappal azután, hogy beszéltünk annak idején, a nagy H-s Hatalom beindította a maga különleges hadműveletét, és teljes bevetéssel kiszálltak hozzád. Meséld el dióhéjban, hogy hogy zajlott le ez a dolog, és mi történt utána! Mert tulajdonképpen az akció arról szólt volna elvben, hogy neked nem szabad rókát menteni, és úgymond fogságban tartani, függetlenül attól, hogy milyen célból.

K. N.:

– Hát, hogy ez pontosan hogy történt: ugye két és fél évvel ezelőtt indítottam az egész rókamentést, létrejött maga az alapítvány, annak a célja, vagy annak a feladata a sérült rókák, illetve azt hiszem, a macskákat is belevettük, de egyébként a sérült rókáknak a helyrehozatala, orvosi ellátása, illetve a magyarországi rókák helyzetének javítása, ölő csapdáknak a leállítása, illetve a kotorékozás megszüntetése, esetleg a kölyökrókák nevelési időszakában egy védelem létrehozása a rókák részére. Na most, két és fél év alatt rengeteg felé próbáltam tárgyalni a hatósággal. Itt a menhelyet próbáltuk létrehozni, vadaspark, vadfarm, nagyon sokfajta lehetőség van elvileg állatot menteni, akár vadállatot is, de a róka az nem szerepel a vadak zárt tartásával foglalkozó törvényben, és hogy ebből kimaradt, vagy milyen apropóból, azt nem tudom, de egy szó, mint száz, rengeteg vadállat fel van sorolva, a róka pedig nem. Azt mondták, hogy ez egy joghézag, de igazából a rókáknak a zárt tartása az nem megvalósítható. Még abból a szempontból sem, hogyha én itt sérült rókákat láttam el (tehát nálam egészséges, vagy életre kész rókák nem voltak bezárva, hanem mindegyik róka vagy még nem érte el azt a fizikai szintet, vagy nem lett még ivarérett, ugye általában a piciket, akiket fölnevelek ivarérés előtt egy-két hónappal elengedem), vagy olyanokat, akik még nem érték el azt a kort, vagy azt a fizikai erőnléti szintet, ami által őket el lehetett volna engedni.
Nagyon-nagyon sok sérült vagy beteg rókám volt. Az idén összesen százötven-valahány rókát mentettem, 153-154-et. Működésünk teljes idejére most léptem át a 300-at pont a héten, talán kedden. Na most, itt a hatósági eljárás az úgy indult, hogy bár nagyon sok ember nagyon szereti a tevékenységemet, de néhány ember nem annyira… Elég sok a gyűlölködő sajnos, és az idén is volt egy jó pár ember, aki tavasszal feljelentett, elindult egy hatósági eljárás, és ez a hatósági eljárás egy levelezéssel, illetve egy helyszíni szemlével kezdődött.

„Hatósági eljáras keretében ma lefoglalták,és szabadon engedték a rókákat a menhelyen-illetve közeli területeken..rendőrök,vadbefogók,vadászati hatóság stb.
Úgy jöttek felém mintha egy körözött drogcsempész lennék..este mesélek.”

Ugye folyamatosan mentettem a rókákat. A hatósági eljárás egyre komolyabb fázisba lépett, megírták, hogy engedjem szabadon a rókákat, nem tudom, ilyen június környékén…, hát akkor még ugye teli voltam beteg, meg kölyökrókával, akiket nem lehetett volna szabadon engedni, és ezért ők végrehajtás alá vontak engem, illetve nem is engem, hanem a mentett rókákat.
Miközben a helyi vadászati hatóság és kormányhivatal által végrehajtás alá kerültem, közben a Nébih kiadott egy olyan állásfoglalást, amely szerint állatkert- vagy menhelyként tudnék működni. Most közben elindítottuk a menhelynek a létrehozását, de az adott vadászati hatóság, illetve a kormányhivatal már régebben is jelezte, hogy menhelyként nem működhetek. Na most elvileg a Nébih szakmailag felülbírálhatja a kormányhivatalt, legalábbis tudtommal. A lényeg a lényeg, hogy a menhelyet nem kaptam meg. A kormányhivatal jelezte az ügyvédemnek, hogy ők egy teljesen más állásfoglalást kaptak a Nébihtől, mint amit mi. Ezt nem is értettem, hogy ez hogy lehetséges…
Rá egy olyan másfél-két hétre kivonultak. Kijött, nem tudom, hat-hét rendőr, több rendőrkocsi, lezárták szinte a fél szőlőhegyet, a menhely körül beálltak, nem tudom, vagy 10 kocsival. Jöttek vadállatbefogók, vadászok, illetve hatósági emberek, és hát bejöttek, elvették a telefonomat, aztán igazából itt a vadakat meg kellett fogni.
Ezt ők szerintem nem annyira ügyesen csinálták, ezért mondtam, hogy inkább én elkapom a rókákat.
Akkor ugye 63-ból már csak 21 róka volt itt. Én előtte már 42-t elengedtem.
Egyébként aznap, mikor kijött a rendőrség és a hatóság, ez reggel olyan negyed 10 környékén volt talán… Akkor én már négy rókát szintén különböző helyeken elengedtem, hajnalban kelek, és már kivittem négy rókát, akik egészségesek voltak.
Ugye ők akkor 21 rókát találtak itt, én megfogtam mind a 21 rókát nekik, és három helyszínen elengedtük őket. Az egyik helyszínen én is jelen voltam, itt egy helyi vadásszal mentünk ki, ott 8 vagy 10 róka lett elengedve. Igazából nem kérték azt, hogy a rókák milyen orvosi jelentésekkel bírnak, vagy milyen gondjuk van, milyen az egészségi állapotuk, be vannak-e oltva, milyen oltásokat kaptak, milyen betegségből épültek föl. Tehát semmilyen előzményt nem kértek a rókákra. Úgy gondolom, hogy ez elég nagy szakmai hiba, főleg a hatóság részéről, tehát közegészségügyi szempontból ezek a rókák egyébként mindegyike járt állatorvosnál, de hát ezt azért nekik szerintem le kellett volna csekkolni. Illetve az, hogy nem engedünk el olyan rókákat egy helyszínen, akik testvérek voltak.

Megszeppenve

Itt arról volt szó, hogy a hatóságnak demonstrálnia kellett, hogy ő most lefoglalja a rókáimat, odébb visszük 800 méterrel, és elengedjük. Na most én biztos nem így tettem volna, hogy tömegével engedem el egy helyen a rókákat, akik közül sokan testvéri viszonyban voltak, tehát testvérként összepárosodva ez nem egy jó dolog…
Kettő: én pár rókát még nem engedtem volna el. Ugye 4-5 olyan róka volt, aki szerintem még nem volt felkészülve a szabad életre, és sajnos az elengedések után az adott helyszíneken három elütött róka volt, és azt feltételezem őszintén szólva, hogy ők az én általam mentettek közül kerültek ki.
A rókákat természetesen továbbra is mentem.

P.-Z. A.:

– Illegalitásba vonultál?

K. N.:

– Igen, illegalitásba vonultam. Igazából, ha azt vesszük, eddig is azt kellett, hogy tegyem, hiába voltam az Agrárminisztériumban személyesen, hiába leveleztünk két és fél éve az ügyvédeimmel, és kérjük mindenhonnan az adott lehetőséget. Azt a választ kapjuk, hogy a rókamentés nem lehetséges Magyarországon. Ettől függetlenül rengeteg, hát nem rengeteg, de jó pár alapítvány azért rendelkezik rókákkal, és vannak menhelyek, ahol voltak rókák, mind a mai napig vannak rókák, de a Somogy megyeiek azt mondták, hogy ők így értelmezik az adott jogszabályt, és szerintük ez a helyes, úgyhogy ők eszerint járnak el.
Tehát az EU jogszabályok értelmezése az minden kormányhivatalnak, minden vadászati hatóságnak a szíve joga, még ez is egy kicsit számomra érthetetlen…

Amikor a rókákat elvitték, akkor volt még három róka, aki elég súlyos állapotban volt. Rájuk azt mondták – és itt borult ki a bili, mondjuk így – rájuk azt mondták, hogy “most kihívom a hatósági állatorvost, és itt elaltatom!”. A három róka mindegyike felépülhet egyébként, tehát mindegyiknek olyan problémája volt, ami gyógyítható és ami rendbehozható. Az egyik az egy vak róka volt, akit az ország egyik legjobb állatszemész specialistája vizsgált meg, és azon a hétvégén vittem volna MRI vizsgálatra, mert egy gépkocsibalesetben bevérzett az agya, és valószínűleg ott az idegpályák, a látóideg környékén, gondolom, sérültek, nem vagyok állatorvos, de ezt mondták, hogy emiatt nem lát a róka.

Szemorvosnál

Maga a szemgolyója az teljesen ép volt. A másik két róka is folyamatos orvosi felügyelet alatt állt, ezekről természetesen dokumentumaim vannak, meg voltak, és ők azt mondták, hogy ott rögtön altassam el őket, vagy pedig ők most elviszik, és elengedik szabadon. Én akkor azt mondtam, hogy ez igazából állatkínzás, hisz itt most három olyan rókáról beszélünk, akik fölépülhetnek, de jelen pillanatban, ha önök kiviszik őket a szabadba, akkor megölték őket. És ment a durca, hogy márpedig ők ezt fogják tenni így, úgy, amúgy, és ugye ott voltak a rendőrök, a telefonom nem volt nálam, tehát nem tudtam az egészet fölvenni, de mondtam, hogy akkor itt most atrocitásra fog sor kerülni, mert én ezt nem fogom hagyni, hogy a három rókámat megöljék! És akkor egy olyan kompromisszumra jutottunk nagy nehezen, fél óra után, hogy altassam el őket és két napon belül küldjem be a dokumentációt a vadászati hatóságnak, Kaposvárra, tehát a Somogy Megyei Vadászati Hatóságnak, vagy engedjem el, és ezt hitelt érdemlően bizonyítsam feléjük… Úgyhogy a rókákat otthagyták, a rókáknak a sorsa, mondjuk így, hogy “ismeretlen”.

És hát én a mai napig küzdök azzal, hogy próbáljak hivatalos formát találni erre az egész rókamentésre…