Képzelődés a csúcsiskolák csúcsteljesítményéről
A képzeletbeli ország képzeletbeli csúcsiskolái azt játsszák, hogy akiről feltételezik, hogy nem sikerül az érettségije, vagyis rontaná a csúcsiskola csúcseredményét, azt 12. osztály végén megbuktatják, és nem engedik vizsgázni.

Eresszük szabadon a képzelőerőnket, és vázoljuk, hogy milyen lehet egy harmadik világbeli ország oktatási rendszere. Először is a tanulók képességeit, készségeit, gondolkodását hasonlítsuk össze más országok hasonló tanulóival. Alkalmazzuk például a Biza-tesztet, és kiderül, hogy éveken keresztül az illető rendszerben tanuló gyerekek a rangsor végén kullognak.
Következő lépésben vizsgáljuk meg, hogy ezért az eredményért mennyit kell dolgozzanak az elképzelt országban élő fiatalok. Hoppá, napi 5-8 óra az iskolapadban, majd házifeladatozás és magánórák. A ciklus végén pedig mintegy 30 százalékuk képtelen leérettségizni. Ejh, nem csoda, hogy harmadik világbeliek.
Nézzünk még érdekes példákat. A képzeletbeli ország képzeletbeli csúcsiskolái azt játsszák, hogy akiről feltételezik, hogy nem sikerül az érettségije, vagyis rontaná a csúcsiskola csúcseredményét, azt 12. osztály végén megbuktatják, és nem engedik vizsgázni. Azt is elgondolhatjuk, hogy a nyolcadik osztály végén az iskolaigazgató azt mondja a szülőknek, hogy csak akkor engedik át a gyereket minden tantárgyból, ha más iskolába felvételizik. Vagy hatodik osztály végén fizikából pótvizsgáztatják, de megüzenik, hogy csak akkor mehet át, ha hetediktől más iskolában folytatja. Mert hát a fizika, az fizika. Mi az, hogy valakinek gyengébben megy!? Iratkozzon tehát más iskolába, kit érdekel, hogy ugyanez a gyerek, évek múltán simán bejut egy képzeletbeli nagyváros képzőművészeti és formatervezési egyetemére. Jaj, micsoda képzelődés, micsoda rémálom!
Aztán ha megiszunk egy pohár italt, még meredekebb dolgokat tudunk elképzelni. Például, hogy egy vegyes házasságban élő gyerek, akinek az első nyelve a román, hiszen otthon, a családban a szülei románul beszélnek egymással, magyar iskolába jár, de a magyartanára az osztály nyilvánossága előtt alázza meg, mert egy felmérőn nem teljesített megfelelően. Vagyis a tanárnak eszébe sem jut méltányolni, hogy a vegyes házasságban élők többségével ellentétben a szülők magyar és nem román iskolába íratták a gyereket, inkább földbe döngöli. Pfúúú, ezért mondom gyakran, hogy aki nem bírja az italt, az ne is igyon, mert aztán ilyesmiket képzel el.
Menjünk tovább a képzelődéssel. Ebben a kitalált, harmadik világbeli országban van egy miniszter, aki azt mondja, hogy hóóó, ez így nem jó, a rendszer rosszul teljesít, a gyerekek túlterheltek, nem kapnak egy vonzó ajánlatot, rossz a tanterv, rossz a tananyag, rosszak a tankönyvek. És erre mit mond a képzeletbeli rendszer? Áh dehogy! A mi időnkben még rosszabb volt. Amúgy is, ami az én tantárgyamat illeti maradjon minden a régiben, a többit lehet módosítgatni. Amúgy is, van még pár évem a nyugdíjig, mit kell most pattogni!?
Na, kérem szépen, még szerencse, hogy mindez csak képzelődés. Ilyen tanügyi rendszer, ejsze még egy harmadik világbeli országban sem létezik. Hála Istennek.