Iskolai vallásoktatás – a teológus és a kutatófizikus közös nevezőjének nyomában (előzetes)
Lassan lehiggadnak az Alkotmánybíróság iskolai vallásoktatást érintő határozata által felkorbácsolt indulatok, a szükséges kérvényeket beadták, a számok nem változnak drámaian…
Megnyugodhatnak azok, akik úgy gondolják, az iskolai hittanórák híján erkölcsi mérce nélkül marad gyerek, serdülő!
Ami az ezzel kapcsolatos követelményeket illeti, sokan úgy vélik, az egyes felekezeti szabályrendszerek szó szerinti átadása, betartatása is megteszi. Egy ilyesfajta formális – ha úgy tetszik dogmatikus vagy fundamentalista – tálalás azonban két síkon is ütközésekhez vezet: egyrészt a többi órán leadott természettudományos ismeretekkel, másrészt a különböző felekezetű, illetve a vallásos és az ateista diákok között, akiknek eltérő szabályrendszereket tanítanak ugyanannak a(z abszolút) válasznak a jegyében.
Mit kellene nyújtania tehát az iskolai vallásoktatásnak tartalmi szempontból és mi kellene legyen a hozadéka?- erről beszélgetünk délutáni közéleti figyelőnkben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem két oktatójával: a Római Katolikus Teológia Kar dékánhelyettesével, dr. Jitianu Liviuval és a Magyar Fizika Intézet oktatójával, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjával, dr. Néda Zoltánnal.
riporterek: Papp-Zakor András, Váradi Nagy Pál
szerkesztő: Papp-Zakor András
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2015 március 20, 10:33