Állatmentés létformaként
Bundások és tollasok Facebook-on kóricáló hívei előbb utóbb belefutnak a Madármentő Állomás Mályi emblémával jegyzett fotókba, videókba, lett légyen szó sérült szárnyú vagy lábú gólyát istápoló szemüveges úriemberről, szalvétán sápogó, csipesszel etetett kisfecskékről, dobozból harciasan pislogó bagolyról vagy mohón táplálkozó, lábadozó sünikről, cumizó kismókusokról… és a felsorolás hosszan folytatható. Cikkünkben a Bükki Nemzeti Park és Miskolc szomszédságában fekvő település madár- és emlősmentőiről lesz szó. Történetükről és munkájukról, ami egyben szenvedélyük is. Mesélőnk Lehoczky Krisztián, a Mályi Természetvédelmi Egyesület elnöke, az a bizonyos szemüveges úriember a fotókon, videókon.
GYÖKEREK – A KISFECSKE ÉS A KÉKCINKE, AKIK MENTŐÁLLOMÁST „CSINÁLTAK”
„Siófokon üdültünk a szülőkkel, ott talált a bátyám egy kisfecskét […] azt tudtuk, hogy legyet eszik a kisfecske, három napig próbáltuk életben tartani, dehát sajnos nem sikerült… az üdülőnek a kertjében eltemettük, nagy sírás-rívás volt, hogy meghalt a kisfecske, én is sírtam, a bátyám is sírt, apukám ideges volt, anyukám ugyancsak, „nem kell Balaton, nem kell nyaralás, semmi nem kell, meghalt a fecske!” Úgyhogy annak a nyaralásnak ott vége is lett…- valahogy így indult minden Lehoczky Krisztián számára.
AZ ÁLLOMÁS ÉS TEENDŐI
„Bejön egy roncs, itt van, orvoshoz visszük, ő ellátja, mi ápoljuk, etetjük, felépül, megtanul újra mindent, amit kell és visszaadhatjuk a szabadságát. A mi munkánk erről szól, ez éltet minket és velünk együtt a mentőállomást is”
MADÁRMENTŐ ÁLLOMÁS NÉGYLÁBÚ PÁCIENSEKKEL (IS)
Az állomás nevében ugyan a madármentés szerepel, de aki követi Facebook-oldalát, az láthatja, hogy a „beutaltak” között jócskán akadnak kisebb-nagyobb emlősök is. Mégis mekkora kört ölel fel a pacientúra? – kérdeztem Lehoczky Krisztiánt. Nos, rokán (túl jól ás) és vaddisznón (sertéspestis kockázata) kívül minden Magyarországon élő vadállat számíthat gondoskodásukra – derült ki.
Ők mind-mind megfordultak a mályi madármentőknél…
JÓ PAP HOLTIG TANUL, AVAGY AZ AUTODIDAKTA LÉT KIHÍVÁSAI
Lehoczky Krisztián történeteiből már eddig is kiderült, hogy autodidakta lét ide vagy oda, pacientúrájuk alaposan megszaporodott az idők folyamán. És nem pusztán csak létszám, hanem bizony faji összetétel szempontjából is. Márpedig egy adott madár- vagy emlősfaj egyedeinek szükségletei között is lehetnek ám habitus- vagy egyszerűen állapotból fakadó eltérések, hát még ha egyik dobozban kisfecske sipákol, másikban pele motoz, odakint meg gólya, hattyú, a boxban szarvasborjú várja az ellátást, netán tojások a keltetést. Hogy lehet lépést tartani mindezzel, kihez lehet fordulni, ha adott pillanatban megáll a tudomány? – kérdeztem.
A MENTÉS SZIGORÚ SZABÁLYA: AZ ÁLLAT MARADJON VAD!
A mályi madármentők gyógyult, önálló, szabad életre képes állatokban gondolkodnak. Akárcsak kollégáik a Milvusnál vagy bármely vadon élő állatok rehabilitációjával (is) foglalkozó szervezetnél. A szabályt időnként nem könnyű betartani, hiszen maximális távolságtartást feltételez, amit a kezelés követelményei sokszor felülírnak. Ugyanakkor a felnőtt állatok már „vadnak szocializálódtak”. A gond inkább a fiókákkal, kölykökkel van.
KÉNYSZERSZELÍDÍTETTEK
Előfordul, hogy a páciens gyógyulása csak fogságban/ ellátottságban való életre elegendő, önállóságra már nem. Esetleg a hosszú kezelés elválaszthatatlanná tette az embertől. A mályi állatmentők ezekről az ápoltjaikról is gondoskodnak. Lásd Jázmin, az egerészölyv történetét.
„Jázmin az egerészölyv kislány 3 évig vígan élte az életét vadászgatott repkedett mígnem egyszer egy rossz landolás következtében középfeszültségű távvezeték oszlopon áramütést szenvedett. A jobb lábát és a jobb szárnyát érte 22.000 voltos áramütés. Mivel Jázmin közép termetű madárnak számít ezért még egy két napig tudott repkedni. Aztán elkezdett zsibbadni a szárnya és a lába is. Leállt a vérkeringés az áramütés miatt és minél előrehaladottabb volt a sérülés annál kevésbé tudott mozogni. Az egyik ködös reggelen megpróbált felszállni de már nem tudott. Teltek múltak a napok egyre kevésbé talált magának élelmet. Repülni nem tudott és a lábára is sántikált. Csak egy két elhullott madár vagy pocok volt az amit össze tudott szedni. Egyedül a mezőn bénán nyomorékan. Minden megtett méter egy kínszenvedés. Egy hét elteltével a szárnya elhalt és a fájdalom és az elkeseredés miatt lecsipkedte magának. Teltek a napok, múltak az éjszakák és Jázmin annyira legyengült, hogy annyi ereje se maradt, hogy felálljon. Beleragadt a sárba ahol egy elpusztult halból lakmározott az egyik tó partján. És jött a segítség…. Egy arra sétáló horgász talált rá rettenetes állapotban. Csontra fogyva, nyakig sárosan, gyöngén és megtörve. Minden ami ő volt már a múlté….. Hazavitte a madarat és hívott minket. Azonnal elmentünk érte. Sok sérült madarat láttunk már de amilyen látvány a pincében fogadott az minket is sokkolt. Elhoztuk magunkkal a Mentőállomásra Jázmint. Az egész madár szó szerint kopogott a sártól és az iszaptól. Megetettük megitattuk. és hagytuk pihenni. Aztán másnap háromszori zuhanyozás után előbújt a sár alól egy csontra fogyott ölyvecske. Szárnya egy részét elvesztette de a lábát még meg lehet menteni. Valahogy megérezte hogy segíteni szeretnénk és 3- ik nap már odaugrált és elvette a kezünkből a táplálékot. Teltek múltak a hetek és Jázmin szépen elkezdett gyarapodni. A hatóságnál a 10.600 Ft engedélyezési illeték befizetése után kértünk rá tartási engedélyt és a mai napig velünk él. Maradt a Magyar Állam tulajdona és mindenről nekünk kell gondoskodni. Megpróbálunk vele annyit foglalkozni amennyit csak lehet.
Jázmin egy a sok olyan madár közül akik középfeszültségű távvezeték oszlopon áramütést szenvednek és örök életükre nyomorékok maradnak. Jázmin oly mértékű sérüléseket szenvedett, hogy örök életére tartósan sérült marad és soha több nem fog tudni repülni!
Mostanra már megszelídült és elfogadott minket.
Nagyon sokat foglalkozunk vele és kedves kis ölyvecske lett belőle.”
MADÁRGYILKOS VEZETÉKEK
A vadmadarak egyik legalattomosabb ellensége a szigeteletlen elektromos vezeték. A Milvus Csoport rehabilitációs központjának vezetője legesélytelenebb pácienseik közé sorolta az áramütötte szárnyasokat. Gyakorlatilag ugyanez a tapasztalat Mályin is – számolt be Lehoczky Krisztián.
AZ ÁLLATGYÓGYÍTÁS ALAPKÖVETELMÉNYE: ELŐBB FOGD BE A BETEGET!
A sérült vadmadár, négylábú – ha egyáltalán magánál van – egyértelműen nem megmentőjét látja az emberben. Akkor sem, ha az történetesen éppen sebeit szeretné ellátni. Ha pedig ráadásul azon fajok egyikének képviselője, amelyeket a természet hatékony önvédelmi eszközökkel látott el, a profi állatmentőnek is meggyűlhet vele a baja, hát még a műkedvelő jószándékúnak…
„ÁTLAGOS” MUNKANAP MADÁRMENTŐ-MÓDRA
„Tervezz, majd hajtsd végre!” Nagyjából ez lenne a legtöbb szervezet vagy akár mezei polgár napirendjének lényege. Nos, a mályi madármentőknél a (nagyjából) biztos pont az, amit a meglévő ápoltakkal, ápoltakért el kell végezni. Csakhogy gyakorlatilag nincs nap új „beutaltak” nélkül. Akik jellemző módon nem telefonálnak időpontért, nem tudni, hol bukkannak fel és még be is kell fogni őket (lásd eggyel feljebb!).
NAGY CSATÁK – SIKEREK ÉS CSALÓDÁSOK
Tervezhetetlen mindennapok és ápoltak százai közepette is vannak történetek, amelyek minden mozzanatukban megmaradnak… Intenzitásuk, a kudarc vagy elégtétel foka, esetleg teljesen szubjektív tényezők miatt. Kik azok, akik spontánul, azonnal eszébe jutnak ebben a kategóriában? – kérdeztem Lehoczky Krisztiánt.
ÁLLATMENTÉS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ
A „Madármentő Állomás Mályi” aktív Facebook-szereplő. A rendszer előbb-utóbb összehoz velük, ha „olyannak” lát. És ha egyszer összehozott, garantáltan keresni fogjuk újabb és újabb történeteiket, páciensportréikat, mert rendkívüliek, vonzóak és mindig tudnak újat mutatni, mondani. Egy szó mint száz, pont olyan jól kommunikálnak, mint ahogy mentenek! Érzékeli ennek hozadékát a közösségi viszonyulásban?
Lehoczky Krisztián:
képek, videók: Madármentő Állomás Mályi
interjú, webcikk: Papp-Zakor András
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2021 október 24, 19:31
