Vissza a jelenbe – Szék, a fekete-piros falu változatai
Népviselet, amely nemhogy negyven év, de évszázadok alatt sem sokat változott. Tisztaszoba, amely anyáról lányára öröklődik. Emberek, akik a jég hátán is megélnek. Tartsanak velünk egy időben ide-oda utazásra!
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2024 május 30, 13:53
Egy 1981-es, három részes műsor jelentette a kiindulópontot a Vissza a jelenbe sorozatunk ezen részéhez. Címe Székvárosi kerek erdő de magas…, szerkesztői pedig Deák Klára és Keszi H. Vera. A három részben érintik a Kolozs megyei Szék történetét, a népviseletét, szokásait, hagyományait és zenéjét. Szó esik a széki emberek természetéről, a munkájukról és a munkabírásukról is. A hosszú műsorból néhány elemet emeltünk ki, amelyekről megnéztük, hogy hogyan is mutatnak a jelenben.
A népviselettől indítunk összeállításunkban, hiszen a széki viseletet szinte mindenki felismeri az utcán.
Olyan ez, amely nemhogy a nyolcvanas évek óta, hanem évszázadok óta sem változott. Illetve az elmúlt évtizedekben mégis egy kicsit – majd erről is hallani fogunk. Viszont, mint a világ, jelentősen változtak a viselői. Ezért most két, érettségi előtt álló fiatalt, Botos Istvánt és Szatmári-Juhos Esztert kértünk meg, hogy öltözzenek népviseletbe. Így beszélgettünk az egyes ruhadarabokról, a viselés körülményeiről, és arról, hogy mit gondolnak róla. Velük tartott Eszter édesanyja, Rózsi néni is, hiszen míg a fiúk egyedül, hiszen míg a fiúk fel tudnak egyedül öltözni, a női viselet felöltésénél elkel a segítség. Ő egy másik generáció szempontjait hozta el a beszélgetésbe.
A viselet mellett a tisztaszoba a másik széki jellegzetesség, amelyről nagyon sokan hallhattak, akkor is, ha esetleg sohasem jártak még Széken.
Itt laknak az ünneplő ruhák, ez a legértékesebb szoba a házban. A jelenben a tájházban berendezett tisztaszobából indulunk, amelyet Kertész Zsuzsa turisztikai munkatárs mutatott meg.
A tisztaszoba még nagyon sok széki házban megtalálható, viszont a széki ház, Szék arculata már nagyon megváltozott. Ezt nem mi mondjuk, hanem Wagner Péter építész, grafikus, fényképész, aki, ha úgy tetszik, kiállítás és album formájában, aki album és kiállítás formájában, ha úgy tetszik, már egyszer megcsinálta azt, amit mi most itt a Vissza a jelenbe sorozatban. A budapesti építész ugyanis 1970-ben egyetemistaként járt először Széken, ahol felmérési rajzokat, grafikákat és fotókat is készített. 2003-ban Feneketlen a múltnak a kútja… Szék 1970-2003 – egy mezőségi falu változásai címmel szervezett kiállítást. Tehát szinte húsz évvel ezelőtt már egyszer visszatekintett több mint harminc évvel azelőttre. Műsorukban ezekről a változásokról beszélgetünk vele.
Az összeállítás utolsó részében pedig a széki emberről, a munkásságukról, a munkalehetőségekről, a mostani megítélésükről és a mindennapjaikról lesz szó.
Kattintson a lejátszóra – induljon az időben ide-oda utazgatás!
Szerkesztő: Sebők Tímea, a sorozat házigazdája: Rácz Éva
A címlapképhez felhasznált régi fotó eredetijének készítője Szoleczki László, forrás: Azopan. Az új fotón Botos István és Szatmári-Juhos Eszter.
