Hősies dolog-e elmenni szavazni?

Őszintén szólva nem vagyok sem hős típus, és a nagy tetteket is kicsiben mérem.

„Én esőben, szélben, külföldről hazautazva, kórházba mozgóurnát kérve, a kilencvenéves nagytatámat magammal vive mentem el szavazni, neked mi a kifogásod?” Több ismerősöm is posztolt hasonlókat a vasárnapi választások napján. Olvastam olyan választásra buzdító üzeneteket is, hogy legyél te a nap hőse, a te szavazatodban van az erő, csak rajtad múlik.

Őszintén szólva nem vagyok sem hős típus, és a nagy tetteket is kicsiben mérem. Például ha sikerül megsütnöm egy kenyeret, vagy ha a héten már második alkalommal jött össze, hogy biciklivel és ne a buszon punnyadva menjek dolgozni, mind-mind hősies cselekedetnek érzem. Nem a biztatás és legfőképpen nem a riogatás miatt mentem szavazni. Hanem mert 2 teljes perc erejéig megszűnt bennem az a tehetetlen érzés, hogy engem figyelembe sem véve döntenek engem nagyon nagy mértékben befolyásoló kérdésekben. 2 teljes percig teljes mértékben úgy éreztem, hogy hatással vagyok az engem érintő döntésekre. Aztán elmentem bevásárolni a vacsorához. És bár az eufóriát nehéz sokáig fenntartani, valahol mégis erről szólnak a demokratikus választások. Megszüntetni azt a tehetetlen érzést, hogy bennünket figyelmen kívül hagyva döntenek.

És ha már a hősöknél tartunk: nem hősies dolog elmenni szavazni. Végérvényesen a saját érdekedben teszed. Amit hősiesnek tartok az a szavazóbiztosok, szavazatszámlálók és a választások lebonyolítását lehetővé tevő apparátus munkája. Persze kapnak valamennyi juttatást ezért a munkáért. De míg én papucsban átbattyogtam a szavazókörzetembe, addig ők egész nap figyeltek, jelen voltak, jó esetben segítettek. Majd miután mi lefeküdtünk nekifogtak a munka nehezebbik részének. Számolni, összesíteni, legkommunikálni. Miközben ezeket a sorokat írom, még vannak olyan körzetek, ahol folyik ez a munka. S persze lehet azt mondani, hogy rossz a rendszer azért tart ilyen sokáig. De attól én még mindig lenyűgözve figyelem azok munkáját, akik több mint 24 órán keresztül állnak helyt, hogy az én szavazatomat érvényesítsék. És hogy egy kicsit haza is beszéljek, ugyanilyen hősies tettnek gondolom azon újságírók munkáját, akik az elmúlt 24 órában objektíven tudósítottak, elemeztek és értékeltek. Ezek az emberek mind azért dolgoztak, hogy az a furcsa nevű demokrácia megvalósuljon. Nekünk csak battyognunk kell és pecsételni. És szerencsére ebben az évben még lesz lehetőség hasonló hősies és kevésbé hősies, de jóleső cselekedetek véghezvitelére.