Rendőrbér, tanári obulusok és a demokrácia milyensége – interjú Hans Heinrich Hansen FUEN-elnökkel
Múlt héten tartotta 60. Kongresszusát az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója, a FUEN. A görögországi Komotini/Gümülcine városában ülésező szervezet határozatot fogadott el az erdélyi és a felvidéki magyarok autonómia-törekvéseinek támogatásáról. Az önrendelkezésért, egyenlő bánásmódért folytatott harc egyébként a patinásabb európai demokráciákban élő kisebbségek türelmét is próbára tette, néhol most is teszi… Mit üzenne nekünk, romániai magyaroknak a dániai német közösség tagja, a FUEN jelenlegi első embere? – kérdezte Hans Heinrich Hansent kollégánk, Papp-Zakor András.
P.-Z.A.: Huszonöt éve annak, hogy Romániában megtörtént a rendszerváltás. Történelmi léptékben talán elhanyagolható idő, egyéni mércénk szerint annál hosszabb! Ezért aztán sokan elégedetlenek azzal a haladással amely a kisebbségi elvárások teljesítésében mutatkozik. Különösen igaz ez az autonómia-követelésre. Az Önök harca sem volt éppen rövid, pedig Dánia azért egészen más világ…Mi lenne az Ön tanácsa a romániai magyaroknak?
H. H. H.: Kisebbségként sok mindenről álmodhat az ember…Csakhogy itt minden azon múlik, hogy tekint a többség a kisebbségre! Ellenségként kezeli vagy azt mondja: rendben, itt egy jelentős létszámú közösség, kétnyelvű, két kultúrájú, lássuk, hogyan fordítható ez mindannyiunk hasznára?
Mi a FUEN-nél három pozitív példát szoktunk felhozni a kisebbségi probléma megoldási lehetőségeire. Egyik a kulturális autonómia, a másik a területi – mint Dél-Tirolban – a harmadik pedig a föderális berendezkedés, lásd Belgiumot! Mi a FUEN-nél felmutatjuk a bevált gyakorlatokat és felajánljuk közvetítői szolgálatainkat. Mert ezeket a dolgokat meg kell beszélni először! Azonosítani kell a gondokat és ezek forrását, meg kell keresni a túloldalon azokat, akikben van akarat megoldani ezeket, akik nem a zsigeri elutasítást képviselik!
Azt hiszem különben, ez nagyban múlik a demokrácia-felfogáson. Ha valaki a skandináv példából indul ki, akkor azt látja, hogy ott bizony nagy mértékben érvényesül az egyenlőség! Nincs az a nagy szakadék szegények és gazdagok között, ráadásul hagyománynak számít például a kisebbségi kormányzás. Egyszerűen úgy működőképes, hogy nincs parlamenti többsége! Hát mondjon nekem bármely más országot, ahol ezt meg lehet tenni! Egyszerűen más a szemlélet, a hozzáállás!
Itt ugye 25 éve van demokrácia. Mi az a 25 év?! Dániában 1848 óta megvan! Ez bizony számít! Ami a kisebbségi jogainkat illeti, a gyökeres változás 1955-ben kezdődött. A Bonn-Koppenhágai nyilatkozat a két ország NATO tagságának eredménye volt. Dánia és Németország felismerte, hogy van egy-egy, a szomszédos nemzethez tartozó kisebbsége, amelynek gondjait ildomos lenne megoldani, mielőtt a két ország szövetségessé válik a NATO-ban! 1955-ben mi, dániai németek egyenlő jogokat kaptunk a többségi nemzettel.
Az egyenlőség, az azonos bánásmód szorosan összefügg az elfogadással! A toleranciával, nem is toleranciával, hanem tisztelettel amellyel a másik kultúrája, hite iránt viseltetsz! Azt hiszem, Romániában még hosszú idő telik el, amíg erre a szintre jutnak az emberek…Merthogy a demokráciát meg- és át kell élni! Ez meg a képzettségtől is függ. Nálunk ezzel kezdték például. Dánia nem is olyan régen még mezőgazdasági ország volt, népességének jelentős része ebben az ágazatban dolgozott. Nos, minden azzal kezdődött, hogy telente ezeket az embereket iskolába vitték és tovább képezték! Az alapgondolat az volt, hogy tanulatlan emberekkel nem lehet demokráciát építeni, felelős döntésekhez tudatosan választó népességre van szükség és ehhez bizony tanulni kell…
Valahányszor tényfeltáró útra megyek egy-egy számomra új országba, az első dolog, amiről tájékozódom az, hogy mennyit keres az ottani rendőr és mennyit a tanár. Ebből azonnal megállapítható, demokrácia vagy valami más van ott…
Más: Franciaországot sokan modellértékűnek tekintik. Liberté, egalité, fraternité – szabadság, egyenlőség, testvériség, ugye! Hát ez bizony éppenséggel nem működik Franciaországban! Mert nem lehet egyenlőség ott, ahol a szabadságnak nincsenek meg a belátásra alapozott korlátai. Ha teljes szabadságot akarsz, az a polgártársadat is megilleti, az ő szabadsága pedig korlátozza a tiedet! Ha viszont olyan egyenlőséget akarsz, amilyen a skandináv országokban van, az bizony azon alapszik, hogy a jól kereső embereket jobban megadózzák, vagyis a társadalmi szolidaritás felülírja például a szabadságot! Meg kell találni azt a finom egyensúlyt, amelynek mindezek között fenn kell állnia! Úgy gondolom, hogy ez a skandináv országokban sikerült a legjobban, övék a legjobb demokrácia!
Nálunk Dániában volt egy miniszter, aki azt mondta: „mutasd meg, hogy bánsz kisebbségeiddel és én megmondom, mennyire vagy demokratikus ország!” Ezzel megérkeztünk az empátia kérdéséhez. Ha nincs benned ilyen, csak nacionalista sablonokban gondolkodsz, akkor bizony a kisebbségeknek nehéz dolguk lesz…
Interjúnk hangfelvétele:
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2015 május 19, 14:50 / actualizat: 2015 május 19, 16:32