Százalékok és emberek
Amikor 2024 elején a sajtó az idei évet elkezdte választási szuperévnek nevezni, valószínűleg nem sejtette, hogy tényleg ekkora mértékben meghatározó lesz, olyan, ami bekerül a kommunikációs, történelmi, politikaitudományi és jó eséllyel szociológiai szakkönyvekbe is. De feltételezem a pszichlógiának is lenne dolga vele, jócskán.
Szerkesztő: kristalybea, 2024 december 9, 12:07
Már év elején sem tűnt pozitív jelzőnek a választási év szupersége, inkább csak az urnákhoz járulás mennyiségét jelölte, de azt hiszem a legszakavatottabb elemző sem sejtette, hogy ekkora káosz alakul ki december közepére. És a leadott szavazatok mennyiségénél már csak a választással kapcsolatos, közösségi médiában közzétett posztok mennyisége lesz több.
Érdemes odafigyelni, megfigyelni, megvizsgálni, megszívlelni… – rengeteg általam követett poszt kezdődött így, vagy éppen summázta a mondandót ezzel.
Most én is az „érdemesek” sorát szeretném bővíteni, remélhetőleg az én esetemben egy utolsó választásokkal vagy kampánnyal kapcsolatos megszólalással, aztán hátha idén már csak a fenyőillatról, a karácsonyfa alatt/mellett olvasott könyvekről, a legtökéletesebb bejglireceptről kell írni.
Érdemes lenne a számok és százalékok mellett az embert is figyelni. És ez nem csak a politikusoknak lenne megszívlelendő. Nem vagyok a számok barátja, nehezen tudom felmérni, hogy egy adott szám mennyit is jelent. A százalékokkal még rosszabb a helyzet. Éppen ezért azt tapasztaltam magamom, hogy amikor azt olvastam/hallottam, hogy x számú ember szavazott, vagy még rosszabb az ország y százaléka erre és arra adta le a voksát, elfogott egy nagyon erős szorongás. Mert csak nagy sötétség volt a számok és a százalékok mögött, fenyegető sötétség. Ez a százalékos-szorongás a választási szuperév év végi berobbanásával egyre csak erősödött bennem.
Aztán stratégiát váltottam, a számok és százalékok helyett elkezdtem embereket elképzelni. Elolvastam az adott hírt, majd elképzeltem a voks mögött a kasszásnénit, a buszsofőrt, az interjúalanyomat, a szomszédnénit, az egyetem előtt ácsorgó fiatalt. A százalékos-szorongás pedig oldódni látszott. A fenyegető tömeg, ha nem is tűnt el, már nem volt annyira rémisztően sötét.
Persze így az elmúlt három hét, sőt lassan elmúlt szuperév fényében még nagyon sok mindent érdemes és KELL is megfigyelni, megszívlelni, megvizsgálni. Csak valahogy ne hagyjuk ki belőle az emberi tényezőt. Márcsak azért sem, mert ez a szuperév, úgy tűnik, 2025-ben is folytatódik.