Egy vonal a térképen
Tudtuk, hogy a határ ott van, ott is marad. Álltunk órákat a sorban, eltűrtük a határőrök megalázó packázását, szorongattuk a meghívó levelet és a valutát, mert más alternatívánk nem volt. És mégis: 2025. január 1-jétől ez a határ csak egy vonal a térképen.
2025 január 1, 10:27Előkerestem az elmúlt néhány évben elmondott évzáró gondolataimat. Érezhető, hogy erőltetve próbálok optimista lenni, és amennyire lehet, kerülöm a negatív dolgokat. Pedig ezekből volt több: világjárvány, gazdasági válság, energiaár robbanás, háború. Ha az idei évre visszatekintek, hát bizony most sem a szép és jó dolgok ugranak be először.
A szuperválasztásinak aposztrofált év gyakorlatilag oda vezetett, hogy Uniós viszonylatban, Romániában a legnagyobb az infláció, legnagyobb a költségvetési hiány, és legalacsonyabb az adók behajtásának mértéke. A parlamentben ott ücsörög 35 százaléknyi szélsőséges. Az államelnök-választást, amelyen egy oroszbarát, az európai és euro-atlanti irányt, illetve a holokausztot megkérdőjelező, legionárius vezetőktől előszeretettel idéző, kisebbségellenes jelölt végzett az élen, külföldi beavatkozás miatt lefújták.
Tovább is van, mondjam még? Hát, nem mondom. Megpróbálok megmaradni az elmúlt évek törekvésénél, és a pozitívumokat helyezem előtérbe. Hogy őszinte legyek, ez alkalommal nem is olyan nehéz. A schengeni csatlakozás szimbolikus és gyakorlati haszna nálam mindent felülír. Kezdjük a szimbolikussal. Több generáció óta, bő száz éve Romániát és Magyarországot határ választja el. 1989 decemberében az erdélyi magyarság kinyilvánította célját, hogy önálló, egységes és erős közösségként kíván élni Romániában, román állampolgárként és a magyar nemzet tagjaként. Míg a Balkánon dúlt a véres háború, emberéletek árán szűntek meg régi határok, és jöttek létre újak, addig minálunk demokratikus eszközökkel kezdtünk lépésről lépésre haladni az 1989-ben megfogalmazott céljaink irányába. Tudtuk, hogy a határ ott van, ott is marad. Álltunk órákat a sorban, eltűrtük a határőrök megalázó packázását, szorongattuk a meghívó levelet és a valutát, mert más alternatívánk nem volt. És mégis: 2025. január 1-jétől ez a határ csak egy vonal a térképen. Egy szimbolikus jel. Egy közúti tábla. Óriási dolog.
Aztán ott van a csatlakozásnak a gyakorlati haszna. A határon mindannyian hagytunk már el több kilométeres kamionsort. Hosszú órákat, időnként napokat rostokolt az áru azért, hogy átessen az ellenőrzésen. Ez pedig mind vesztességet termelt a szállítmányozóknak, a cégeknek, és egyáltalán nem utolsó sorban az országnak. Január 1-jétől felgyorsul az áruszállítás, a kereskedelem, és ebből Románia gazdasága, ezáltal pedig a lakossága is nyer.
Veszek egy éles kanyart, Schengenből a Donát útra, a 70 éves Kolozsvári Rádió szerkesztőségébe ugrok. Kezdhetném itt is a nehézségekkel, mint például azzal, hogy porlunk, mint a szikla, egyre kevesebben vagyunk, de nem fogom. Csupán arról biztosíthatom hallgatóinkat, követőinket, hogy 2025-ben is az a biztos pont leszünk, mint az elmúlt hét évtizedben. Ha „bemondta a rádió”, akkor az úgy van. Nem kerüljük a forró témákat, sőt. De kerüljük a szenzációhajhász, klikkvadász tálalást, a bombasztikus féligazságokat, tiltjuk az ellenőrzés nélkül világgá kürtölt marhaságokat.
Boldog új évet kívánok, töltsük együtt az új évet is!