Donát 160: Abrudbánya, múlt és jelen
Abrudbánya az Erdélyi-szigethegység szívében található, több évszázados település, amely a környékbeli arany- és ezüstbányászatnak köszönhetően jelentős fejlettségre tett szert, és ha a jelen sokkal kevésbé fényes is mint a múlt, a város központja jól jelzi az egykori polgári jómódot. A bányaváros jelenlegi, mintegy ötven fős magyarsága minden év június végén, a magyar közösség napján emlékezhet az egykori virágkorra. Ma is megtekinthetők a magyar történelmi felekezetek templomai, amelyek együtt uralják a főteret. A templomok történetéről és az Abrudbányai magyarságról beszél Gábor Ferenc református lelkész, aki korábban hosszú ideig szolgált a településen.
A lelkésszel elbeszélgettünk arról is, hogy mit jelentett számára abban a magyar közösségben szolgálni, amely a római katolikus és az unitárius testvérfelekezetek tagjaival együtt mindössze néhány tucat olyan emberből áll, akik mindnyájan vegyesházasságban élnek, és egyre kevésbé ismerik a magyar nyelvet és kultúrát. Megcáfolható-e a társadalomtudósok azon állítása, mely szerint minden olyan közösség halálra van ítélve, amelynek kevesebb, mint 200 tagja van, és emiatt már nem képes fenntartani saját nemzetiségi, kulturális intézményeit? Megcáfolhatja-e ezt az állítást egy alig néhány ember lelkes tevékenységének köszönhetően működő civil szervezet? Örülhetünk-e évek múltán is a maroknyi abrudbányai magyarság és az őket önzetlenül segítő többségi románság által éltetett rendezvénynek?
Riporter: László Tibor
Szerkesztő: laszlot, 2015 július 18, 18:58 / actualizat: 2015 július 19, 21:02
