Borealis csillagász-tábor
Hétvégén zajlott a Borealis Csillagászati Klub tábora egy Fehér megyei menedékházban, a nárciszok völgyében. Az időjárás igazán kedvező volt, a négy éjszakás rendezvényen bőven nyílt alkalom az égbolt fürkészésére. Csillagászati rovatunk gazdája, Váradi Nagy Pál is jelen volt a táborban, rádiós tudósítása mellett fotózta az égboltot.
Kolozsváron két csillagászati klub van, közülük a Borealis az aktívabb. Idén másodjára, az illető menedékházban pedig harmadjára szerveztek a nagyközönség számára is nyitott észlelőtábort. A létszám ingadozik, most tizennégyen voltak, azelőtt kb. harmincan. A táborlakók között az első komoly észlelésére vállalkozó érdeklődőtől a veterán, több éve saját műszerrel dolgozó mindenre elszánt amatőrig mindenféle emberrel találkozni.
Érdemes megjegyezni, hogy csillagászatban az amatőr szóhoz nem kapcsolódnak a máshol megszokott mellékzöngék, úgymint kontár, kezdő satöbbi. Az amatőr csillagász tág értelemben mindösszesen annyit jelent, hogy az illetőnek nincs szakképesítése, illetve nem ezért kapja a fizetését, viszont nem szól a hozzáértésről. Elég csak felidézni, hogy az utóbbi évek üstökösei Terry Lovejoy amatőr csillagász nevét viselik, hiszen ő fedezett fel legalább ötöt közülük.
A helyszín különlegessége, hogy a romániai fényszennyezés-térkép egyik legfeketébb pontjában helyezkedik el, így az égboltnak a horizont közeli részeit leszámítva szinte a teljes egésze bejárható a legnagyobb műszerekkel is.
Az észlelőprogramban a nyári Tejút körül csoportosuló objektumok mellett klasszikus égitesteket is felkerestek. A Vénusz, a Szaturnusz és a Hold mellett a napokban nagy visszhangot kapott Plútó törpebolygóra is ráállt a tábor legnagyobb, 30 centis műszere, ám a törpebolygó túl halványnak bizonyult a megpillantásához (különben is, halvány csillagocskának tűnt volna).
A csillagászati táborok receptje egyszerű: ha éjszaka derült az égbolt, akkor észlelés zajlik – legyen az szabad szemes, távcsöves vagy fotós. VNP fotózott.
Nappal pedig mindenki pihen ahogy és amennyit tud, hiszen éjszaka ismét vár az égbolt. Azért a Detunáták bőven belefértek a programba.
Az asztrofotók előhívása leginkább a klasszikus filmek feldolgozásához hasonlító hosszú és félig művészet jellegű, félig tudományos tevékenység. A fotózott égitestek jellegzetesen halványak, ezért hosszan kell őket fényképezni – ehhez az égboltot precízen követő állvány szükséges. A kereskedelemben kapható olcsó fényképezőgépeket igazából nem az éjszakai égbolt fotózására találták ki, az asztrofotós általában alaposan túlhajtja a gépét – emiatt a hétköznapi fotókon egyáltalán nem látható hibák tömegével jelentkeznek. Ezeket a hibákat sok fénykép készítésével és azok átlagolásával, illetve kalibrációs képek készítésével lehet eltűntetni. A táborban készült képek közül VNP sebtében előhívott néhányat.