„Nagyon meredek és túl magas” – Ben Nevis, az elfuserált csúcs
Ben Nevis
fotó: ThinCat 2005
Mint tudjuk, a skótok megfontolt, takarékos emberek és most azért sem engedünk a politikailag inkorrekt poénok kísértésének! Csupán annyit említünk meg futólag, hogy a brit szigetek zordon, hegyes-völgyes szegletét mondhatják magukénak, de legmagasabb csúcsuk, a Grampian-hegységben leledző Ben Nevis sem viszi túlzásba a féktelen meredezést, úgy 200 méterrel utasítja maga mögé a Székelykőt. Mely azért – elismerjük -szintén zord a maga karakán módján és megizzasztja az alföld tengersík vidékin, motorizált eszközökre szocializálódott látogatót.
Manapság már minden turista hatékonyan szórhatja utiélményeit a különböző világhálós szakoldalakon a nyomdokaiba lépők okulására, esetleg eltérítésére. Érdekfeszítő kérdés, miket posztolt volna Sir Edmund Percival Hillary, a Térdszalagrend és a Brit Birodalom Rendjének Lovagja az Everesten elérhető szolgáltatások színvonaláról, de ez sajnos örök rejtély marad…Bár némi támpontul szolgálhat klasszikus kijelentése, miszerint „a hegyet azért kell megmászni, mert ott van”!
Ma már nem mindenki ért egyet ezzel az axiómának szánt megállapítással. Számtalanok – bár névtelenek – egy-egy vendéglő és/ vagy összkomfortos illemhely, esetleg a kilátás kedvéért teszik meg az utat, lehetőleg drótkötélpályán vagy fogaskerekűn. Ha valamiért mégis gyalog kellene felmenni és a serpák is kivétel nélkül vidékre utaztak rokonlátogatni, a helyzetnek már nincs hová fokozódnia! Pedig ilyesmi is előfordulhat. Dokumentálta a népszerű Tripadviser-en bizonyos „Grim Traveller” – fordítsuk az egyszerűség kedvéért „eltökélt” vagy „rendíthetetlen utazó”-nak – Skócia büszkesége, a Ben Nevis megmászása után.
Az elszánt utazó „nagyon meredek és túl magas” címmel foglalta össze megrázó élményeit. Onnan indít, hogy a Brit Birodalom civilizált hegyekkel is rendelkezik, a welszi Mount Snowdon-ra vonattal is fel lehet menni. Ehhez képest a Ben Nevisre gyalogolni kell, szerzőnek és barátnőjének csaknem teljes napjába került az oda-vissza, a hölgy sírva is fakadt – derül ki a recenzióból. Midőn végül legyűrték a rideg skótot, mit gondoltak, mit találtak odafenn?! Semmit, kérem, abszolúte semmit! Se egy vendéglő, se egy kocsma vagy budi. Bezzeg a Snowden-en ez mind megvan! – említtetik meg egy zárójel erejéig. Még szerencse, hogy a kötelező óvatosság az utazói tapasztalattal karöltve néhány szendvicset csomagoltatott hősünkkel, ki pityergő barátnőjével is megosztotta készleteit. Az élmény teljességéhez a felhős idő is hozzájárult, így Grim Traveller megfogalmazásával élve, „a kilátás nemlétezőnek bizonyult”. Csoda-e, hogy a visszaút is túl hosszúra nyúlt és unalomba fulladt?
Ne tessék válaszolni, költői kérdés volt!
No, mi szóltunk, aki ezek után mégis nekiindul, annak falra hányt borsó a közszolgálatiság, kezitcsókolom!
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2015 augusztus 21, 15:12
