Donát 160: Ezen nevetünk mi – Comedy 2014
Milyen jót nevettünk! – állapítjuk meg időnként, mikor elhagyjuk a mozi vagy a színház épületét. Máris idekívánkozik a közhely, miszerint a nevetés fél egészség, vagyis nagyon nagy bennünk a vágy az ellazulásra, a szórakozásra, a szívből jövő kacagásra. Olyankor kisimulnak a szemöldökök, megszépülnek az arcok, és – másik közhely – fél kilóval többek leszünk, meg boldogságtól gömbölydedebbek.
Tévhit, hogy az, amit ma komédiának nevezünk, ugyanaz, amit 40-50 évvel ezelőtt díjaztunk térdünk csapkodásával. A nevetéshez való viszonyulásunk is ugyanúgy megváltozott, mint életünk sok más szegmense. Már kevés a nyolcszor megbotló és elhasaló komikus, a sovány-kövér, kétbalkezes-élelmes ellentétét kiaknázó Stan és Bran, még Jacques Tati stílusára is hamarabb ráununk, mint régebb. A mai vígjátéki figura etalonjának megmaradt Chaplin, aki remekül elegyítette a humoros és drámai elemeket, és akinek volt mersze játékosan vászonra vinni egy diktátor portréját. Valószínűleg őtőle is tanultak azok, akik mára kitágították és árnyalták a komédia műfaját, akik életünk legsötétebb oldalaira is ebben a műfajban reflektálnak.
Bogdan Beşliu
Idén Felméri Cecília kolozsvári filmrendező is tagja volt a nemzetközi zsűrinek. Az öttagú csapat elsődleges feladata az volt, hogy nyolc film közül válassza ki a befutókat. Nem volt könnyű felállítaniuk egy szempontrendszert, hiszen ez esetben is a komédia valamennyi alműfaját felmutatta a válogatás, sem a nyolc történet, sem a kivitelezés nem volt könnyen összevethető és rangsorolható. Általános benyomások, Felméri Cecíliától.
Felméri Cecília
Lodewijk Crijns
Mihai Fulger
Most már konkrétabban is vegyük számba, milyen filmeket is láttunk az idei kolozsvári Comedy Nemzetközi Filmfesztiválon. Csak hogy bizonyítsam, milyen pengeélen táncol az, hogy valamit komédiának vagy drámának nevezünk, képzeljenek el egy olyan filmet, amely kórházban élő, folyton az életükért küzdő rákos gyerekekről szól. Ezt a témát éppen Lodewijk Crijns holland zsűritag vitte vászonra. A „Betegek” című film azért komikus, mert ezeknek a fiataloknak az életigenlése oly határtalan, hogy az az érzésünk, képesek kijátszani a halált. Szándékukban sok a báj és a mosolyogtató elem, így tényleg nem depressziót okozó drámát láttunk.
Az már viccesebb, hogy egy férfi húszas évei elején rendszeresen betért egy spermabankba, most pedig arra ébred, hogy 533 gyerek biológiai apja, ezek közül 142 kétségbeesetten kutat utána. Itt sem a vagy fekete, vagy fehér elve érvényesül, ezért a „Fonzy” című francia film sem lesz vegytiszta komédia. A szintén francia „Attila Marcel” főhőse azért bolygatja a múltat, mert nem érti, hogyan haltak meg szülei és miért került ő két aggályoskodó nagynénje mellé. A néma fiú történetét Sylvain Chomet rendező oly szépen és víziószerűen vitte vászonra, hogy jogosnak érezhetjük a három Oscar-jelölést.
Térjünk rá a versenyben lévő nyolc filmre, amely nyolc különböző történet, nyolc sajátos megjelenítésben. Volt közöttük musical, amelyet romantikus komédiának is nevezhetünk. Dextre Fletcher angol rendező filmje a „Napfény Leith-ban” című színházi előadás moziváltozata, tipikus szerelmi szálakkal, félreértésekkel és happy enddel. Megkockáztatom: ez volt a versenyprogram legnapfénytelenebb alkotása.
A szintén angol „Frank” című alkotás egy fiatal, álmodozó zenészről szól, aki véletlenül lesz tagja egy pszichedelikus zenét játszó együttesnek és jó barátja a mindig maszkot viselő, titokzatos Franknak. A „Bármikor abba tudom hagyni!” című olasz alkotás alaphelyzete már izgalmasabb: munkanélkülivé lett vagy megalázó állásra kényszerült tudósok létrehoznak egy bandát, amelyik a környék legjobb kábítószerét állítja elő és forgalmazza. A makrogazdaságtan, a kémia, az antropológia és az archeológia mesterei kis bogyókat gyártanak, bárok mosdóiban árusítják azokat mindaddig, amíg meg nem gyűlik a bajuk a környezetükkel. Mert gengszter-életmódjuk sem a feleségeknek, barátnőknek, sem a kábítószerpiac urainak nem imponál. Sydney Sibilia filmje kemény társadalomkritika, hiszen a gazdasági válság számos értelmiségit alja munkákra kényszerít, jövőtlenné tesz.
Az angol „Alan Partridge” című filmben híres kereskedelmi rádiósokat fenyeget a munkanélküliség. Így lesz a szó mesteréből fegyvert fogó, túszokat szedő háborodott. Itt meg a kétszínűség, a minden hájjal megkentség lesz a főszereplő. DJ Alan-t a híres Steve Coogan játssza, megítélésem szerint túljátssza, ezért egy idő után elfáradtam ettől a filmtől.
A „Könnyű csukott szemmel élni” című spanyol alkotás főhőse angol tanár és Beatles-rajongó. Elindul találkozni kedvenceivel, útközben két fiatal társul hozzá. A szabadság-keresés rod movie-ja 6 Goya-díjat nyert Spanyolországban. Főszereplője az Almodovar-filmek közismert férfi színésze, nem véletlen hát, hogy ezt a filmet a zsűri is nagyon szerette. Hosszas gondolkodás után végül díj nélkül maradt, bár a Beatles „Strawberry fields forever” című örökzöldje mindenkit ellágyított.
Három film kivételével mindegyik versenyben lévő alkotásról szóltunk. A hátramaradottak lettek a zsűri kitüntetettjei. A legjobb film és legjobb forgatókönyv díját a francia „Jacky a nők birodalmában” című alkotás kapta. Ez volt a legbizarrabb történet, amelyben egy fordított társadalmat látunk: a nők egyfajta katonai diktatúrát működtetnek, a férfiak pedig arab leplekben és nyakörvvel járnak, mosnak, főznek, takarítanak, szabadidejükben pedig az uralkodó hölgy lányának kezéről álmodnak. Sokat lehet nevetni a látványon és a helyzeteken, ennek ellenére nehéz elviselni a Jacky-t. Az a kép, amikor körülbelül ötszáz lefátyolozott férfi várakozóan ingatja testét a palota báltermében, hosszú időre emlékezetembe ivódott, mint hátborzongató kompozíció.
A Comedy-gálán Lodewijk Crijns holland zsűritag értékelte a „Jacky a nők birodalmában” című filmet és azt is elárulta, hogy ez esetben egy perc alatt született döntés. Miért? – kérdeztük tőle.
Lodewijk Crijns
Mihai Fulger
Felméri Cecília
A kolozsvári 6.Comedy nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezés díját „A nagy hullámok”, vagy másként fordítva „Hosszú hullámok” című film nyerte el. Nekem ezzel kapcsolatosan volt hiányérzetem. Leginkább arra figyeltem, hogyan működött 1972-ben a rádiózás, miként dolgoztak a riporterek terepen, hogyan lettek banális témákat kutató újságírókból a portugál szekfűs forradalom hőseivé. További részletek Lodewijk Crijns-től.
Lodewijk Crijns
Sok olyan versenyfilmet láttunk, ahol a film kisebb-nagyobb hibái ellenére a rendezői munka dicséretet érdemelt. „A nagy hullámok” esetén is ugyanolyan könnyen született döntés, mint a francia fődíjas alkotásnál? Mihai Fulger kritikus.
Mihai Fulger
Felméri Cecília
A dobogósok közül utolsónak hagytam a „Viszlát a Holdnak”, másként fordítva „Búcsú a Holdtól” című holland alkotást, amelynek egyik szereplője, Elise Schaap kapta az alakítás-díjat. Ez az alkotás volt a személyes kedvencem. Ezúttal sem beszélhetünk színtiszta komédiáról, bár a humor fontos eleme a filmnek. Egy tömbház egyszerű, rutinosan élő családját látjuk. Az apa a tanárkodás jellegzetességeivel, az anya a konyhatündérkedéssel és gyerekneveléssel van elfoglalva. A kamasz fiú a szomszédasszony rövid szoknyák alól kivillanó, meztelen combját lesi, nővére pedig az egyik legfurcsább és legszeretnivalóbb kislány, akit mostanában moziban láttam. Ebbe a banális történetbe szólnak bele a tömbház új lakói, éspedig úgy, hogy a friss szomszéd hölgy, egy művészlélek, elcsábítja az apát, így a kamaradráma kétlakásos tragédiává válik. Bizarrabbnál bizarrabb helyzeteknek vagyunk tanúi: például a feleség a folyosóablakon át lesi szeretkező férjét. A férj áldoz testi vágyainak, közben újdonsült párjával unzsenír hazaküldi szennyesét kisírt szemű feleségéhez. A családtörténettel párhuzamosan a NASA űrhajókat küld a Holdra. 1972-t írunk, az Apollo-korszak a végét járja. A Hold iránti rajongást a kisfiú szemében is folyton felfedezzük. Mintha felcserélhető lenne az örökké kótyagos szomszédasszony és az űrbe robbanó rakéta. A kettő iránti rajongás legalábbis azonos erősségűnek hat.
Dick Tuinder rendező elkísérte filmjét Kolozsvárra. Szellemes, fura figura, akivel könnyű volt összebarátkozni. Adott pillanatban mikrofonnal a kézben is megkerestem, hogy a „Viszlát a Holdnak” részleteiről érdeklődjem. Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy ezt a realista filmbe kívánkozó családtörténetet miért öltöztette abszurd elemeket is tartalmazó, szürreális köntösbe? Már forgatókönyvírás közben tiszta volt számára a stílus, vagy inkább a részletek határozták meg azt? Dick Tuinder rendező.
Dick Tuinder
Már említettem, hogy a „Viszlát a Holdnak” című film szereplője, Elise Schaap alakítás-díjat kapott. Kíváncsi voltam, a rendező honfitársa milyennek találta ezt a filmet, és mennyire tartja hitelesnek a benne felbukkanó figurákat? Lodewijk Crijns.
Lodweijk Crijns
Felméri Cecília
Mihai Fulger
A teljes műsor. Szerkesztő: Gergely Zsuzsa
Szerkesztő: , 2014 november 13, 22:47 / actualizat: 2015 február 2, 22:34