Várakozás közben
Negyedbeli templom. Körötte kerítés. Neki támasztva kívül belül fenyőcsemeték. Nyáron dinnyét árultak ugyanott. Görögöt. Szezonzöldségek. Csak míg a magvas hersegő labdákat elnéztük, mert új a templom épphogy befejezték és szerződéses alapon bérelték a helyet az oltyán dinnyések, ez most kicsit zavar. Mintha a tűlevélből egy-kettő köröm alá csúszott volna. Nem mintha fenenagy vallásos fajta volnék. Leginkább vallom, hogy mindenki a hite és meggyőződése, esetleg belátása szerint.
Inkább a gyerekekre gondolok, hogy akkor ők hogyan viszonyulnak – főleg a nyolc és fél éveseknél kisebbek. Mert olvastam, hogy ez alatt a korhatár alatt még hat az angyalka. Mint minden statisztika ez is átlagol. A kérdések jóval hamarabb jönnek. Az óvodában esetlenkedő falcs mikulások ütik az első rést, aztán az előkészítősök között elindul a susmus. Elsőben már egészen precíz, technikai kérdések sorozata érkezik. Az angyal lumbágójáról vagy bicepszméretéről. Hogy hogy is bírja az a szegény szárnyas jótét lélek a sok ide-oda cikázást. Azon kívül, hogy hova tárolja azt a temérdek címet, meg kívánságlistát.
Erre bezzeg nincs forgatókönyv, mert nem is lehet a sok ünnepi receptes füzet mellett, meg a hogyan vásároljunk be seperc alatt című minitanfolyamok miatt. Mi legyen a gyerekkel, hol az ő helye, a spájzban, a szupermarket játszósarkában? Nagyiéknál, vagy épp a fa alatt, illatos árnyákban. És a mienk, felnőtteké vajon hol lehetne leginkább a négy gyertyák, csengős slágerek, és a tömegvásárlások sodrában. Időnként határozottan az a benyomásom, hogy újra kéne tanulni az ünnepet a várakozást, a felkészülést. Belső dizájnerrel átformálni a lelket, ha nem is tágasabb, de kényelmesebb legyen benne az érzésnek, a hangulatnak.
És persze nem feladni. Ha most nem is sikerül teljesen, ott a szusszanásnyi farsang, a parfümös nyuszivadászat, majálisok mosolya anyák napi könnycsatorna-tisztítás, tanévzáró a hozzáillő meghatódottsággal, őszi újrakezdés két mélyebb sóhaj körítésében, s máris gyürkőzhetünk neki az újabb adventi menetnek. De már több türelemmel, magunk iránti megértéssel. A karácsony soha nem lesz tökéletes. De nem is erről szól ez a műfaj: inkább a szándékról, a próbára tett jóra való törekvésről.
Rostás-Péter István
