Kvázi-kézikönyv
Tisztul a köd, a táj körvonalai egyre élesebbek: látni lehet a miniszter profilját. Határozott és nyugalmat árasztó: jelenleg ő a hazai igazságügy hivatalos fődöntnöke. Ebben a minőségében közölte, hogy igencsak el fog gondolkodni azon, ki, mikor és hogyan írt köteteket a zárka mélyén, büntetését csökkentendő.
Egyes kliensek már be is ismerték. Csak a nevüket adták a műhöz, meg némi pénzt, a többit határidőre legyártották a szellemi rabszolgák. A miniszterasszony, ha a tényeket tisztáznia sikerül, akár vissza is vonhatja a rendelkezést, miszerint bentlakóként alkotói ihlettel ellátott elítéltek kiélhetik grafomán indulataikat. Az intellektuális erőfeszítést a mostani rendelkezések szerint a büntetés csökkentésével honorálják.
Olvasom közben, hogy egy pedofil, aki angol, meg filozófiában doktor, meg üzletember is, remek kis útmutatót fabrikált a négy év alatt, míg a román börtönvilágban vendégeskedett. Szerzőnk, miután tíz kategóriába osztotta típusokra a rabokat, hasznos tanácsokkal látja el a rács mögé küldött sorstársakat. Mitől ódzkodjanak, hogyan gondolkodjanak pozitív módon, miként tervezzenek középtávra és miért fontos előkészíteni a kiszabadulás utáni periódust.
Mint minden kézikönyv, ez is csak részben alkalmazható, hiszen bármennyire is személyes tapasztalat párlata, nem tud örök érvényű receptként működni. De továbbgondolható és kiegészíthető, és mindenek előtt a maga nemében hiteles kiindulópont.
Mint ahogy Justitia hazai főszolgájának döntése is, amellyel eltörli majd a publikációs kényszerben szenvedő lesittelt potentátok szerzői előjogait. És ahogyan a felemás intézkedések országában szokás, itt le is áll a menet: ott túl a rácson virulnak a koppintott másolt, vagy másokkal megíratott kis és nagydoktorik, diplomácskák, el egészen az egyszerű „csertifikátért” leadott tesztlapokig marad minden a régi, talán kicsit megkavart levében.
Rostás-Péter István
