Nincs annál mulatságosabb mint amikor a perecárus megbotlik – beszélgetés Jánosi Andreával
Amikor kezünkbe veszünk egy könyvet, valljuk be, nem szoktunk azon gondolkodni, hogy vajon, hogyan készültek a benne lévő rajzok, illusztrációk. Megcsodáljuk azokat, összevetjük a szöveggel, és lapozunk tovább. Az illusztrátornak azonban előtte magáévá kellett tennie a szöveget, elmélyülnie benne, és utána, megalkotnia a képet, amely ugyanolyan fontossággal bír, mint a szöveg. Jánosi Andrea tavaly fejezte be a Kincses Képeskönyv sorozat hetedik kötetét, Sepsiszentgyörgy megrajzolását, majd közvetlenül egymás után további három kötetre érkezett felkérés. Zágoni Balázs: Kolozsvári mesék című könyvére, Szőcs Géza/Carbonaro: 6-1o6 című kötetének illusztrálására, és Benedek Elek: Székely tündérország című népmese-gyűjteményének megrajzolására. Ez utóbbi még annyira friss, hogy pár napja jött ki a nyomdából. Jánosi Andrea minden egyes rajzot hagyományos módszerrel, kézzel fest. A képeknek egy része önálló alkotásként is tekinthető.
Riporter: Szuszámi Zsuzsa
Szerkesztő: szuszamizsuzsa, 2016 január 23, 12:10 / actualizat: 2016 január 23, 20:59
