Koronás respublika
A republikánusok fellélegezhetnek, nem a tengerentúli elnökjelölt–verseny drukkerei, hanem a honi köztársaságpártiak. I Mihály király visszalépése a monarchia intézményének történetében végleg lezár egy szakaszt. Az utódlás körüli huzavona megosztotta a regalisták táborát, még akkor is, ha a versengésnek nincs valós tétje. De Mihály személye megér egy bekezdést. Alakja tragikus, pályája sorsszerű és bármennyire is külön tárgyalná egy monográfia, elválaszthatatlan az országtól, amelyből ifjúként tessékelték ki és nagyapai korban fogadták vissza. Hozzá fűződött, az egyre hajlottabb korú nosztalgikusokon kívül azoknak az elvárása is, akik rájöttek, hogy 89 decembere után rendre vakvágányra siklottak a román társadalom megújhodási kísérletei. Széttekintettek a tájon és azt észlelték, hogy csak egy érvényes viszonyítási pont maradt: az uralkodó, aki ugyan nem a koronás fők karizmatikus kisugárzásával, de visszafogott méltósággal jobb híján modellnek tűnt.
A feladathoz ha nem is nőtt fel teljes mértékben, Mihályban mindig ott volt az igyekezet, hogy megfeleljen státusának, legyen az éppen trónus, vagy számkivetettség. Bizonyára nem teljesített tökéletesen, de helyrehozhatatlan bakikat sem követett el. 94 évesen egy londoni klinikáról üzent, hogy átadja a stafétabotot. Ha egy nyugat-európai monarchia élére szánta volna a történelem, bizonyára jobban megfelelt volna a munkaköri leírásnak. A királyság intézményének 150 éves fennállását ünnepli az ország: másfél százados zárójel – amivel a modernkori Románia történelme elkezdődött.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 március 11, 11:04
