És a D160-Médiadíjat… ezúttal Szilágyi Szabolcs kapta
Felváltotta a zsinórpadlást a hangfüggönyre. Több százas nézőteret tízezrekben mérhető hallgatótáborra. Szabolcs szerepet játszik most is, a rádiósét, de az összeolvasáskor rögtön kiderült, a castingot akár át is ugorhatta volna: már jónéhány évada, hogy neve rögzült a stúdió bejáratánál levő képzeletbeli próbatáblán. Szilágyi Szabolcs született rádiós. Ez minden, csak nem érdem. Adottság, amit viszont felismert, pallérozott, és jó okom van rá azt gondolni, hogy tovább csiszol. Más médiakörnyezetben már sztárriporterként, műsorvezető-showmanként vagy avatott dokumentaristaként emlegetnénk – sajátos körülményeink okán több műfajban is teljesítenie kell. A sok itt nem kezdi ki a minőséget: villáminterjú, reggeli magazin moderálása, tematikus összeállítás vagy honlapra tálalt sorozat – megannyi élethelyzet, amelyben a D 160-Médiadíj friss tulajdonosa otthonosan mozog. Ehhez, mint a mesébe illő legkisebb fiúnak, három próbát kell kiállnia: érzékelni a témát, kellő agilitással megragadni és hangalakba csomagolva újrateremteni. Mindezt a napi sajtó diktálta ritmusban, mely, valljuk meg, nem a mélázás, az alkotás ihletett közege.
Ha mégis rangsorolni kéne a szakmai érdemeket, a találó szó és hangfekvés, a hiteles közlés a legerősebb oldala, ahogyan kapcsolatot teremt, áthelyezi magát a hallgatói elvárásszintre és… jó értelemben – egyben hatékonyan – manipulál. Ezért a díj, mely ha szabad fennkölten fogalmazni, a stílust emeli talapzatra.
Gyakrabban kellene megállni és átmeneti leltárt készíteni. Hogy a hiátusok mellett a telitalálatok is felszínre kerüljenek. Évente megtesszük. Ez bizony a kevésnél alig valamivel több. Csak annyit ígérhetek, kitartással pótoljuk. Jövőre ugyanitt D 160-Médiadíj átadás lesz. Addig is köszönöm, Szabolcs, az ürügyet, önöknek a lehetőséget, ha tehetik: maradjanak rádióközelben.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 március 14, 18:51 / actualizat: 2016 március 19, 12:03