Türelmes divat
Pénzéhes, elvtelen népségnek titulálta szakmabeli társait egy neves divattervező, mert az illető cégek a muzulmán női viseletet hirdető sorozataikkal úgymond feladják eredeti hivatásukat: a divattervezőnek a női szépséget és szabadságot kell szolgálnia. Készakarva nem fogok neveket és divatházakat említeni: a folyamat annál érdekesebb, minthogy reklámot, vagy ellenreklámot csapjak bármelyik jól futó márkának. 260 milliárd dollárra értékelt piaca van a muzulmán divatvilágnak, ez pedig nem kis szelet a módi nagy habos süteményéből. Az abaya, a hidzsáb és utolsó akvizícióként a tetőtől talpig takaró fürdőruha, a majdnem viccesre sikeredett nevű burkini kelendő portéka lehet és egyben kihívás is a szakmának. Elegendő, ha hozzáteszem: olasz, japán svéd és angol divatcégek is érdeklődnek a keleti nyitás iránt. Mindezt, miután Franciaországban éles közvitát szított az utóbbi években a muszlim módra hordott női fejfedő iskolai használata, a brüsszeli merényletek után pedig utcán szóltak rá egy nőre, mert hidzsábot hordott. Az iszlámban tágabb jelentéssel bír ez a szó, mint amit mi nyugatiak ismerünk: a fejet és testet takaró ruha, de ugyanakkor a szerénységet, a titoktartást és az erkölcsösséget jelenti.
Hogy ezek az értékek kit és miként szólítanak meg, égtáj szerint szortírozva, egy másik jegyzetre való téma. Jobban érdekelne a kérdőre vont dizájnerek véleménye: miként védik a mundért, az egyszerű profitkalkuláción túli szakmai érvek hogyan állnak glédába, fegyelmezetten, mint a vállfákon a ruhakreációk, vagy a kifutón sorjázó modellek.
És mit szól hozzá a farmernadrágot rántó pakisztáni lány, vagy a míves kellemes tapintású sálat vállra vető portugál hölgy, hogy az alliteráció kedvéért csak a Pé betűnél maradjak. A Pé mint parkolni tilos. Mert ezt tette szerintem a divatguru, aki leállt egy átpolitizált ideológiai vita ürügyén és befarolt az intolerancia penészes, fullasztó levegőjű zsákutcájába.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 április 1, 18:30 / actualizat: 2016 április 5, 16:49
