Páskándi Géza: A saját művészi lelkiismeretemmel mindig jó békességben akarok élni (első rész)
Egy olyan íróra emlékezünk, aki május 18-án született és 62 évvel később, május 19-én hunyt el. Páskándi Géza íróról, költőről, esszéíróról, publicistáról van szó.
Páskándi Géza 1933-ban Szatmárhegyen született.
1949 és 1953 között az Ifjúmunkás című hetilap, majd az Előre című napilap munkatársa volt. 1953-tól Kolozsváron tanult a magyar szakon, közben az Utunk című irodalmi lapnál is dolgozott. 1957-ben letartóztatták, és az állam és közrend elleni izgatás vádjával hat év börtönre ítélték. A börtönbüntetést a Duna-delta egyik munkatáborában töltötte. 1963 februárjában amnesztiával szabadult.
Szabadulása után Bukarestben dolgozott könyvtári raktárosként és bibliográfusként. 1971 és 1973 között a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének lektoraként tevékenykedett.
1974-ben települt át Magyarországra; ott a Kortárs című folyóirat főmunkatársa, majd 1991-től a Nemzeti Színház dramaturgja volt. Az Erdélyi Magyarság című lap és a Magyar Televízió Magyarok című műsorának szerkesztőbizottsági elnökeként is működött. A Magyar Írók Szövetségének választmányi tagja lett, és 1992 és 1995 között a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagjává választották. 2011-ben posztumusz a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választották.
Páskándi Géza 1995 május 19-én hunyt el Budapesten.
Páskándi Gézával 1972-ben beszélgetett Muzsnay Magda. Ennek a beszélgetésnek az első részét hallgatjuk meg.
Miért nem szereti szemtől-szembe a közönséget? Ezt a kérdést arra alapozva tette fel Muzsnay Magda, hogy a Bosszúálló kapus bemutatója alkalmával Páskándi Géza nem jelent meg sem a nagyváradi, sem a kolozsvári közönség előtt.
Aranyhangok, vasárnap délután fél 5-től a Kolozsvári Rádióban! Szerkeszti: Maksay Magdolna
Szerkesztő: ferenczjutka, 2016 június 5, 17:15
