Már nem „gyógyít6atlan” a csoporte1ső magyar válogatott
Miután harminc évvel ezelőtt gyógyíthatatlannak nyilvánították a magyar labdarúgó válogatottat, hosszú betegeskedés után az idei EB-n nyújtott eddigi teljesítménye alapján nyilvánvaló a rohamos gyógyulása. Persze, ebben nagy szerepe van két olyan „orvosnak”, mint Bernd Storck és előde, Dárdai Pál. A csoportelsőként továbbjutó magyar, és az egy ponttal hazakullogó román csapat teljesítményét a Hangolóban Boros Miklós és Somogyi Botond sportújságírókkal értékeltük ki.
„Beérett az a munka, amit az MLSZ még 2004 őszén eldöntött, hogy a válogatottat kiemeli a magyar fociból és megadja neki azokat a körülményeket, amelyek egy nyugati csapatnál is megvannak. Olyan szakmai stábot kapott, amely taktikailag, erőnlétileg és főleg mentálisan fel tudta hozni az erős európai csapatok szintjére” – mondta Boros Miklós.
Somogyi Botond: „Kiderült, hogy igenis van alapja annak, hogy huszonnégyre növelték a Franciaországba kijutó csapatok számát. Hiszen a legesélytelenebbeknek tartott negyedik „kalaposok” közül egyik sem végzett csoportjában az utolsó helyen. Albánia és Törökország kiesett ugyan, de harmadikok lettek, míg Izland, Wales és a két Írország továbbjutott. A harmadik „kalaposok” közül pedig a magyarok elsők lettek.”
Óriási meglepetés volt, hogy a román válogatott csupán egy pontot tudott összegyűjteni. Boros Miklós szerint a legnagyobb probléma az erőnléti felkészítés volt, rossz volt az erőbeosztásuk. Az a kaszárnyaszellem, ami a szocializmusban Iordănescu idején működött, a mai játékosokkal már nem lehet eredményes. A két válogatott közötti különbséget Somogyi Botond így összegezte: „Húsz évvel ezelőtt a románok szívvel-lélekkel játszottak, míg a magyarok nem. Most úgy tűnik, fordult a kocka.”
A teljes beszélgetés meghallgatható itt:
Szerkesztő: zilahi.csaba, 2016 június 23, 13:24 / actualizat: 2016 június 24, 15:22