A ház árnyéka
Megosztó és feszültségeket keltő kérdéssé kezd duzzadni Hitler szülőházának esete. A náci vezér 1899 áprilisában, egy ma nagyközségnek számító ausztriai településen jött világra. Az öt éve üresen álló ingatlant nemrég kisajátította az állam. Rögtön három opció kerekedett az ügyből: a lebontás, a múzeummá való átalakítás, vagy olyan közhasznú rendeltetés, amitől senkinek sem jut majd eszébe a ház története és a környék nem válik az újnácik és szélsőjobbosok zarándokhelyévé.
A radikális változat, a ledózerolás megint felvet egy dilemmát: újabb épülettel kéne pótolni, vagy parkosítani, esetleg játszótérré alakítani. A múzeumos variáns önmagában hosszas vitának válhat előjátékává. Miként lehetne úgymond hatékonyan tanítani a második világháborús rémségekkel való szembesülést, a mementó hogyan lehetne visszafogott és ugyanakkor egyértelmű, egyszóval célszerű?
Ha például tűzoltóállomásként, vagy átlagos boltként folytatná, hány generáció alatt kopna ki a tudatból, és nem csak a helyi memóriából, hogy súlyos örökséget cipel?
Mindhárom lehetőség a múlttal való elszámolásról szól. Érdekességük, hogy külön-külön, de együttesen sem képeznek megfelelő receptet a felelősségteljes visszapillantásra, az okulásra, a az éberségre.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 július 15, 16:00 / actualizat: 2016 július 16, 18:17
