Donát 160: Varnus Xavérral hangokról, hangulatokról, gondolatokról
Faludy György, a költőfejedelem fogalmazta meg egy Varnus Xavér orgonaművészről szóló portréfilmben: „Vele nem csak az orgonazenét szerettem meg, hanem azt is, hogy az ember nagyon örül az életnek, ameddig a zenéjét hallgatja. Ez magasabb szintre viszi az embert. Az ember hallgatja őt, és közben úgy érzi: az élet örökké tart, és nagyon édes, pedig az élet nem tart örökké, és nem is nagyon édes.”
A letűnt évszázadok során ugyan sok olyan zongorista, hegedűművész, énekes és karmester volt, kinek saját művészetén keresztül sikerült diadalra vinnie a zene nagy ügyét a legnagyobb tömegek előtt is, de orgonista alig akadt közöttük. Tudunk a kortársak által rajongott-gyűlölt Liszt Ferenc csodálatos koncertturnéiról, a Paganinit körbeölelő misztikumról, vagy a nagy Pavarottit követő tömegekről, de az orgona, amely évszázadokig a templomi szertartások kedves színfoltja volt csupán, Bach halála óta Varnus Xavér által először kapta meg azt a művészét, aki tehetségével és kommunikácios készségével át tudta törni az orgonát körbezáró falat.
A Varnus Xavérral első, a kolozsvári Farkas utcai református templomban lezajlott hangversenye után készült beszélgetés második része következik. Ebben továbbra is az orgonavirtuóz muzsikus és a jeles, egyben merész gondolkodó, valamint közismert, eredeti hangvételű író áll előttünk teljes szellemi fegyverzetben.
Riporter: László Tibor
Szerkesztő: laszlot, 2016 július 18, 11:17 / actualizat: 2016 július 20, 10:50
