László Attila: a védőoltás saját sikerének áldozata

Országos kanyarójárványra hívta fel a figyelmet pár napja kiadott közleményében az egészségügyi szaktárca, egyúttal elítélve a felelőtlen oltásellenes kampányokat. A hírre számos reakció érkezett a közösségi médiából olyan szülők részéről, akiknek lakhelyén sem a háziorvosnál, sem a gyógyszertárban nem kapható az oltóanyag, bár az ellátás a szaktárca szerint az egész országban zavartalan. A témáról László Attilával, a szenátus Egészségügyi Bizottságának tagjával, alapszakmája szerint gyermekgyógyásszal beszélgetett Papp Levente.

Fotó: ziuadecj.realitatea.net

Az elmúlt időszakban ellentétes adatok kerültek nyilvánosságra, beleértve felelősség nélküli politikusokat, itt az egészségügyi miniszterre gondolok. Megjelent a hír, hogy Romániában hatalmas kanyarójárvány van, azonnal lépnünk kell. Megjelent olyan adat is, hogy Kolozs megyében 264-265 esetet regisztráltak, országszerte elhalálozott három kisgyerek. Ezzel egy probléma van: nem most van, hanem már volt, és nem 260, hanem 101 eset volt Kolozs megyében. Kiderült, hogy többnyire a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz tartozó gyerekeket érintette, ezek jelentős része nem volt beoltva.

Számunkra is meglepő, hogy szeptemberben bombaszerű hírként elmondja az illetékes személy, hogy milyen nagy gond van, ami már nem gond – az volt viszonylag hosszú időszakon keresztül, de az egészségügyi hálózat Beszterce és Kolozs megyében is nagyon hatékonyan lépett fel.

László Attila szerint a hiányos ellátás az illetékes személyek felelőtlenségének köszönhető: bár az egészségügyi minisztérium felelőssége volna mindent megtenni azért, hogy létezzen oltóanyag-tartalék, mégis hiányoznak oltások. Míg 1990 előtt a romániai lakosság oltási aránya 98 százalékos volt, 2005-ben pedig 95 százalékos, most átlagosan 76 százalékról beszélnek a szakemberek. Ennek okát a szenátor a rossz döntésekben, szakmaellenes intézkedésekben látja. Hozzátette, egyes térségekben ez az arány 40 százalék alatt van, annak ellenére, hogy a társadalmi védettséghez 80 százalékos oltottsági szintre van szükség.

A rossz döntések közül László Attila példaként említette az oltással kapcsolatos feladatok átruházást az iskolaorvosok hatásköréből a háziorvoséba, olyan településeken is, ahol működik az iskolaorvosi rendszer. „Nem arról vagyunk híresek, hogy rendszeresen látogatnánk a háziorvosunkat” – fogalmazott a szenátor. Hozzáfűzte, hiányos a betegek felvilágosítása is, és ez többek között a háziorvosok leterheltségének tudható be, illetve azoknak az anyagi megszorításoknak, amelyek miatt a háziorvosok nem tudnak kisegítő személyzetet alkalmazni, akik segítenének a betegekkel való kapcsolattartásban.

A kialakult helyzetért részben az oltásellenes kampányolást is okolja:

Vannak olyan társadalmi csoportok, akik felül akarják bírálni a szakemberek véleményét.
Tisztességesen el kell mondanunk, hogy vannak olyan neoprotestáns vallási felekezetek, akik ellenzik az oltást, egyáltalán, az orvosi beavatkozást. Időnként beleszólnak különböző tisztségekben lévő ortodox egyházi méltóságok is. Tudomásul kell vennünk a végeláthatatlan, és véleményem szerint sok esetben kommunikációs problémákra visszavezethető vitát az orvostudomány és homeopátia között. Mindig lesznek személyek, akik nagyot akarnak mondani, érdekesek akarnak lenni, bár nagyon hiányosak a szakmai ismereteik.

Az oltás saját sikerének áldozata, nem rohangálnak gyermekbénuláson átesett emberek körülöttünk, nem látjuk őket, egyesek úgy gondolják, ez nem fordulhat ismét elő. De igenis előfordulhat, sajnos.

Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 szeptember 26, 17:43