Címlap » Műsorok » Kontűr » Donát 160: EducaTIFF és színész-workshop Csíkországban

Donát 160: EducaTIFF és színész-workshop Csíkországban

Nyár van, ilyenkor akár táborból táborba költözhetnek az emberek. Pillanatnyilag is színházi tábor zajlik Kidében, nemrég ért véget a Minimum Party tábor, a Filmtett alkotótábor, a családosoknak a Székölykök, és még legalább tíz eseményt kapásból fel tudnék sorolni. Szóval csak az nem talál magának valót, aki nem is keres. Időnként az is előfordul, hogy nem akarunk vagy nem tudunk messze szaladni a városból, vagy valami olyasmire vágyunk, amihez urbánus körülmények szükségeltetnek. Ilyenkor megteszi egy fesztivál, vagy éppen egy workshop.

A Csíkszeredában tartott TIFFszereda Nemzetközi Filmfesztivál valahol átmenetet képez táborok és workshopok, fesztiválok között, elsősorban a kísérő programjainak köszönhetően. A Székelyföldön is meghonosított TIFF brandet Maksay Katalin és Lázár Zoltán szervező úgy kívánta bővíteni, hogy sajátos EducaTIFF programot hirdetett meg és filmes színészképző workshopot tartott. A II. TIFFszereda ezen rendezvényei remekül sikerültek, a zárónapon sok volt a szomorú arc, de az emberek csak azért búslakodtak, mert túl hamar elrepült az idő, ők még szívesen maradtak volna.

„Tudod, hogy készült a Shrek vagy a Kung Fu Panda? Hányféleképpen lehet animációs filmet készíteni? Szeretnéd te is elkészíteni kedvenc mesédet mozgóképen? Nem kell tudnod jól rajzolni, hiszen a számtalan technika közül bármelyiket választhatod: tárgy-, rajz-, homok-, vagy akár legoanimációt is. A táborban 5 fős csapat tagjaként, vezetőkkel közösen készíthetsz animációs kisfilmet” – így hangzott az EducaTIFFszereda 5-8.osztályos gyermekeknek meghirdetett tábori felhívása.

Huszonnégy gyermeknek tetszett a lehetőség, ők öt napra kiköltöztek Csíklázárfalvára, az András Alapítványhoz, fényképezőgépek, ollók, gyurmák, színes papírok és ceruzák közé, hogy kemény, de lelkes munkával létrehozzanak félperces, vagy akár másfél perces animációs filmeket. Segítőtársuk is akadt bőven Tóth Orsolya, Pünkösti Laura, Kassai Réka, Búzás Anna, Fekete Lajos és Demes Hanna személyében. Elméleti és gyakorlati oktatás egyaránt zajlott a táborban. Ötletekben nem volt hiány, azokat már otthonról magukkal hozták, csak módosítani, véglegesíteni kellett azokat, vagy éppen a valósághoz igazítani, hiszen könnyű szárnyaltatni a fantáziát, de a realitásérzékről sem szabad megfeledkezni. Az irányítók azonban úgy végezték feladatukat, hogy egyetlen gyerkőc angyalszárnya sem sérült. Erről a nagyközönség is meggyőződhetett, hiszen a TIFFszereda zárónapján, Makk Károly „Bolondos vakáció” című filmje előtt mind a 20 animációt levetítették. Egyik jobb volt mint a másik, csak ámultunk, hogy a csöppnyi gyerekekbe mennyi ügyesség és kreativitás szorult.

Tóth Orsolya gyártásvezetőt, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatóját faggattuk arról, miként is zajlott a tábor. Először a mesés környezetről beszél, a csíklázárfalvi András Alapítványról, amelynél tökéletesebb táborhelyet el sem lehetett volna képzelni. Mitől szenzációs ez a környezet? Tóth Orsolya.

Tóth Orsolyát, az EducaTIFFszereda 5-8.osztályosoknak meghirdetett animációs műhelyének egyik vezetőjét hallották a csíklázárfalvi történésekről.
A 9-11.osztályosoknak meghirdetett program hasonló sikernek örvendett. Ők erdélyi diákzenekarok dalaihoz forgattak videoklippeket. Nem hagyták el a várost, de a három klipp alapján arra következtettünk, hogy annak minden zugát belakták, minden napszakban, még éjszaka is. Négy és fél nap alatt profi stábokat is meghazudtoló minőségű filmek születtek, budapesti fiatal szakemberek irányításával. Köztük volt Nagy Marcell is, aki a Kertész Imre Nobel-díjas író „Sorstalanság” című regényéből készült, 2005-ös Koltai Lajos-film gyerek főszereplője volt. Nagy Marcell azóta operatőrnek tanult, és tehetségét e téren is bizonyította. Egyébként aki még nem látta a „Sorstalanságot”, az az 5.Kolozsvári Magyar Napokon megnézheti a filmet és találkozhat Dimény Áron színművésszel is, Nagy Marcell filmbeli partnerével.

Hallgatóink közül remélhetőleg sokan járnak színházba, moziba. De színházi próbafolyamatokról, forgatásokról mindannyian keveset tudunk, hiszen mi a kész alkotásokkal találkozunk. Azt is nehéz elképzelnünk, hogy egy színházhoz szokott színésznek mondhatni külön iskolát kell járnia ahhoz, hogy a kamera előtt is hasonlóan otthonosan mozogjon. A napokban láttam egy dokumentumfilmet, amelyben híres hollywoodi rendezők arról meséltek, hogy Al Pacino mai napig úgy dolgozik a forgatásokon, ahogy színházban megszokta, és nagyon sokszor újraforgattat jeleneteket.

A TIFFszereda pályakezdő színészeknek, színis diákoknak hirdetett workshopot. A résztvevők két csoportra oszlottak, elsősorban nyelvi kritériumok alapján. A Magyarországról érkezettek vagy románul kevésbé tudók Kincses Réka film-és színházi rendezővel dolgoztak. Kincses Réka nevét a hetedik művészet „Balkán bajnok” című dokumentumfilmjének és „Szülőföld, szex és más kellemetlenségek” című nagyjátékfilmjének köszönhetően jegyzi. A másik csapatot Alexandru Gherman irányította, aki évek óta Andrei Serban rendező asszisztense. Legutóbb a „Bohóc kerestetik” című előadását láthatták, éppen a Kolozsvári Rádió nagytermében.

Mit kell és mit nem kell csinálnia forgatáskor egy színésznek? Hogyan kell kezelni a kamera teremtette intimitást? Miként kell lefaragni a színpad követelte erősebb mimikából, látványosabb gesztusokból? Miben áll a film szigora? – ezeket a kérdéseket gyakorlatok segítségével igyekeztek megválaszolni a workshop résztvevői.

A TIFFszereda sűrű programja miatt arról sajnos lekéstem, hogy bekérezzek a Kincses Réka vezette műhelybe. De Alexandru Ghermant és csapatát utolsó délután még megtaláltam a Művészetek Háza egyik emeleti termében. Éppen jelenetsorokat elemeztek. A számos szögből felvett történetszeletről mindenki őszintén véleményt nyilvánított. Önzésnek nyomát sem leltem. Senki nem volt csak önmagával elfoglalva, és a közvetlen párbeszédben gyakran hangzott el önkritika is.

Két-két nő szerepelt a jelenetekben, a tét a dominancia volt. Ki az, aki hatást gyakorol a másikra, és az áldozatnak kiszemelt személy valóban megmarad-e kis nyuszinak vagy partnere fölé kerekedik. Annak ellenére, hogy a munkafolyamatot nem ismertem, nagyon tudtam élvezni a látottakat. Ráadásul olyan kedvesen fogadtak, mintha közéjük tartoztam volna, ezért kívülállóságomról egy-kettőre lemondhattam. Velük kuncogtam vagy ámuldoztam, és hozzájuk hasonlóan remekül éreztem magam.

De itt az ideje, hogy egy-két kulisszatitkot eltanuljunk a workshop résztvevőitől és irányítóitól. Elsőként Alaxenadru Gherman rendezőt faggattuk arról, hogy eredeti elképzelésein mennyit módosított annak függvényében, hogy ki az az öt ember, aki a csoportjába került?

Papp Andrea kolozsvári színésznő egyike volt Alexandru Gherman 5 fős csapatának. Őt is láttam az említett jelenetben, sőt, ugyanaznap délelőtt egy popcorn-készítő, sajátos designú kocsit is tologatott, és portékáját kínálta. Ráadásul Szász János, „A nagy füzet” rendezője is beállt közéjük. Ő volt az egyik vásárló, akinek képében landolt egy egész csomag popcorn. Így egy kis filmes geggel is gazdagodhattunk, ha jó pillanatban tévedtünk a csíkszeredai Művésztek Háza bejáratához.
Az ilyen színészre szokták mondani, hogy őstehetség. Papp Andrea tele van energiával, ötletekkel. Ezer arca van, hozzá életkedve, humorérzéke és egészséges önkritikája. Pontosan tudja, mit kell még megtanulnia és maximálisan kihasználta a workshop lehetőségeit. Kicsit talán rakoncátlan, éppen energikussága miatt, de éppen ennek köszönhetően láthattam, milyen sokféle tud lenni. Andrea tud magyarul, úgy is kezdtünk beszélgetni, de aztán rájöttünk, hogy románul könnyebben fog menni. Papp Andrea színművészt hallják egy filmes workshop viszontagságairól. Először arról kérdeztük, melyek azok az alapvető különbségek, amelyek színházi és kamera előtti játékban előfordulnak, és hogyan kell uralni mindkettőt?

Papp Andrea kolozsvári színművész mesélt a TIFFszereda filmes workshopjáról, amelyen ezek szerint nem csak a szúnyogot, de az információkat és jó tanácsokat is megtanulta röptében elkapni. Valamennyi résztvevőnek azt kívánom, minél több castingon vegyenek részt, és jövőben vagy két év múlva a kolozsvári TIFF-en és a csíkszeredai TIFFszeredán őket tapsoljuk egy-egy film bemutatóján.