Donát 160: Szerep, jelmez, álarc – de nem a farsangon
Gyermekkorunk eseményei, felnőttkorunk hétköznapjai arra késztetnek, hogy különböző szerepeket öltsünk magunkra. A külvilág valós vagy vélt elvárásai hatására ezeket annyira a magunkéinak érezzük, azonosulunk velük, hogy olykor elfelejtjük, ki is az valójában, akire ráhúztuk a jelmezt.
Ha nem valódi önmagunkat játsszuk, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, nem vagyunk a helyünkön. A valódi szolgálat sosem igényli azt, hogy közben megtagadjuk, tönkretegyük magunkat, vagy olyan feladatot vállaljunk, amely meghaladja erőnket – tartják a bölcsek. Köntés Beáta pszichológussal Csatári Melinda beszélget.
Szerkesztő: , 2015 január 16, 16:55 / actualizat: 2020 augusztus 5, 10:38
