Életek között lapozgatunk
Szabó Kati ötvenedik születésnapjára Csinta Samu újságíró életregényt írt a tornászcsillagról.
A sokszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok, a 28 világversenyen tizenöt aranyérmet szerzett tornászcsillagról szóló, a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában megjelent kötetet január 22-én, a Magyar Kultúra Napján és egyben Szabó Kati ötvenedik születésnapján mutatták be a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. A szerző és a könyv főszereplője másnap Budapestre tartott, ahol szintén várt rájuk egy könyvbemutató. Kolozsváron átutazva, sietősen, az autózásba belefáradva, betértek hozzánk is egy szóra.
A zágoni gyökerekről, az Oneşti-i, majd dévai szárnypróbálgatásról, a Katalin Ecaterinává változtatásáról, a Los Angeles-i aranyérmekről és az elátkozott ezüstről, az élsportot követő életről, a franciaországi letelepedésről szóló könyvről „olvassa el, akit érdekel”-meggondolásból, Szabó Kati és Csinta Samu csak módjával akart nyilatkozni.
Szabó Kati sportteljesítményeit a lexikonokból is elolvashatjuk, azonban személyes rezdüléseit, érzelmeit csak beszélgetve ismerhetjük meg, illetve elolvasva életregényét. Várjuk a tavaszra ígért könyvbemutatókat!
Csinta Samu: Rajongója vagyok Katinak. Ha nem érdekelt volna az a teljesítmény, amit annak idején produkált, akkor nem jutott volna eszembe könyvet írni róla. Van egy előképed, egy elképzelt világ, és akkor kiderül, hogy nem olyan, mint amilyennek elképzelted.
Például a felkészülés, az egészen elképesztő, extrém igénybevétel, az állandó koplalás, a horrorisztikus téli edzőtáborok a hegyekben, a tűrőképességük végsőkig feszegetése – nem gondoltam, hogy ennyire kegyetlen volt. Például sok turnéra nem vitték el. Úgymond „nem jött ki a vízuma”. A Szabó Kati „életei” nem elírás! Életszakaszai külön-külön is egy-egy regény témáját képezhetnék.
Szabó Kati: Hol a határ? Honnan tudjuk, hol a határ? A határ csak a fejünkben van. Amikor már tudtam, hogy mit jelent a torna, amikor tudtam, hogy mit akarok – ez hamar kiderült, amikor négy arannyal tértem haza – akkor már nem harcoltam potyára a teremben. A legjobb akartam lenni.
Senki nem tartozik nekem, már semmit nem akarok „visszaváltani”. Nekem a torna TORNA volt, be van csukva, s az élet megy előre.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2018 január 31, 16:07 / actualizat: 2020 július 5, 17:33