Ebből a „betegségből” nincs gyógyulás
Nagy Györggyel, Nagy Árpád Zoltánnal és Horváth Ferenczcel a Sétatéren szervezett veterán motorkerékpár kiállításon diskurált Kovács Péter, aki maga is e járgány megszállotja.
Szervdonorok – talán ezt a leírást használják a leggyakrabban a motorosokra. „Mindenki tudja”, hogy a motorosok vadak, rockkerek, piálnak, őrülten viselkednek a forgalomban. A motor zajos, szennyez, arról nem is beszélve, hogy váratlan felbukkanásával megzavarja a „rendes” sofőröket, vagyis az autósokat – mondja nagy-nagy idézőjelben Kovács Péter. Műsorunk sztori-fűzér: motorozásról, barátságról.
A nőkre, s a motorra nem sajnálom a pénzt. Ha a házat kell megjavítani… hagyd békén, még elmegy így. Csoroghat be a víz, ráér.
Inkább a járgányt simogatom, mint a feleségemet.
Meg se tudom számolni, hány motorom volt, minden típusból. És javítottam is őket.
Régen elindultunk csoportosan. 8-10-15 motorral mentünk Félixre, a tengerre, Algyógyra. Volt egy egyezség: ha bármelyikünk motorjával baj történik, nem hajtunk tovább, megjavítjuk.
Mi, motorosok, találkoztunk a Mocca Bárban, kávéztunk, elmondta mindenki a búját-baját, érdeklődünk egymásról, megtartottuk a „mechanika órákat”.
Még ma is felállok a motoron. Elengedem a kormányt, ráhúzom a gázt, megszorítom a térdemmel a tankot, s akkor tépi le az aszfaltot. Száz fölött mindenre el van szánva az ember. Mindenre lehet számítani.
Az jár négy keréken, aki nem tudja tartani az egyensúlyt két keréken.
A motorozás betegség. Nem lehet kigyógyúlni belőle.
Szép a motoros élet! A kanyarok, a csajok… Kikapcsolódsz teljesen. A fellegekben jársz. Szabad vagy, mintha repülnél.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2019 október 18, 16:02