„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” (Bethlen Gábor)
Fehér megyei hazajáró címmel tartottak honismereti értekezletet a kolozsvári Apáczai Csere János Líceumban, összeállításunk az ott elhangzottakból készült.
Néprajzi-, fotó-, és képzőművészeti tárlatok, helytörténetről, népi mesterségekről, anyanyelvi oktatásról, borászatról, várakról, képzőművészeti-, egyházi-, irodalmi életről szóló előadások, illetve kórus- és néptáncfellépések színesítették a kétnapos rendezvénysorozatot, amelynek több, mint egy évtizedes hagyománya van az iskolában.
Előbb Vörös Alpár igazgatót hallják.
Tíz éve kezdtük el ezt a rendezvénysorozatot, egész Erdély megismertetése a célunk diákjaink felé. Iskolánk fennállásának kilencvenedik évfordulóján Kolozsvárral kezdtük, majd fokozatosan bővült a látókörünk: Mezőség, Kalotaszeg, Székelyföld, a moldvai csángóvidék, Szilágyság, Szatmárnémeti vidéke, Déva és környéke következett. Onnan közelítettünk Fehér megyéhez, Erdély központjához.
A kulturális, népművészeti és oktatási hagyományok bemutatása mellett Fehér megye jelenéből is kaptunk ízelítőt. Az ott élő, mintegy tizenkétezres magyarság léthelyzetéről, a térség református templomairól, hitéletéről Gudor Kund Botond gyulafehérvári lelkipásztor, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese és Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi tanácsosa tartott bemutatót.
A kivándorlás szimptomatikus és tragikus, Olaszország és Spanyolország jelenti azon új „Fehér megyei helyeket”, ahol rengeteg magyar asszimilálódik. Nem tudtuk még eltervezni, hogy hogyan pásztoroljuk akár lelkileg, akár az oktatás szempontjából odarekedt magyarjainkat. Itthon azt szoktuk hallani, hogy itt nem lehet élni, nem érvényesül a gyerek, úgyis elveszünk, minden hiábavaló, úgyhogy a siratóének és a mellveregetés között tengődik szórványéletünk.
Képzeletben Vetési László szórványügyi tanácsos mellé szegődtünk, és meglátogattunk néhányat a vidék pusztulásra ítélt várai, kastélyai, temetői közül. Az előadó a településekről készült fotókkal illusztrálta az enyészetet.
Bemutatóm kimondottan azt a célt szolgálja, hogy felbosszantsam a közönséget, hogy azt mondja: azért is elmegyek és megnézem a helyszínen ezeket a veszélyeztetett egyházi értékeket és épületeket. A folyamatosan pusztuló kastélyokat felveri a gaz, szeméttárolóvá alakítják őket, s a kastélyokkal együtt eltűnik a magyar közösség is.
A múlt után vegyük szemügyre a jelent és a jövőt. Szórványban a magyarság megmaradásának egyik letéteményese a nagyenyedi kollégium – erről értekezett Szőcs Ildikó iskolaigazgató.
Amit még meg lehet tartani, azért minden eszközzel tennünk kell. Tizenöt éve igazgatom a kollégiumot, és azt tapaszalom, hogy ha az ember óhajt, szeretne, megálmodik valamit, akkor sok-sok álom kapaszkodik álmába. Többen, ugyanabban gondolkodva, eljuthatunk oda, hogy meg tudjuk tartani azt, amit ránk bízott az Úristen, de nagyon sok munka van ebben. Az erős kollégium megtartó ereje lehet a szórványnak. Ha ez a bástya erőt sugároz, az erőt adhat a csetlő-botlóknak is, hogy íme, lehet. Ha feladjuk, akkor halad beljebb a szórványosodás, akár Székelyföldig.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2020 február 14, 15:58