Egész falura lehet befizetni
fotó: pozitivnap.hu
Kiadó szobáról, kertbérletről, kölcsönbe adott parkolóhelyről, lízingelt pincéről, sőt béranyáról hallani-olvasni nem nagy kunszt, de amikor egy egész falura lehet befizetni, akár egyetlen hétvégére is, nos, Merkúr és egyéb értékcserére szakosodott istenek a megmondhatói, innen hova vezet az út, miután háromfelé szakadt azon igyekezetében, hogy mielőtt zsákba futna, profitra leljen. Pedig ettől a héttől már iskolapéldája van a rusztikum-biznisznek: a nyugat-magyarországi Megyer falut kiadná polgármestere, szabadidős foglalkozásra. A 18 lelkes település meghitten elhagyatott zugait felfedezni, kicsit farmerkedni, állatot paskolni, szénát forgatni, magyarán átmenetileg birtokba venni gyerekkori emlékeket vagy olvasmányélményeket, ha a kalandra fogható agrárturista tősgyökeres városlakó lenne hetedíziglen.
Mutatis mutandis, s mivel a szomszéd országban törték meg a jeget, némi jogdíj fejében mifelénk is jól jönne a hasonló megoldás, de nem egyetlen falura alkalmazva: merjünk nagyot alapon kezdjük egyből egy országnyi területtel. Hogy Megyeren 18 ember vagy Ártándon innen 18 millió, ne vacakoljunk azzal a pár nullával a számjegy végén! Jönnének tehát szemfüles, egzotikumra éhező külföldiek, csapatépítő tréningre hajszolt idegenek, bevállalósak, vagy az unalom elől menekülők, mindegy.
Nekik is jól fogna a garantált élmény- és látványelemekkel tarkított útvonal, az ország is kapna egy kis zsebpénzt, hogy díszlett és terepet szolgáltatott. Mindössze két alapos baja van a tervnek: 1. ennek az országnak már a zsebét is ellopták, s nincs hova elrejtenie azt az aprócska , de megszolgált tringeltet és 2. hétfőn valakinek takarítania kellene, új ágyneműt húzni, kiszellőztetni, neadjuram felmosni holmi lépcsőzetet, hogy ha jönne az újabb bérlő-turista had. De hát nem teheti, mert ha nincs zsebe, a zsebpénzt sincs hova tennie, csak szorongatja egyik markából a másikba, s így a keze el lévén foglalva nem sertepertélhet önfeledten. Így lassacskán belátom, hogy az ötlet remek, csak alkalmazhatatlan, kezdeti elánom alábbhagy és már nem is erőltetem, mert jócskán elmúlt éjfél, itt az „Éjszakai váltás”, megszólal egy ismerős hang a rádióban…. és a jóságos törpe lábujjhegyen fokozatosan egyre távolabbi sarokba cipeli a duruzsoló dobozt, hogy ne zavarjon, ha újabb ötletet álmodnék, ha merném, ha netán…
Rostás-Péter István
Szerkesztő: Szilágyi Szabolcs, 2015 március 8, 12:39
