A Somostető elefántjai
Nyolc éve annak, hogy a Marosvásárhelyi Állatkertbe megérkezett az első elefánt.
Tania, a szépkorú matróna komoly kihívás elé állította a személyzetet, hiszen múltja fájdalmas epizódokkal terhes, amelyek meghatározták természetét, lelkületét. Ezekről gondozói, az állatkert vezetősége is csak fokozatosan szereztek tudomást. A látogatók sokáig azt gondolták, Taniaval mostohán bánnak a Somostetőn, egész mozgalom indult „kiszabadítására”. Külföldi szakértők és felmérők egymásnak adták a kilincset az elefántházban és alapvetően rendben találták a körülményeket. Közben meg tudásukat is megosztották az elefánttartás és lélektan terén „mély vízbe pottyant” gondozókkal. Akik odaadó tanulóknak bizonyultak. Tania mellé rövidesen újabb vastagbőrű hölgy érkezett, a nála is idősebb Hella. Róluk és egy különleges, elefánt-ember barátság történetéről szól történetünk, amely Gombos László – barátoknak egyszerűen csak Lackó – elefántgondozóval folytatott beszélgetésem nyomán kerekedett ki.
Gombos László 17 évvel ezelőtt, éjjeliőrként kezdte pályafutását a Somostetőn. 2010-ben aztán váltott és gondozóként folytatta. Alapvetően a majomházban, de beugróként gyakorlatilag az összes lehetséges színteret megtapasztalta. A nagy „V”-s változás 2012 szeptember 12-én jött, mégpedig a Marosvásárhelyi Állatkert első elefántja, Tania személyében. Akinek Lackó lett az egyik gondozója.
Tania belépője, „Első elefánt a Somin” regényfolyam
2012 szeptemberében különleges tréler érkezett a Marosvásárhelyi Állatkert kapujába. Taniát, a Somostető első elefántját hozta Olaszországból.
Nehéz természet, imázsgondokkal – a kölcsönös megismerés hetei
Tania még szabadon született, úgy vették el édesanyjától, hogy munkaelefánttá „neveljék”. Később számtalan állatkertet megjárt, vásárhelyi gondozója, Gombos Lackó szerint a gyerekkori és későbbi traumák alakíthatták ki magányos, „antiszociális” természetét. Amely miatt vélhetően sehol nem kedvelték, innen a gyakori lakhelyváltások…
„Én mindig azt mondtam a kollégáknak, úgy lenne a legjobb, hogy egy kis történetet leírni róla, röviden csak, hogy miért csinálja ezt az állat, miért ilyen, hogy (a látogatóknak ) legyen egy kis fogalmuk az egészről […] Vannak emberek, akik egy héten tényleg kétszer-háromszor is eljönnek az állatkertbe, megnézik az elefántot és mindig ugyanabban az állapotban látják.”
Tania és Hella – a nagy magányos és a társasági lény
Tania magányát Hella érkeztének kellett volna feloldania. Elvileg. Csakhogy míg az idősebb Hella – aki ifjúkorát egy osztrák cirkuszban töltötte – ismerkedésre, barátkozásra mindig kész elefánt, Tania – mint kiderült, vagy inkább megerősítést nyert – Sartre hősével közös nevezőn vallja: „l’enfer, c’est les autres” – a pokol a többiek. Így minden maradt a régiben. Immár két szereplővel, aki egyenként elfoglalja magát…
Az elefánt és az „Ő” gondozója – a kiválasztottság története
„Az elefántok olyanok, hogy az elefánt kinéz magának egy gondozót, lehet két gondozó, három vagy tíz, ő egyet kinéz magának, akit aztán kedvelni fog egész életén keresztül. Rá hallgat a legjobban, a legjobb barátok maradnak.”
Hella, az elefánt, aki imádja, ha a nyelvét simogatják
Tania és Hella a lehető legkülönbözőbb egyéniségek. Míg Tania elefánt-szempontból teljesen antiszociális, Hella imádja a társaságot. Főként fajtársaiét, fiatalabb kolleginájával azonban egyszerűen nem tudott zöld ágra vergődni. Így hát elfoglalja magát egyedül. Gondozóikkal érdekes módon Tania a közvetlenebb, hízelgőbb. A hűvösebb Hellának azonban megvan a maga gyengéje: a nyelvsimi 🙂
Elefántokkal csak angolul, szépen, ahogy a pilóta az égen…
Tudták, hogy az elefántokkal való kommunikációnak is megvan a nemzetközi hivatalos nyelve? Mármint az állatkertiekkel… Nem? Én sem! De Lackótól ezt is megtudtam. Amint az sejthető volt (ha már van hivatalos nyelv), ez az angol. Ne legyintsenek, hogy „mit számít ez!”, az elefántok meg tudják különböztetni egymástól az emberi nyelveket (is) és mivel gyakoriak az állatkertek közötti cserék, logikus volt, hogy nem kellene megzavarni ezeket az amúgy rendkívül értelmes és tanulékony állatokat „please kneel down/ bitte knie nieder/ per favore, inginocchiati/ Пожалуйста, встаньте на колени” váltásokkal…
Elefánt-mindennapok a Somin
Tania és Hella „szabadon választott programja” egyéniségüknek megfelelően eltérő.
„Hella például csinált egy gödröt magának, ott fenn a kifutó sarkában, ő azt szereti, hogy sáros vízzel spriccolja magát. A tiszta vizet veszi ki a gyűrűből, önti abba a sáros földbe, keveri össze, s akkor úgy füröszti magát. A látogatók is annyira élvezik ezt az egészet, tényleg élvezet nézni! […] Tania pedig, ő tiszta vízzel… Egyik sáros vízzel, másik tiszta vízzel szereti priccolni magát.”
A doromboló elefánt, fogas kérdések…
„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…[…] Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból.” – mondja Antoine de Saint-Exupéry kis hercegének rókája. Elefánttal és szeretett gondozójával sincs ez másként.
interjú, webcikk: Papp-Zakor András
képek: Gombos László, Marosvásárhelyi Állatkert
video: Marosvásárhelyi Állatkert – Andrei Boar, Nagy Alex
Szívbeli köszönetem a Marosvásárhelyi Állatkert aligazgatójának, Kopacz Andrásnak, aki felvetésemre a videót kifejezetten rádiónk és webcikkünk kedvéért elkészíttette!
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2020 október 22, 21:29 / actualizat: 2020 október 23, 23:46