Ideje a köszönetmondásnak – „hogy szolgálhattam, hogy erőm, jókedvem volt”
Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök számára a csomagolásról, az emlékezésről is szólt a mögöttünk hagyott közel egy év.
Bálint Benczédi Ferenc püspök jól érzi magát a kolozsvári filharmóniában; többen megjegyezték már az évek során, hogy a közönség soraiban állandó résztvevője a péntek esti eseményeknek. Viccesen úgy fogalmaz ilyenkor: „olyan sokat vagyok a szentek között – a szószékre utalva –, hogy a filharmóniába is el kell jöjjek zenét hallgatni, érezzem, hogy közben a földön vagyok”. A színházban is gyakran találkozhatunk vele; az az ember, aki a művészeket is név szerint ismeri, követi a munkásságukat. Erre mondják, hogy érdeklik a világ dolgai, a környezet, amelyben él, a múlt és a jelen közötti láthatatlan szálakat értelmezve pedig a jövőbe is igyekszik bizakodva, lendülettel tekinteni.
Miközben életének és lelkészi, püspöki tevékenységének eseményeire emlékezik, egy jókora élettapasztalattal rendelkező, fiatalos lelkületű és lendületű embert hallgatunk, a szavaiból Kolozsvár- és Erdély-látkép, világszemlélet bontakozik ki.
Bálint Benczédi Ferenc 1952. november 15-én született Segesváron, a család 1961-ben Székelyudvarhelyre költözött. Elmondása szerint gyönyörű ,családközpontú gyermekkora volt. Mindig helyet kapott a család életében a templom, az egyház, a vallás, szülei és nagyszülei templomszerető emberek voltak.
1975-ben fejezte be teológiai tanulmányait, ezt követően Marosvásárhelyen majdnem két évig dolgozott Kolcsár Sándor esperes mellett. Itt tanulta meg, hogy a személyes kapcsolatokon, példákon keresztül lehet igazán építeni az egyházat. 1977 szeptemberétől közel 18 éven át szolgált a Kis-Küküllő menti Désfalván. Itt alapított családot, és már első perctől az a gondolat vezérelte, hogy a gyülekezet tagjait igazi templomi közösséggé formálja.
1994. február 1-jén foglalta el a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkészi tisztségét, majd 2008-ban választották meg az Erdélyi Unitárius Egyház püspökének.
A vele készült interjúban most nagyjából az 1977-ig tartó időszak különböző pillanataiba tekintünk be, beszélgetésünket viszont a felelősség irányából indítjuk. Amellett ugyanis, hogy a mostani időkben nagyon fontos a másik emberre való odafigyelés, idén januárban, a vallásszabadság ünnepén Bálint Benczédi Ferenc a felelősség évévé nyilvánította 2020-at.
Az elmúlt évek hagyományait folytatva arra gondoltunk idén is, még mielőtt ez a furcsa, vírusos vihar a fejünk fölött lebegett volna, hogy egyházi életünk mindennapjait, az összejöveteleket, a vasárnapokat, a különböző gyülekezeti rendezvényeket egy adott téma köré csoportosítjuk. Ennek jegyében neveztük a 2020-as esztendőt a felelősség évének. Istenben bízó, gondolkodni tudó teremtményként az ember életének a tartalmát is kell jelentse a felelősség, hiszen felelősek vagyunk: szülő a gyermekekért, gyermekek a szülőkért, a felnőtt ember a természetért, a környezetért. Amikor ezt a témát megjelöltük és kidolgozódott a program egész esztendőre, még távol állt tőlünk ez az élethelyzet, amit márciustól élünk. Most az egyik legfontosabb, hogy az ember nyitott szemmel, gondolkodni tudással és nagyon felelősen szóljon, beszéljen, járjon, cselekedjen, hiszen másképp nem tudjuk háttérbe szorítani ezt a veszélyt.
Mindegyikünket váratlanul értek a szigorítások, hogy lehetőleg csökkentsük a találkozásokat, tartsuk be a tisztes távolságot, viseljünk maszkot, és közben tudtam, hogy a 2020-as esztendő számomra a közel 49 évig tartó lelkészi szolgálatom végét is jelenti. Eljött az idő, ideje nekem is csendben elvonulni, és ha a jó Isten erőt ad, akkor élvezni szeretném a nyugdíjas éveket. Csomagol, készülődik az ember, mert össze kell szedni mindazt, amit évek óta összegyűjtött, sok kacatot is… De hát eljön az idő, amikor el kell búcsúzni, megköszönni, hogy szolgálhattam, hogy erőm volt, hogy jókedvem volt, hogy a megpróbáltatások között is valahogy mindig talpon tudtunk maradni. A gyermekkor, az ifjúkor emlékei most nagyon erősen megelevenedtek…
Beszélgetőtárs: Ferencz Zsolt
Egy hét múlva a Kis-Küküllő menti Désfalva irányába vesszük utunkat, ahol Bálint Benczédi Ferenc közel 18 évig szolgált. Aztán megérkezünk Kolozsvárra, a belvárosi unitárius templom háza tájára, visszatekintünk 2008-ra, amikor először választották meg Erdély püspökének. De ez csak néhány kulcsszó, az igazán fontos dolgokat a történetek, a találkozások, a benyomások pecsételik meg.
Szerkesztő: kristalybea, 2020 november 21, 11:20