Csodakuckós gyerekek – „Mindig vártam, hogy jöjjenek, nagyon édesek voltak…”
Kincskeresésre indultunk, hogy megtudjuk, miről szólt a Csodakuckó, a Kolozsvári Rádió egykori gyermekműsora.
Bainné Kabán Ilona, Ilike, egykori adástechnikusunk egy néhány hete elhangzott interjúban említette, hogy a rádió a hetvenes-nyolcvanas években is erőteljesen odafigyelt a kisebb és nagyobb gyerekek nevelésére, minőségi szórakoztatására, ugyanakkor egy műsorcímet is említett: Csodakuckó. Mint mondta, Nagy Ágnes szerkesztette, és a műsor számos örömteli pillanatot szerzett akkoriban sokaknak, ma is szívesen gondol vissza rá.
Alig fél órával azután, hogy a beszélgetés elhangzott, Soó Zöld Balázs – akiről szintén szó esett az interjúban –, egy fényképet juttatott el hozzánk. A felvételen hét gyermek ül a lépcsőn, kisebbek és nagyobbak, a kamerába néznek, fentről lefelé haladva a következők: ifjabb Kányádi Sándor, Józsa Márta, Soó Zöld Balázs, Farkas Ágnes, Imecs Zoltán, Fodor Eszter és Porzsolt Antal. A fotó a rádiónál készült.
Egyértelmű volt, hogy ez lehet a csodakuckós csapat, vagy annak nagyobb hányada, és egy idő után „nyomozásba” fogtunk. Merthogy a kérdések eleve adták magukat: vajon miről szólt a Csodakuckó? Miről „beszél” ez a fénykép? S voltaképpen hogyan jött létre ez a társaság?
Bács Mária, az Aranyszalagtár őrzője is mindent megtett azért, hogy a tájékozódásban segítsen, de a rádió archívumában Csodakuckónak úgyszólván híre-hamva sem volt. Valószínűleg azon felvételek között lehetett, amelyek nem kerültek vissza Kolozsvárra, miután 1985 januárjában, a stúdió felszámolásakor Jilavára, az ország leghírhedtebb börtönébe szállították. Úgyhogy az emlékekre hagyatkoztunk, arra a hét személyre – azóta már ötvenes-hatvanas éveikben járó felnőttekre –, akik a fotón szerepelnek. Természetesen Bainné Kabán Ilonát is újból megkerestük, és erről a csodakuckós társaságról mondta: „Mindig vártam, hogy jöjjenek, olyan édesek voltak, hogy csak na…”
S hogy még mire jutottunk? Kiderül a lejátszóra kattintva.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
A műsor elhangzása után jelentkezett Porzsolt Antal, aki azt írta: „nagyon jó volt hallgatni a műsort, az egykori Csodakuckó-lakók mai hangját. Boldog időszak volt az…” Mint fogalmazott, a rigmust, amellyel a Csodakuckó zárult, anno többen idézték az ismerősei közül, akik hallgatták, még a családban is: „és most búcsúznak a rádióhallgató gyerekektől: Sándor, Márti, Balázs, Ági, Zoli, Eszti, Tóni, a Csodakuckó lakói” – illetve csak azok neve hangzott el ilyenkor, akik az adott részben szerepeltek.
Egy másik visszajelzés Józsa Márta irányából érkezett: úgy véli, Csomafáy Ferenc készítette a felvételt, amely aztán az Igazság napilapban is megjelent. Újabb nyomok kerültek tehát elő, jó szokásunkhoz híven ezeknek is igyekszünk utánajárni.
Frissítés: Valóban megjelent az Igazságban a felvétel, és valóban Csomafáy Ferenc készítette. Kutakodásunk eredményeit itt közöltük: Megtaláltuk a Csodakuckó-fénykép forrását!
Szerkesztő: kristalybea, 2020 december 9, 07:30 / actualizat: 2020 december 18, 18:09
